vendégségben

van nálam a pelegrina - mondjuk lehet, nem így kellene ezt hívni, mert úgy tűnik, hogy a sokbogárral teli, hideg, koszos lakás nem annyira jön be szegénykémnek, szóval nem igazán méltó meg ünnepélyes ebből a szempontból a fogadtatás, szégyengyalázat a fejemre. de a lényeg, h itt van végre. igazából nem tudom, h a száz kávétól ugrott-e ki a szívem, vagy egyszerűen csak nagyon izgultam, hogy jön, de kiugrott majdnem, az nem vitás.
ő kicsit másnapos volt, én meg ugye továbbra sem italozom, így a jól bevált programsémáink is kicsit megcsúsztak (vö. jól beiszunk, cigizünk és csúnyán beszélünk, azaz lelkizés finoman és nőiesen, ahogy csak mi tudjuk...) ilyen egyszerűbb teázgatás, mesélgetés, kedvenc helyeim megmutogatása irányába. sufni, szoba, kantika, szoba kör volt, meg még otthon kis képnézegetés - valahogy azt képzeltem, hogy annyit panaszkodunk majd, mint a szemét, ehhez képest nyugodt mosollyal a fejünkön ment a beszélgetés. mondjuk ennek én csak örülök, meg annak is, hogy ma is itten marad...