szereztem

csillámos testápolót, kis rózsaszín korona a kupakja, odabasz rendesen és tényleg csillog a bőrön - nyilván sosem használom majd, de mennyire csudálatos ez... és aztán leltem "limó citromízű italport", amit h-nak fogok ajándékozni, ha meg nem sértem, fantasztikus apolló-vacsoránk emlékére, melyet a héten abszolváltunk, és a menza-fíling kitárgyalása mellett számos kellemes emlék kapott szót ekkor. és most meg ülök bor- és koszfoltos atlétában, hatalmas főzés és takarítás után - alakul az mh2 bázis, alakulok én is benne/bennük/velük, dejóez, lelkesen összerogyok akkor, mert már beszélni sem tudok, olyan fáradtan-bágyadtan vigyorgok csak inkább.

lott

szerintem nagy böcsülettel bírtam eddig, hogy kihagyom lott cukiságait, de most lelkiismim van, mert anyám kimosta a zsuzsibabát* neki, én pedig féltékenykedtem. lehet, 10 miatyánk is megtette volna, most már késő bánat.

*ő az első babám (nem babáztam sokat, sőt), a kedvesmamámtól kaptam, mikor születtem. de így mosás után már nem olyan a szaga, mint rég, és ez fáj nekem.

olyanok

ezek a napok, mint egy-egy kerek kis mese vagy fogalmazás... van bevezetésük, tárgyalásuk és befejezésük, van tartalmuk, külalakjuk és helyesírásuk, van tanítónénijük és padtársuk, van hetesük és konyhásnénijük. érted.

forraltam

bort, pancsoltam nagyot és az ágyban ugrándozva örülök, h máris itthon lehetek - a hétfőre ez nem jellemző amúgy. egész nap hüje hivatalokban rohadtam, ebédre paradicsomlevest és káposztasalátát ettem - még jó, hogy m. velem tartott, aki egyébként újdonsült ismerős, és ooooolyan filmlistája van, hogy nahát...
a hétvége nyomora meg lassan leül, szerintem az összes korlátomat átléptem, a végén mégis én lettem a béna, akinek ennyi idős korára se karrierje, se lakása, se családja nincsen, és aki mégis miafaszt csinált tulajdonképpen pécsen 12 évig?!
nekem erre asszem nincs energiám, és nem is mostanában lesz. tehát egy időre el lehet engem felejteni családilag ismét. (még jó, hogy nem ettem meg a mézesmazzagjukat, most sokkal kevésbé fáj.)

kell az oxigén!

üvöltöztük jó hangosan a pajtásokkal és ugráltunk pár órát kiváló szellemben az este. örülök, hogy rávettem magam a közeledésre - magamhoz képest így is két héttel tovább húztam, tehát nagyot teljesítettem. végül migrénanyánk időben hazavitt, én pedig egy időre megjegyeztem, hogy a tisztességes nők reggel vesznek fel melltartót.

torkos

az volt a terv, hogy akkor így böjt előtt hatalmas csülök/istenes kacsasült tolódik az arcomba este ezen a csodás helyen, és egy valag sört is nyertem már ez alkalomra - hobbim a sörökben való fogadás - erre nyilván tegnap este megérkezett migrénkisasszony, azóta két óránként két fájdalomcsillapítót nyelek be, és nem látok, viszont a fülem is zúg, és mindjárt hányok. néha kezdhetnék új mondatot. végülis.
fasza, holnaptól se sör, se hús.
kurvaanyád migrénkisasszony.

kicsit szeretnék

megint lelkesedni, mert van miért, és ez frankós dolog nagyonis, de alig állok a lábamon. eddig mh2, kis fejből kinézés, aztán folytatni kell tovább - az új seprű seperjen jól, főleg, hogy ilyen klassz és nagyon kedves és kreatív emberkék dolgait kell söprögetni. jót tesz, hogy gondolkodhatok, agyalhatok kedvemre, jót tesz, hogy embernek vagyok nézve. jó ez az egész, csak projektszervezés szempontjából akkora disznóól, hogy csodálkozom, nem dőlt eddig meg... szóval szakmai szempontból kábé akkora kihívás, mint egy nemtúrás lelkesnek a caminó, nekemvaló, gondolom.

torpanós

kicsit most - nyilván ez a világ rendje, de úgy megakadtam pár napja... nem vagyok kész az újra (vajon hányadik nem után nem hívnak többet közösségileg és egyébkéntileg?), nem tudom lezárni a régi dolgot (csak toporgok, és tudom az eszemmel a miért kérdésem teljesen felesleges és mégis tudok sírni miatta; hogy a faszomba lehet ilyen faszfej egy felnőtt, kétgyerekes ember, hogy ajtót kell csapkodni és hangszórót /senki nem használja a hangszóró szót, ugye?!/ venni és zenét üvöltetni munkaidőben és nem köszönni, te jézusisten bazmeg, ez nem is óvoda, ez koraszülöttosztály kábé.
mindegy.
biztos nem itthon kéne ülni és nem kellett volna nemet mondani, csak még nem vagyok elég nagy rocksztár. (ja, időközben váltottam a királylányból, nem mondtam?)

update: elnézést a faszfejezésért és kirohanásért. lenyugodtam. lenyugodott. mindenkinek jobb így.

kettő

dolgot szeretnék ma mindenképpen feljegyezni, bár...
- az apukám ma felhívott, és megkért, hogy néha telefonáljak, mert szeretné hallani a hangomat.
- a másik hely is igent mondott, továbbiakban mh1.

helló, mi?

és az milyen

már, h a tibike anyósa megint nyert a tombolán - alig egy évvel később - egy ugyanilyet?! más kérdés, hogy ezt most nem kaptam meg, mert a néni nekiállt befesteni (persze nem sikerült neki). szomorság a köbön...

igazság szerint

ezen a télen már harmadszor volt az, hogy nekem nyígnom kellett volna a hó meg a befagyott ablakok* meg a nyithatatlan ajtók miatt, mert valahogy úgy diktálta volna a sorsom forgatókönyve és a színházi karakterem - ehhez képest meg ezekben a pillanatokban mindössze annyi történt, hogy érzékeltem, itt_most_simán ideje és helye lenne a hisztinek, és jééé, mégsenem.
pedig azért igazából a mezei autósok mellett azért nekem megvan a halmozottan hátrányos helyzetem - például még mindig fehér az egyik ajtóm; az öt ajtóból konstans kettő nyitható átlagban (az mindig csak_szerencse_kérdése, hogy melyik), ebből mondjuk egy a kulcsos, a többi nyomógombos belülről - szóval kábé baszhatom, marad a leghátsón bemászás ilyenkor. merthogy tegnap meg már kiesett a zár is a vezetői ülésnél (innentől hátsón mászás forevör, heló); és olyan is előfordult már, hogy be még bejutottam, ki viszont csak mászva, mert nekem úgy is be tud fagyni az ajtóm, ahogy senki másnak - 20 perc alatt, míg hazaérek, addig ugyanis a felfűtés nem indul be, az sokkal később szokott csak, ha egyáltalán beszokott.
de például ezen okokból kifolyólag sokkal empatikusabb vagyok autóstársaimmal szemben, és büszkén ajánlom fel segítségemet, ha tolni kell - mondjuk fura, hogy a nagydarab pasinak nem az a logikus, h én beülök, és ő tol, hanem hogy ő beül, és én tolok a 49-52 kilómmal - dehát az emberek érdekesek.

*és olyan ám, hogy belülről fagy rá, és jégkaparózni kell, és olyankor hull az arcomba a jég, és beborít mindent a csodás fehérség. szép. komolyan.

soroz1

gondoltam, rendszeresen összefoglalom magamnak a dolgokat, hogy év végén könnyebb legyen felépíteni a szégyenfalamat...

az évet a mad men-nel kezdtem. írtam már róla, emlékeim csupa jók, 3 évad, huss.
aztán jött a battlestar galactica (anyám, SOHA NEM HITTEM, hogy ILYEN címmel én rákattanhatok BÁRMIRE!), a negyedik évad végét taposom - kicsit belassultam, mióta annyira idegesít gaius baltar, hogy 2 epizódnál többet nem bír el az ingerküszöböm... eleinte aggódtam, hogy teljesen bennem van a hiba, hogy minden részen legalább 3x bőgni kezdek, de aztán olvastam ilyen rajongói cuccokat, és kiderült, h meglett férfiemberek is agyon tudják érzékenykedni a műsort. ekkor kicsit megnyugodtam. nagyon-nagyon-nagyon bejövős, talán a negyedik évad az, ami nekem kevésbé, de hát az ember körülményei változnak folyamatosan, nekem legalábbis mostanában eléggé, szóval ez nem érv.
lazításképp, szinkronnal szenvedem a hatodik évadot (az egészet szintén most daráltam le) a two and a half men-ből. igazából egyáltalán nem értem, mi köti le az embereket ennyi baszom sok részen át, mikor pontosan ugyanaz történik végig, mindig, újra meg újra. se sztori, se semmi fejlődés - max. a kiscsávó kamaszodása az újdonság, aki talán így még elviselhetetlenebb. gondolkodom, mire lehet jó ez, talán zoNbiaggyal, 12 óra szellemi munka után 1-2 rész szórakozni, de nemtom. én elalvásra használom főleg.
közben újranéztem a better off ted s01-et, aztán amíg találtam feliratot, a második évadot is - nem hazudik a cucc, odavagyok érte. szellemes, ironikus, kellemes stb.
újdonság a white collar is - az egyik legjobb újdonság az én szűk látókörömben - üdítő kis dolog, a spíler csávó pedig igen-igen csini. amúgy ilyen nyomozósos-kibices, nekem van egy kis castle - utánérzésem, de nem lényeges ez. tessék nézni, jó.
és akkor a végére hagyom a leszbiket, második évad-dara tart éppen, és nagyon kíváncsi vagyok, meddig lesz ez izgalmas - egyelőre bőven leköt. kisfiúknak bátran ajánlom - az elején sokkal több a szex, mint a dráma, későbben ez azért alakul. nagyon sok nagyon_nagyon jó nő van benne, örök hálám pelegrina kolleginának az ajánlása végett.
a heti izgalmak pedig a szokásosak: TBBT, HIMYM, DH.
ja. nem sokat alszom.

amíg

a gyerekkel sétáltam a hóban - tudjátok ugye, h megveszik a hóért és néha rohadtul fázom és elegem van már, de akkor is úgy örülök, h úgy örül ez a kis dög - pont azon filóztam, hogy simán le tudnék nyomni még vagy 12 óra ugyanilyet, mert ez dekurvajó volt, és szétfeszít az energia és a lelkesedés... namost fél órája csak ülök, vigyorgok, de nem bírom bevonszolni a seggem az ágyba. néha tévedhetik az ember. egy ilyen kicsit.

reggel

meg olyat játszottam hattól negyed kilencig, hogy hullamereven fekszem, és nem tudok megmozdulni, és nem tudok kimenni pisilni se, és mindjárt szomjan halok, na, az végülis jó halálnem, végülis, nyilván, és nem tudok aludni se vissza, akkor már dolgoznom kéne, de nem tudok megmozdulni, ki fog innen kirángatni, vagy mikor lesz ennek vége vajon, és simán lehet, hogy én vagyok az elkényeztetett, hisztis kis picsa, aki csak bánt és követel és nyüszög és nem bír, nem bírja még a filmet sem elindítani, pedig az legalább beszélne mellettem, de így meg csak a szomszéd kutya ugat és a szomszéd kossuthrádió beszél, és olyan távoli minden és olyan szürreális, és hogy miaz, hogy nem bír megmozdulni az ember, hanem csak fekszik és fáj. nincs is ilyen.
akkor meg felébredt az ida, és nyalogatta a lábamat - ezt utálom pont - biztos kurvaéhes. és hétfő van, és dolgoznom kell, basszameg. és akkor fölkeltem, simán. bár fáj mindenem.

jólvan,

elmondom, mi volt a kockában - mer' nekem van egy ilyen elméletem, miszerint aki olvas, az az ilyen faszom sztorijaim miatt olvasgat csak úgyis. egyszer meséltem is az ovisszerelemnek erről, hogy én tulajdonképpen azért balfaszkodom ennyit, hogy aztán megírhassam, a nép meg kacaghasson velem/rajtam.
mindegy, rohadt elszánt voltam, laptop, dosszié, toll, rakat jegyzet, teaivási terv - érted, ugye.
na.
a kocka jó hely, a kockában második nap tudta a pincér csaj, hogy pohár sör, és mindig lehet vki régi arccal találkozni vagy az egyetemről, vagy vmellik kocsmai stációból, vagy csak lehet hallgatni a játékgépek kurrogását, vagy a boldogsággyerehazát - egy szó meg száz, szeretem. mellesleg éjjelnappali és meleg is van.
na, pont úgy képzeltem, hogy ilyenkor a kutyase, ehhez képest azonnal összeszaladtam pár ismerőssel és belecsöppentem egy - gondolom előző napról visszamaradt - buliba. jól nyomták a srácok, még simán tolták a duplaunicumot, majd a poharakból a piramist, tényleg, lenyűgöző ez a sok energia. tulajdonképpen el is voltam a munkámmal, csak néha zavartak meg - ilyen értelmesebb fajta banda volt, 10-20 percekig is meg tudták jegyezni a nemet. végül akkor döntöttem úgy, hogy eljövök, lesz, ami lesz itthon, amikor a mikrofont a pofámba nyomta az egyik kisfiú, hogy énekeljem már vele a mennyországturisztot. mert akkor tényleg megijedtem.

diszkréten

átszórakozgattam a hétvégét - most nagyon fáj, h ki kell mennem a hidegbe. a kockában fogok dolgozni, mert a lakásom kölcsönadódott. hehe. ezen jó lenne elgondolkodni majd.

10x

annyit hoztam ki ebből a hétből, mint amit elgondoltam vagy amit lehetségesnek képzeltem. most hát nyugodtan lehetek nagyon szomorú. az meg majd elmúlik. úgyis.
kocsmázni mindenesetre laptop nélkül megyek - ha értitek, mire gondolok.

amikor

már egészen felnőttesen tudok hozzáállni dolgokhoz (megjegyzem: NÉHA), akkor igazán léphetnék egy újabb szintet. pölö nem kéne az egy-, illetve kettő hónapja itt hagyott atlétáival aludnom. mondjuk.

ugye

nem azzal fogom ezt most elrontani, hogy agyonparázom? ugye nem?

update este: hát, nem azzal. :mosolyog: max. azzal, hogy nem várnak rám kettő hónapot... meglátjuk. kicsit itten más lesz a mentalitás meg a munkamorál, mint eddig - nagy seggmeresztgetésre nem kell számolni, az tuti.
akkor most várunk, addig is elkezdek dolgozni a civileknek (is), rögtön most.

A. w-l.

tej, teavaj, sajtok, fiú, finom gyümölcslé, gumicukor, sör, vinyó, chips, cigi, kóla, rum, forralt bor fűszerek, kakaópor, tojás, cigipapír, repülőjegy, gyümölcs, wc papír, türkiz tornacipő.

állítólag, ha ezek (meg)vannak otthol(ka), sokkal jobb az élet. nemtom. próbálom beszerezni őket.

három

hete (nem) láttam utoljára, amikor nem kísértem ki a vonathoz. soha nem csináltam olyat, h nem kísértem ki a vonathoz annak előtte.
(jóvan, azért én még én vagyok, hál'istennek.)

hírek röviden

nos, ha igazán rendes alkoholista lennék, ma délben a doktor úr után azonnal beültem volna a jókerbe. olyan szépeket mondott nekem ugyanis, hogy magam is megbántam, de aztán bizonyítandó, hogy semmi igazsága nincsen, végül nem ültem be a jókerbe - mert volt nálam laptop, és igenis fejlődtem az elmúlt másfél évben, ha nem is sokat. nemszmájlizok, visszafogom magam.
szóval inkább elmentem az interjúba, és azt mondták, kellenék, és nagyon izgalmas a meló meg az emberek is, de kell mellé másik munka, ám ők azt is megengednék, mert izé. :nemszmájlizik, kihúzza magát:
és akkor még bementem inni egy forralt bort a tibikével, mert megígértem, és akkor meg felhívott valaki, aki meg lehet, hogy rendes állást ad, majd a héten meglátjuk. mindenesetre mostan nagyon izgatott vagyok, hogy lehet, nem kell kapálnom tulipánhagymát hideg szélben, hanem megint érdekes munkám lesz esetleg, és nem kell itthon hagyni a pajtásaimat, meg az idát, és mittomén. lesz annyi dógom, ha ezek összejönnek, hogy ne legyen időm egy perc se a szívfájdalmakra.
ha meg nem jönnek ezek össze, még mindig kapálhatok a szélben. gondolom.
(ez egy optimista poszt, szólok!)

rossz stratégiáról

kell beszámolnom, ez van.
merthogy végül abban maradtam magammal pénteken - és későbben kényeztetős barátaim is megerősítettek a hitemben - hogy nem baszakodok többet a döntésen (!A DÖNTÉSEN!), úgyis halál fölösleges 10 percenként teljesen mást gondolni, amik aztán majd máskor más formátumban mindig megint visszatérnek majd mindjárt, vagy 30 perc múlva vagy kettő nap múlva.
szóval gondoltam, írogatok ennek-annak, megkérdezem ezt meg azt, aztán majd beérik, nem kell vegzálódni, az nem segít.
de igenis kell vegzálódni, mert hogy a faszba megy úgy holnap az ember állásinterjúba, hogy nem tudja, mit akar?! megmondja, hogy nem tudja, mit akar?
nyilván nem tudja megmondani, ha nem tudja, de akkor hazudik vmit?!
egy_nagy_vödör_görcs_vagyok_megint.