2/11/2010

igazság szerint

ezen a télen már harmadszor volt az, hogy nekem nyígnom kellett volna a hó meg a befagyott ablakok* meg a nyithatatlan ajtók miatt, mert valahogy úgy diktálta volna a sorsom forgatókönyve és a színházi karakterem - ehhez képest meg ezekben a pillanatokban mindössze annyi történt, hogy érzékeltem, itt_most_simán ideje és helye lenne a hisztinek, és jééé, mégsenem.
pedig azért igazából a mezei autósok mellett azért nekem megvan a halmozottan hátrányos helyzetem - például még mindig fehér az egyik ajtóm; az öt ajtóból konstans kettő nyitható átlagban (az mindig csak_szerencse_kérdése, hogy melyik), ebből mondjuk egy a kulcsos, a többi nyomógombos belülről - szóval kábé baszhatom, marad a leghátsón bemászás ilyenkor. merthogy tegnap meg már kiesett a zár is a vezetői ülésnél (innentől hátsón mászás forevör, heló); és olyan is előfordult már, hogy be még bejutottam, ki viszont csak mászva, mert nekem úgy is be tud fagyni az ajtóm, ahogy senki másnak - 20 perc alatt, míg hazaérek, addig ugyanis a felfűtés nem indul be, az sokkal később szokott csak, ha egyáltalán beszokott.
de például ezen okokból kifolyólag sokkal empatikusabb vagyok autóstársaimmal szemben, és büszkén ajánlom fel segítségemet, ha tolni kell - mondjuk fura, hogy a nagydarab pasinak nem az a logikus, h én beülök, és ő tol, hanem hogy ő beül, és én tolok a 49-52 kilómmal - dehát az emberek érdekesek.

*és olyan ám, hogy belülről fagy rá, és jégkaparózni kell, és olyankor hull az arcomba a jég, és beborít mindent a csodás fehérség. szép. komolyan.

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger