alig fél

órája értünk haza. kicsit tibláboltam, aztán mondtam, h inkább leugranék magamnak egy sörért. ő megemlítette a böjtöt, én megvontam a vállam, és leszaladtam a kubába.

mostan már egyedül ülök itthon, a sör dacízű, és csendben bőgicsélek. hüppögöm, hogy ez a lakás nem az én otthonom; ez a fiú nem az én fiúm.

ja, tök sajnálom.
meg hogy bebuktam a böjtöt, azt is sajnálom.
a dacízű sör pediglen szar.

hogy kell egy rendszer

ami nem mozog, és megígérem most magamnak, hogy megkapom, legkésőbb jövő héten - mert kell idő aludni is, kell idő együtt lenni is, kell idő szuttyogni is, kell idő magamnak/magammal/magamban, kell idő, amiben nem a lelkiismeretfurdalás keveredik a kötelességgel és kell legyen néha tökéletes nyugalom is, mert így nem jó. fáradt vagyok, parás vagyok, nincs vegytiszta, rendszeres életem, és nagyon hiányzik most már néhány pillanatom. pedig szeretem azt a másik életet is*, ami meg megvan, csak néha kéne az enyémből is vmi.

*amiben fél 12-kor éjjel még különböző papírokkal rohangálok fel s alá fröccsöző emberek és gitározó LB között a báziskonyhán. (derohadtfinom volt a tegnapi vacsora is!)

úgy könnyű

az élet, hogy belesüt a nap a szemedbe, és tökéletes az egyensúly t-vel feladatmegosztás, szórakázás, bringázás, fröccsözés, lélekápolás, menedzselés, szerződésírás és mindenféle egyéb tekéntetében. úgy könnyű. könnyű álmot kérek az ágyamba, ahol olyan illat van, ami nem az enyém, nem g.-é, nem az udvarlóé, de akkor ki a fenéjé?!

ps.: az új külsőt majd megszokjuk, vagy visszaszenvedjük a régit, ha ráérünk. ötlet rámfér.

a tavasszal

egyetemben előbújtak a virágdílereim is - a két nap alatt vagy 2 kilót otthagytam náluk, felvirágozva lakáskámat és az egész bázist is barkával, nárciszokkal, aranyesőkkel meg fréziákkal. idut rajongással és csontokkal várta a kedvenc nagyszájú mamikám (állítólag már múlt vasárnap is, én szemét, meg nem mentem!). aztán kipakolt a kuckó is - sütike, kávéka, napsütés, tökéletesség. ha nem kéne dógozni menni, esküszöm, boldogságom határtalan lenne. de még oda is szívesen megyek - ma babfőzi lesz, t. csinálja, hozzávalók tekéntetében hívott imént a vásárból, én pedig a világ legtermészetesebb módján közöltem, hogy ezt meg azt ne vegyen, mert van otthon. ezen aztán elméláztam, ezen az otthon dolgon, és hát ja.

öccázegyedik cukiságunk

jubilium

van - úgy gondoltam, hogy ezen a csodásnapos péntek délelőttön szülessen meg a jubiliumi posztocska. az előzővel együtt végülis akkor 2006. januárjától blogolunk - az összes személyiségem, az ida, a kamionos munkatársak meg én - ami meg négy évnél is több. örvendetes. minden szép/csúnya és vicces bejegyzés főképp magamnak memó és bizonyíték arra, hogy képes vagyok rendszeresen beszámolni, és nem abbahagyni, mint sok más dolgot. szóval büszkeségesség.
az meg, h miért nem lehet kommentálni, az én gyíkságom. mire férjhez megyek, biztosan kinövöm. addig meg köszönet mindenkinek, aki velem van. mindenféle értelemben!

mh2-ben

néha érdekesen alakulnak a dolgok... az ember lánya bemegy 10 percre 3 dolgot elintézni, aztán a végén lecsót süt, részt vesz egy hajnalig tartó 20-30 fős partin majd öt tájt sikerül neki nem egyedül hazamennie. nahát.

(értelemszerűen másnap késik másfél órát a negyedik munkanapján. helló, mi?)

kettő jót

írok, nehogy rossz legyen itten a végszó...
szóval megyek az előbb elkölteni idei első szabadtéri ebédemet (egy borsóleves) a barna-teraszon, mikor szembejön A néni. nem tudom, hogy hívják, nem tudom, hol lakik, csak azt tudom, h vmikor 7-8 éve másfél évig havonta jött hozzám. nyomorgatta a kis nyugdíjasszelvínyit (kaphatott vagy 22 ezeret), amiből fizetgettünk vmi tartozást, amit a ribanc unokája csinált telefonnal talán, és rajta hajtottak be havi négyezrenként. posta, csekk, fax, néhány jó szó, néha kis beszélgetés, néha megsimogatott, néha megsimogattam. egyike azoknak, akiknek jó és érdemes volt segíteni. ő sem tudja a nevemet, csak mosolyog, de szép vagyok, de megváltoztam, de sokat gondol rám, de...
rohadt hiú dög vagyok, tudom. de tiszta melegség van a mellkasomban most.

másik: 1-2 hete nekiálltam fiatal, kedves, kreatív lányokkal priznicelni. tessék megnézni ezt az oldalt (a kacsás fülcsit nekem csinálta már), meg ezt az oldalt - a csodáikat, amik nekünk jutnak, majd befottózom, ha vkit érdekel. tudom, h én ehhez már nagylány vagyok, de pont nem érdekel. örülök nekik.

még körvonalazdik

számomra a mámor fogalom - eddig főképp jó érzések, esetleg alkohol kötődött hozzá, most lehet, h felül kell bírálnom a definíciómat.
szóval el lettem tisztességgel búcsúztatva, vagyis inkább több, mint tisztességgel: gyönyörűséges vacsorával, tulipántokkal, gyűrűvel, ajándékkal. a végén a karrierünket nem kevés italka után a kockában teljesítettük be, ahol már ida is tiszteletét tette, és LB világsztár blúzénekes bácsit is bevontuk a pálinka-ügybe.
aztán jött a körülnézés mh1-ben, és a mosoly egyelőre eltűnt az arcomról. nem mondok semmi rosszat, de első blikkre nagyon nem olyan lesz itt a csapat, mint a céhben volt. ettől csak még nagyobb lett a szomorom, a hétvégén a rokonaim látásával és a nagyfejűbe történő szerelembeesésemmel egyetemben tennap bőgtem is vagy két órát, miközben azt mantráztam, hogy soha többet nem akarok szeretni senkit. soha! soha! végül egy kis pezsi mellett elmeséltem a víziómat g.nek a január közepén konyhapadlóra taszajtott, szakad szívemről, amelyik azóta is ott fetreng a hideg kövön, az ida néha körbehugyozza megjelölésképp, és így. szerintem fagyoskodjon ott továbbra is - akárhányszor visszapróbálom a helyére, rögvest sajog vki vagy vmi elvesztése miatt. ebben viszonylag kevés a mámor.

mától hivatalosan

is elkezdődött a mámoros tavasz! mindenki húzzon ki a napra - nálunk is danolászik a halászjutka, botorkál a kiccsaj gumicsizmában a kutyák és a virágok közt, szóval pár pillanat boldogság van. hjajám.

na, kinek van ilyenje?

swarovski ám, bebebeeee.

akkor ennek itt most

vége. vonalhúzás, ahogy mondani szoktam. a héten még megszokásból egy-két ügy lezárása végett beszédülök, de ennyi. ennyi volt négy év. sokszor volt - főleg az utóbbi 1 évben - nagyon szar, és tudom, hogy minden szempontból jobb, hogy el. egészségesebb. csak... ja. már most csak a szépre emlékszem, már most hiányoznak, akiket úgy szeretek, és egyáltalán nem jó, hogy nem tudom, mi vár majd rám az új helyen.
mh2 nagyon bejött, egyelőre nagyon hálás vagyok érte, de mh1-től most kezdek igazán félni. tudom, természetes. így normális. meg az is normális, hogy most nagy a szomorság és a kétségek is torlódnak fel előttem. és az is normális, hogy most azt érzem, nem akarok szeretni soha többet senkit, hogy ne fájjon még egyszer annyira, amennyire az utóbbi időben a szív a fiú végett.
minden normális, csak akkor is fáj és akkor is szomorú vagyok most. nagyon. is.
helló céh.

dolgozom

rendesen, aztán a bázislejátszóból elkezdődik ez. nézem, a következő 5-6 is ilyen lesz. megyek bort bontani, meg bőgni, néha aztat is kell.

időközben észrevettem

hogy holnap lett, nem tudom, mikor történt. nemrég még 10 literes lábasban főztem rongyos-fokhagymás-virslis (meg amit még találtam bele) levest, meg fegyelmeztem össze raklapnyi számlát* - a projekt 10-től várja a folytatást. ki fog kitakarítani? kimosni? sorozatolni? nagynyúlról kisnyúlra pakolni? pihenni? hétvégézni?
ja, költői...

*egy hajléktalanszállónyi ember nem fázna meg alattuk mínusz ötben, annyi.

első

gyengéd reggel vele... tökéletesre csináltam majdnem (jó, fűtés nincs, de a zuhanyt megszereltem!), minden úgy van, ahogy a legjobban szeretem - forró fürdő után kicsit még vizesen visszabújás a meleg ágyba. kicsit megállás, nincs óranézés, még egy cigarettányi idő a tökéletesben, aztán a csinos táskájába bújtatom, és elmegyünk dolgozni. majdnem délre.

most azt

csináljuk épp, hogy mh2-ben vacsiztunk egyet (életemben nem főztem ilyen szart, mert nem figyeltem a tészta állagára) és közben megy a nagy tanácskozás, én meg nyomkodom a csodás, fehér, gyönyörűséges, okos kisnyulamat... boldogságosság a köbön.

egy álom

kapcsán most pedig szabados misiről beszélek majd - a történet gyökerei legalább 13 évesek, biztos jár már neki a szólásszabadság. vagy nem, de anélkül nehezen érthető az álom, szóval.
k. messzi nője volt, nekem sokéves barátnőm és kollégiumi társam. messzi meg én aztán összeizé, k. azóta örihariban van velem - mindenki megérti, én is.
szóval hajnalban vmi hangárszerű térben k. jött a szabados misi hírös sztárral, és felém mutogatott. én félve arra intettem, szerintem mosolyogtam is, remélve, h talán szétpattanhat a sokéves csend köztünk. közeledtek - rajtam vmi kis nyáriruha és kócos kleopátra haj (magamhoz képest szépnek mondható kinézet) volt. végül csak misi jött oda, k. a háttérben gúnyosan mosolygott. bemutatkoztunk kedvesen, felemlegettünk egy még régebbi színjátszófesztiválos közös élményt, aztán csak nézett rám fürkészőn és meredten, hogy majd kilyukadt a mellkasom, és harmadfokú égési sérüléseket szenvedett az arcom...
a végén csak annyit mondott: "nem értem, dehát k. egy gyönyörű nő..."
csak helyeselni tudtam, hogy igen, k. tényleg egy gyönyörű nő.

van még mit feldolgoznom.

a fürdés jelen állapotjáról

szólok akkor most, idevaló a történet pont.
előzmények: kizárólag azért fürdök, mert az anyám belémnevelte, h azt minden nap kell, és én kötelességtudó vagyok, akárki megmondhassa. az aktus mindennel együtt maximum 5 percig tart, csendes nyunnyogás előzi meg, és hangos dicséret hagyja el a számat, ha megoldom. nem szeretek kádban fetrengeni sem, vérnyomásomvan lesz tőle és unom. emellett, aki az én feredőmben élvezni tudja a magaapoklot (ülőkád, wc-be való mosdócska, pont egy max. 70 kilós személynek járó talpalatnyi kilépő), annak fizetek egy sört. vagy kettőt.
lényeg a lényeg, elromlódott a zuhanyozó, és most ömlik a csapból a víz százfelé. aláraktam egy 3 littyós lábast - amint az betelik, leállítom a rendszert, magamra zúdítom a felgyülemlett vizet, aztán újra mehet vagy 30 másodpercig a fröcskölös zuhany. tulajdonképpen hatodik napja csak röhögök az eljárásrenden, bár ma már megfordult a fejemben, hogy ez lassan kezd kurvaidegesítő lenni, és nem kéne azt megvárni. szóval projekt lesz a napokban, érzem. majd tudósítok.
egyetlen vígaszom a csillámos princesszin tusfürdő...

voltam a

egyetemen az imént. már két napja feszülök a témán - sajnos konkrétan agyfaszt kapok, ha a TO szó elhagyja vkinek a száját a közvetlen közelemben, és most nekem oda kellett menni (szívességbank, nem magam ügye). amúgy mindenki kedves volt, amúgy mindent elintéztem hamar, amúgy minden rendben... csak ahogy sétálgattam D és B épület között a kertben, jutott eszembe, hogy a feszülés nem múlik, a nosztalgia nem tör rám, nem akarok meginni egy kávét a szenesben, elszívni egy cigerettát a kertben. valójában menekültem el, amilyen gyorsan csak lehetett. ebből arra következtetek, hogy nekem nem hiányzik ez az egész közeg, és azok az évek sem. mert az onnan származó nosztalgiáimat élem a meg a flekkenben, az urániában, a hangulatban, az utcákon, a tereken, egyes lakásokban, egyes pajtásokkal ma is, nap mint nap. de a falak, az épület és az a soksok görcs, amit nekem a hüje magyarszak okozott, egyáltalán nem hiányzik.
max. háromévente egy szenesbuli, az még esetleg belefér :)

idilli este

a mosógép vacog a konyhában, g. csendben kopog a régi vason, id fetreng a szoba közepén és hangosan hortyog. hihetetlen béke, bennem meg mégis akkora a szomorúság meg a hiánya a fiúnak, hogy sírni tudnék - hetek óta igazán záporosan, ha egyedül lennék...
kitettem a lelkem az ablakba, mosolyom mézesmadzag a rablóknak, viszik is, ki merre akarja. nem bánom, csak ne fájjon ennyire. legalábbis ne gyakran. a hiánya.

soroz2

sajnos nem haladok a kellő ütemben, de többször már nem írom le, hogy nincs időm, és jajdefáradt vagyok és jajistenem.
szóval bő egy hónap alatt ledaráltam a leszbiket (s02-től s06-ig ez esetben), és nagyon fájt fizikailag is, lelkileg is, hogy vége. számos szép pillanatot akartam ezzel kapcsolatban megosztani, de ez azóta már elmúlt, maradjon csak az egyik legemlékezetesebb - küldöm minden fiúnak és lánynak, aki szereti. (bár az én kedvenc csajom engemismeretében nem meglepő.)
aztán meg belekezdtem egy jó kis tárgyalásosba, annál lehet, hogy csak a maffiásosokat szeretném jobban. ebből heti izgalom lesz, most, hogy a meglévőket végigpörgettem.
alváshoz alaszkázok szinkronnal, iszonyú lassan, mert inkább végre álmodok éjjel jókat.
és most itt a kérdés, hogy lesz-e belőlem lost-fan vagy nem lesz belőlem. nem lepődök meg, bármi is lesz a végeredmény...

kényes fázisba

érkezett kapcsolatom idával, de mivel rohadt figyelmes vagyok, időben kezelni fogom - így döntöttem. tehát mielőtt az mh2-be rohannék, hazamegyek sétizni és simogatni.
(semmi bajom amúgy, csak kurva hideg van, és mostmár a nap se süt, ég se kék, zöld se a pázsit.)

mámoros tavaszunk érkeztéig

csupán kettő hetünk van, kedves pajtások - addig mindenki bírja ki az odabaszós telet, nincs más megoldás... a szlogenen hetek óta töröm a buksim, köszönet h-nak, hogy teszkóból kifele kigyózva rímet faragott, melyre sajnos már nem emlékszem, de benne volt a rágó, és a rum szó, az tutter.
ezeken kívül az elmúlt napokban igazán sok történedés volt, mostan akkor csak címszavakban, mer' (a mostanában) szokásos összeesés közeli állapotban vagyok, de legalább a kezem is úgy fáj mellé, hogy gépelni is maga a keresztrefeszítés kábé.
so,
mh2 minden mennyiségben, folyik ki a fülemen, a nadrágomon, a számon, az agyamon, a mindenemen - olyanokat műveltünk még, hogy bundáskenyér húsz főre, meg orosz vacsora, meg salátás ebéd, meg vodka, meg pálinka sok, meg füvek fák és virágok, meg kromofág, meg ablakfestés, meg parkettasúrolás, meg csillármosás, meg lépcsőházganyézás, meg csíkos falfestés, meg fúrások és faragások, meg kilincsfényezés kóla után szabadon, meg atomik mindenki barátja, aki takarít - jegyezzék meg kérem, sidol helyett egy éjszaka kóla! soha többet nem iszom olyat! - meg még galériapácolás, és sok barátkozás, és olyan fotók rólam/rólunk, amiken nem is mi vagyunk, hanem vmi gyönyörűségek (eddig fájt kibaszni az ablakon a fotóscuccra másfél millát, de már értem! - és folytatnám még a mondatot, de kilencedik sorban már nincs pofám.
meg h-val voltunk vidám tavaszi virágokért, amelyek virítnak a mocskos lakásomban, és tiszta ruhám sincs, jajnekem, és ettünk teca mamánál, és nem kaptunk adaptert, így nem műkszik a gépem, viszont feltámadt egyszercsak a 2002-es porfogó vasam, hála és köszönet érte.
meg már nem is kéne írni - én érzem a mámoros tavaszt (csak a sör és a hús hiányzik belőle), érezzétek ti is!

a jókedves

(jó, s kedves is) felelős ma én lettem, semmi bajom nem volt vele - a fiúk nélkül rengeteg csacsogás, danolászás*, fagyizgatás, színháztéren fetrengés mellett is mindenki dolgozott, mint a kisangyal... annyit haladtunk ma kolleginával, hogy el vagyok hűlve, a végén még tisztességgel adom át a hivatalomat, hehe.
mh2-ben pedig véghajrá van az építkezéssel kapcsolatossan, így miután megfőztem a csilisbabt, még ablakokat is festettem. annyi ajnározást kaptam, hogy hetekig van mit beosszak, hihi.
meg amúgy is hihi.
amúgy meg pláne hihi.

*először ezzel akasztottam ki mindenkit, aztán ezzel. dolgozom fel a dolgokat, na. szmájli.

a miért nem írokról

nos, kérem, egyrészt van egy ilyen elmélet, hogy kussolok inkább, ha baj van - ez h-tól származik, és az esetek többségében ez igaz is.
meg akkor nem szoktam írni, ha meg nagyon jól vagyok és tök unalmas - erre sok példa az elmúlt 2-3 évben nem volt.
és most van az az alfejezet, amikor mire lenne időm megszólalni - este 10 után leginkább, akkor a) beszélni sem tudok, olyan fáradt és agyatlan vagyok b) olyan hosszú volt a nap, hogy nem is emlékszem az elejire c) g. nálam alszik, és inkább csacsogunk.
na, szerintem most ez az alfejezet van - napközben pofázok és betanítom az új kolleginát (aki egyébként nagyon kis fasza csaj, örvendetes igazán!) és elszámolok ezerrel, aztán rohanok tovább mh2-be/re, konkrétan a héten minden nap ez lesz, és megint kell majd főzni is, és éjfél előtt majd haza se érek.
de szerintem jobbára jól vagyok. jobban vagyis. szerintem nem kell aggódni vagy ilyesmi.

miután

egész hétvégére szabadságot kaptam (hol túláradó jókedvből, hol fejfájós-sírós fetrengésből adódóan), most igen nagyon valószínű, hogy szarrá kell dolgoznom magam minden este sokáig. ja, vmit vmiért.
amúgy volt igazi, melegen napsütéses szombat sok nevetéssel, ágyba hozott pálinkával, délelőtti megszédüléssel, szülinapi tortával, belvárosi kocsma-körrel. és volt szomorúbb vasárnap bőgéssel, próbával, világelsőkoncertjével meg próbatermi, fáradt esti kedves borozással.
most semmi kedvem és energiám. semmi.