liebe manuela,

du hast recht, wieder...

most csak címszavakban, mert álmon halok -
- utazás könnyeden, nemagyongondolva, kényelmesen, kellemesen, ahogy annak idején a horvátokhoz (eztán sem kell semmit tervezni, jegyezzük meg)
- frankfurt
- a mcdonaldsban tisztára ugyanúgy főznek itt is (tán magyar a szakács?)
- "most azt mondjátok, hogy olcsó cipőt vesztek nekem az ikeában, kettőt?"
- én is ikeába akarok menni a szerelmemmel és sok-sok dolgot összevásárolni az otthonunkba.
- freiburg gyönyörű, eszméletlen kedves.
- piac. bor.
- brinkman-ház.
- snitzli.
- rádler.
- befagyott tavak, csúszka.
- "na itt a havad. bazeg."
- csend, nyugalom, hó, szépségesség körbekörbe. mint egy végtelen, puha ölelgetés.
- majdnem lett belőlem angyalka, ágika dobott is rám föld helyett havat. béke poraimra.
- rengeteg nevetés
- isteni reggel, reggeli
- síelők néznek be az ablakon, mikor pisilünk
- képesboltok
- karperecek
- állandó kamion-érzés
- odavagyok magáér
- sehonselehetdohányozni (egyetlen rosszpont eddig)
- kockapóker, ki a gyilkosos társasos teázós este.
majd még, meg lesz kép is, majd még.

ballagunk

haza az iduval, széjjelszakad a bőrvezetgető, reggel teszkóban kezdek, már látom (kajája sincs, egy hét alatt elfelejt, sose nem is szeretett, csak az aktuális konyhásnénije vagyok, jaj, én szerencsétlen).
a pocsolyák befagytak, ugribugrizunk, én könyörgöm a sietés végett, fázom... és olyan eszeveszett elveszett egy állatka vagyok, amihez képest a két lankad szárnyú héja-madár turbékoló gerlepár, egy az egyben.
kicsit szétestem. de már rég.

az izzósoros

képet most nem lövöm el, csak a zenét, pedig sokkal vidámabb, mint amit mégis. de.

helyette orfű, 2007. december 29., helló.

nálunk

ma volt a karácsony, tökéletesbe. de nem is ezt részletezem... kísérem le kedves barátomat, röhögcsélve, nagy örömmel, mikoron szemben az autómon a következő fogad (közösképviselős, 73 éves ujjakkal írt szövegben), figyeldoda:
"Tisztelettel kérjük, Szíveskedjék betartani a törvényeket, ne parkoljon gépkocsival tiltott helyen, hisz bőven van hely másutt. Köszönjük, hogy megérti és együtt működik velünk. Környezetvédők, Városvédők."
1.) Már hol a kurvaanyámba van másutt hely, mikor 10 db parkolóhely van aszongya 32 darab lakásra(!), és ez csak az én oldalam, mert a másikon ugyanennyi?!
2.) Hol sértek én törvényt, ha felállok a padkára, viszont a járdát még 60 cm-re SEM közelítem meg?! (Nyilván sértek, jöjjön a közterületfelügyelő ki, rakjon piros cetlit rám.)
3.) A mögöttem PONTOSAN ugyanígy parkoló négy(!) autó is kapott cetlit? Mert ahogy én végignéztem, egyiken sem volt...
4.) Akkor most az a probléma, hogy minden nap más emberrel/emberekkel jövök haza, hallgatok zenét/éjjel egykor megyek le a kutyával (hullacsönben)/fiatal vagyok/szőke vagyok/jó a kedvem, vagy mi az istennyila?!
Tényleg nem értem.
(...)

... én becsukom a fülem a panaszáradatkor, tévét 3 éve be sem kapcsolok, nem érdekel a politika, úgy élek, bazmeg, ahogy az úttörők, ahol tudok, segítek, és engem baszogatnak? sose nem jut eszembe, hogy máshol éljek, mikor itt szép a világ, és jól (is) lehet élni, és ezek a határok, és tudok azok közt lavírozni úgy, hogy ne köpjem magam szembe - de ne szivasson már egy unatkozó, savanyú, életúnt, ...., mindegy. alszom inkább.

a faszom működik együtt veled, az.

a bandibácsi

tehet erről is, úgy hiszem...
bandibácsi nagyapa-pótlék volt gyerekkoromban. a "rendes" papák messze laktak, egyikük alkesz volt, nem nagyon ismertem; másikuk néha "kujtorgott" velünk hatalmasakat az erdőben, volt vagy negyvenhatos lába, és elég szigorú volt. azért tudtam, hogy nagyon szeret. és ő is mindig fázott, mint én.
szóval bandibácsi anyámék barátja volt. gyerekeit ismertük, felesége meg olyan volt, mint a colomboé... sose látta senki. imádott bennünket, a baráti kör gyerekeit - szombatonként bepakolt a katonai arójába 5-6 kölyköt, és meccsre vitt bennünket. útközben szotyiztunk, nevettünk és a diszkókirálynőt énekeltük. nyaranta balicsizni is vele jártunk, mindig bemehettünk vele a mélyvízbe, és annyit játszott velünk, amennyit más felnőtt sosem.
bandibácsi a téeszben volt valami főelvtárs - rengeteg földje volt, és mindig, mindenkinek segített. bandibácsi hetven felé kissé lebetegedett, és elment az esze. akkor egy húsvét reggelen megölelt, megcsókolt, durván. haragudtam rá, de erre már nem emlékszem, pedig ez most történt. a diszkókirálynős bandibácsira emlékszem, a nikotintól besárgult hajára és a dörmögős mosolyára...
ma életemben először a róla elnevezett "sztrádán" autóztam épp, amikor azt éreztem, hogy az a falu, ahol élünk (mmint anyámék ahol élnek), szép. hiába nincs hegye (nem tolna, nem baranya ugye, csak egy balatont tud felmutatni a környék), de azért szép ez a tavaszi-, vagy őszi búza vagy mi, ahogy itten zöldell. eszembe jutott a bandibácsi, elmosolyodott a szemem. egy fél óra múlva többször megölelgettem és megpuszilgattam apukámat.

ide tessenek menni!

jó

a reggeli sötétben-hidegben lassan bandukolva járni, fújni a füstöt, míg az eb vakerász és vágyni egy ölelésre. (...)
aztán szembe találkozol egy férfival, apád korabeli lehet. rendezett ruha, áll, mint a cövek a pad mellett, fél hét van. kezei zsebben, szemei végtelenül szomorúak. a padon egy sörösüveg, és legalább 8 feles, üresen. atyaisten, mióta állhat így ott? és nem részeg, értelmesen és szomorúan bámul rád, szinte belédlát. ida megszagolgatja, a férfi fáradtan elmosolyodik. kéne valamit mondanod, de mit lehet ilyenkor? ezdeszomorú.

ebből azért

nem hagyok ki senkit, önző dög lennék igazán... szóval jövök haza amúgy is fasszopó kedvvel, 2 doboz sörrel, gyorsan kipróbáljuk a mikrofont anyámmal szkájp, aztán alszom. jóhogy...pakolom el a szerkezetet, minek az az ágyba, miután 23 percig nézegéltük az új konyhájának a látványtervét, majd hirtelen féldoboz sör tódul a laptopra. be sem indul, naná. a hajszárító közben bedöglik, technikai segítséget kérek, ami így érkezik, hogyaszongya: csavarhúzót a kézbe, gyorsan szét köll kapni...
má' melyik csavarhúzót?! amit hétvégén szereztem k-tól, és nem csillag, de a ridikülömben meglesz valahol?
közben az u és a k betűk azért megolvadtak. szerintem kinyitom a második sört, és félhangosan röhögök egy félórát. vagy vmi ilyesmi.

zárlat1

a kutyabaj piszkozat-blognak indult*, most megint piszit az lesz. így döntöttem, és mindenkinek ez lesz a legjobb - a hírzárlat. baszottul nem megy a jófejkedés, és tudom, hogy ezzel csakis magam alatt vágom a fát. egyszerűen essünk túl rajta, legyen düh, legyen haragvás, legyen sértődés, és feledjük el egymás egy jó időre. amíg nem lépünk túl egymáson. amíg megszűnik a remény. amíg újra lábra nem állunk. amíg el nem fogadom, h kevésnek bizonyultam. vagy amíg nem tudom kijelenteni, hogy ennél én több vagyok.

*egyszer majd lesz teljes kép...

kapcsolnék villanyt,

de nem merek. enni sem fogok ma kacsazsíros pirítóst. csak mosok szüntelen.

fáradt

vagyok igen kellemes estéből kifolyólag - a hónapok óta várt szabad-szombat reggelemen nyolctól kukorékolok. szánalmas. ha most nem lennék egy darab hulla, esküszöm, elhúznék vmi kocsmába szétrúgni az oldalát és elcsábítani minden szembe jövő férfit. így azonban csak meleg pizsi, chardonnay freccs és harcsa veronika marad nekem, itthon*. és nem is biztos, hogy ez baj.

*hol felkerült a falvédő, lassan minden helyet talál, nyugalom van és biztonság. és csak egy vmi hiányzik.

benzinkút,

199 Ft. táskába be, jó titkosan, aztán kicsempésztem az asztalra. reggel csokimikulással szemben ébredtem. nem vagyok hajlandó máshogyan.

elveszett

először a póráz, aztán meg pár percre az eb is. azt hittem, kiszakad a mellkasomból vmi, alig kaptam levegőt. töksötétben, töksötét kutty, akinek én hiába beszélek, úgyse hallgat rám. jó esélyek voltak a megtalálásra. kurva macska után szalad, majd mászkerált vissza sunnyogva. annyira örültem neki, hogy megfeddni is elfelejtettem. persze egy "jaj, kicsim, ilyet nem szabad" nyilván tök fölösleges is lett volna. lehet, nem is szabad nekem gyerekre gondolnom - új cél köll az életembe, ilyen következetlen nőnek nem szabad családot alapittani. ennyike.
amúgy első hivatalos vendéglátásom megvolt dióval, szőlővel, vaniliás karikával, forralt borral, sokgyertyával. otthonos volt és meleg, jóvan.

a sebek

továbbra is véreznek, és kurvára fáj mindenem aszpirin nélkül. még aludni is nagyon szar a jobboldalamon, ami a bal, jut eszembe, persze.
megkötöttem a rohadás adventi koszorút (tudom, nem kell csinálni, ha nincs kedve az embernek, de ez szerintem nem igaz, néha muszáj magamon erőt venni, különben elbaszott szar lesz az ünnepek közepén találnom magam, szóval csönd!), és szép kis baglyos ajtódísz is készült, hála h-nak. most hirtelen ennyire fussa.
(a mikulásra meg szarok. hacsak nem lep meg az ida valami széppel.)

tulajdonképpen

nem voltam én részeg, csak félig. az volt a baj, hogy kavartam a dolgokat össze - sörre martinira bor, vagy valami ilyesmi. aztán teszkós szatyorban üres pálinkásüvegekkel (szigorúan megfestés céljából) és bablevessel hazafelé indultam, miközben szöveges üzenetet próbáltam írni majd hirtelen elvágódtam a járdán, és úsztam egy kicsit vérben cserepek közt. most feltehetően még jobban fájna mindenem, ha két aszpirin hajnalban nem tolódik a fejembe bele. kicsit bicegek, több sebbel is rendelkezem.
diszpi tiborral ma házi füstölt kolbászt ebédelünk, főtt tojással, csalamádéval, friss kenyérrel. kiskosárban hoztam a cuccot, nagyon csini. remélem, az úr gondolt a ápperitívre pálinka formájában.

svarcvaldban

töltöm a szilvesztert, te jézusisten! röpke öt perc alatt eldőlt tegnap, és most életemben először várom a december végi ökörködést! dejódejódejó!
(dec. 29-től jan. 2-ig kéne valaki, aki vigyáz idára... légysziiii, valaki...)

a munkanapokat

én egyre jobban szeretem, lassan eljutunk odáig. nagyon jó az ugyanis, hogy mostanában normalizálódik a helyzet a szüleimmel, de egyrészt követelődznek, zsarolnak újra, másrészt meg megfulladok a nagy figyelembe, hogy ez fenntartható maradjon. szóval nehéz. (...)
keresztanyámmal elfüstöltünk egy szál cigit minden rokon legnagyobb megdöbbenésére a sírnál, amibe én nagyjából beleszarok, mert ez volt a kifejezett kérése még augusztusban, amikor utoljára találkoztunk... nem borultam meg, tartottam két oldalról zokogó szüleimet, és az egész olyan szürreális volt. este apám 2 pohár bortól fejre állt, és rákezdett a "mérnemköltözökénhaza" műsorra, hátha akkor értelmet nyerne az elmúlt 30 év gürije. ezt persze már csak én tettem hozzá magamban, ő csendben elsírta magát, aztán elsunnyogott. anyu meg felfedezte a nagyszerű iwiwet, minek következtében 3 órát kerestük a 36 fős lányosztályának egyes darabjait. másnap reggel diszkréten összecsuklott ismét a konyhában - mint kiderült, nem gyógyult meg, hiába is erölködött végig egy disznóvágást, egy napi sütés-főzést és egy temetést. szépen lefektettük, takker, ablakpucolás, vasárnapi ebéd, adventi üzletdíszítés és 2,5 óra sötétben, zuhogó esőben vezetés. elfáradtam. tiszta felüdülés most "csak" dolgozni, este kuttyolni, mozizni, inni két sört.