na, milyen ügyes vagyok. gondolom, nem fog működni, úgyhogy itt is nézzenek körül - frankós.
1/28/2010
1/27/2010
húúú,
hát nagyon jó volt visszajönni, komolyan.
remélem, az fizikai állapotom ma már megengedi, hogy a szimpla szerelmi csalódásomat - ahogy há-tól az igazságot megtudhattam - féktelen vedelés keretében elkezdhessem végre feldolgozni. ja, előtte fogorvos :(.
remélem, az fizikai állapotom ma már megengedi, hogy a szimpla szerelmi csalódásomat - ahogy há-tól az igazságot megtudhattam - féktelen vedelés keretében elkezdhessem végre feldolgozni. ja, előtte fogorvos :(.
1/26/2010
utolsó
napom az aszpirinek és acc-k fogságában babarózsaszín flanelpizsiben és a sorozat-tengerben*... holnap megint emberek közé kell menni, nekiállni a listának, menni, mint a gép, pipálni sorban, ilyen az élet, helló.
nem vagyok túlzottan feldobva, de jóval könnyebb a lelkemnek, hogy túl vagyok a szenvelgés-tragika vonalon - tudtam bocsánatot kérni, és tudok megbocsájtani is. (...) baszom nehéz év lesz - a döntésnél nálam csak az elengedés szokott lassabban menni. úgyhogy gyújtok is egy cigerettát, bontok egy sert (reméljük, beveszi az üres gyomrunk) és élvezem a napot, amikor már könnyű a lélek, és még nem bánthat senki sem.
mosoly.
függöny.
*letoltam bsg-ből 1,5 évadot, two and a half men-ből kettőt, wihte collar-ból a meglévőket.
nem vagyok túlzottan feldobva, de jóval könnyebb a lelkemnek, hogy túl vagyok a szenvelgés-tragika vonalon - tudtam bocsánatot kérni, és tudok megbocsájtani is. (...) baszom nehéz év lesz - a döntésnél nálam csak az elengedés szokott lassabban menni. úgyhogy gyújtok is egy cigerettát, bontok egy sert (reméljük, beveszi az üres gyomrunk) és élvezem a napot, amikor már könnyű a lélek, és még nem bánthat senki sem.
mosoly.
függöny.
*letoltam bsg-ből 1,5 évadot, two and a half men-ből kettőt, wihte collar-ból a meglévőket.
1/23/2010
állítólag
vannak olyan helyek, ahol a disznóölés/kolbásztöltés nem olyan horror, mint nálunk, ahol folyik a pálinka- és jókedv förgeteg. drága tibikénk meg is invitált délután interurbán*. miután hivatkoztam gyönge állapotomra, hősiesen megajánlotta segítségét:
- de drága tündérke, ha valamiben tudok segíteni, szóljál ám!
- szólok, szívem, de feküdni az ágyban egyedül is kiválóan tudok...
- és még nem mondta senki, hogy nem egyedül jobb az?!
jóvan, ma is röhögtünk egyet.
*vajon hogy lehet eltalálni, h az a pár ember, aki csörög, biztosan akkor tegye, mikor végre alszom?!
- de drága tündérke, ha valamiben tudok segíteni, szóljál ám!
- szólok, szívem, de feküdni az ágyban egyedül is kiválóan tudok...
- és még nem mondta senki, hogy nem egyedül jobb az?!
jóvan, ma is röhögtünk egyet.
*vajon hogy lehet eltalálni, h az a pár ember, aki csörög, biztosan akkor tegye, mikor végre alszom?!
1/21/2010
két takaró
alatt is rohadtul fázom. taknyom-nyálam - tudjátok.
bár ami többet mond minden szónál: nem kívánom a sört. közel a vég.
bár ami többet mond minden szónál: nem kívánom a sört. közel a vég.
nem mondom,
hogy nincsen semmi jó - bár az eléggé beleférne a boldogtalanságra törekvő, szenvelgő, szar életembe - de azért álljon már meg egy kicsit a kicseszett nászmenet!
a fogam még mindig halál gyulladt. hiába éltem túl két kezelést, hétfőig még ki kell bírni, hogy nagyon fáj, utána már könnyebb lesz, legalábbis azt ígérte a szívdöglesztő fogdoki.
aztán egyáltalán nem alszom, max 2-3 órát, azt is szeletekben, így az éjszakákat általában bőgéssel töltöm, vagy remegek, esetleg a kettőt kombinálom. iszonyú érdekes, hogy nappal mégsem akarok összeesni a fáradtságtól, sőt, gyakran teljesen nyugodtan tudom csinálni a dolgaimat.
azt meg már tényleg nem értem, hogy reggel 5 és 6.30 között hogyan változhatott át a torkom egy hatalmas, gyulladt labdává és miből lett egy köbméternyi taknyom ennyi idő alatt, de tökmindegy. amíg ezekkel vagyok elfoglalva, legalább nem törődök azzal, hogy milyen szar elhagyva lenni.
ja, a jókat simán kihagytam. jellemző.
a fogam még mindig halál gyulladt. hiába éltem túl két kezelést, hétfőig még ki kell bírni, hogy nagyon fáj, utána már könnyebb lesz, legalábbis azt ígérte a szívdöglesztő fogdoki.
aztán egyáltalán nem alszom, max 2-3 órát, azt is szeletekben, így az éjszakákat általában bőgéssel töltöm, vagy remegek, esetleg a kettőt kombinálom. iszonyú érdekes, hogy nappal mégsem akarok összeesni a fáradtságtól, sőt, gyakran teljesen nyugodtan tudom csinálni a dolgaimat.
azt meg már tényleg nem értem, hogy reggel 5 és 6.30 között hogyan változhatott át a torkom egy hatalmas, gyulladt labdává és miből lett egy köbméternyi taknyom ennyi idő alatt, de tökmindegy. amíg ezekkel vagyok elfoglalva, legalább nem törődök azzal, hogy milyen szar elhagyva lenni.
ja, a jókat simán kihagytam. jellemző.
1/18/2010
a tizennyolcadikon
egyszerűen csak visszavágyom a tizenöt-tizenhetedikbe. nem itt lenni, máshol lenni lenne jó. ha tudnám már végre, hogy hol a gecibe, biztos könnyebb lenne, de így, így, így, hogy a cévéim körberepülik a világot, az egyik pillanatban granadában képzelem el magam, a másikban gödöllőn, a harmadikban a fiú mellett, a negyedikben a szeles hollandok közt macinaciban... felmondani könnyebb volt, pont 2 percig tartott, de dönteni egy döntésképtelen hüjének az egy fél élet. nekem minden olyan sokáig tart.
elmentem szorongani és szenvelegni és tépelődni és szomorkodni. és erőt is veszek délután a spárban. egy kiló 27 deka, maradhat. csá.
elmentem szorongani és szenvelegni és tépelődni és szomorkodni. és erőt is veszek délután a spárban. egy kiló 27 deka, maradhat. csá.
1/14/2010
a tizennegyedik napon
nem leszek királylányos, de pont leszarom. kicsit azt gondolom, h kapja be a jóisten/sors/univerzum, nem tudom micsoda, mer' az már végképp elképesztő, amiket az elmúlt egy hónapban csinál velem. nem akkor, amikor szüttyögve vinnyogok semmiségeken, és kettő pofon elkelne, hogy magamhoz térjek, nem akkor baszogat. neeem, akkor simán hagyja, hogy poshadjak a kis magam kreálta szarban, aztán ha tényleg gáz van (és amúgy küzdök ezerrel és haladok is lassan), na, akkor nekiáll pofozkodni.
kicsit azért remélem, hogy nem megyek át taken-papába, ahol a gyermekleány az én esetemben a szaros kis önbecsülésem, de még az is előfordulhat. igazán akkor lepődne meg csak a zemberiség! (...)
igazából már attól mosolyogni támadt kedvem, hogy vizualizáltam a helyzetet meg a fejeket nemszámolt percekig. najóvan.
ápdét másnap: tényleg csak ennyi kellett?! :)))
kicsit azért remélem, hogy nem megyek át taken-papába, ahol a gyermekleány az én esetemben a szaros kis önbecsülésem, de még az is előfordulhat. igazán akkor lepődne meg csak a zemberiség! (...)
igazából már attól mosolyogni támadt kedvem, hogy vizualizáltam a helyzetet meg a fejeket nemszámolt percekig. najóvan.
ápdét másnap: tényleg csak ennyi kellett?! :)))
1/13/2010
sütinapja
meg há-nak van ma, isten éltesse. olyan napot kívánok neki, amilyet csak szeretne, ámen!
(valójában nagyon szeretnék elmondani vele kapcsolatban egy szép történetet, amiben különböző röviditalok szerepelnek, de sajnos nem lehet:P )
(valójában nagyon szeretnék elmondani vele kapcsolatban egy szép történetet, amiben különböző röviditalok szerepelnek, de sajnos nem lehet:P )
13
az első dolog, ami ma felbaszott, az ferdinánd volt. de indítsunk korábbról...
mikor is kezdetem gyúrni? novemberben? na, előtte olvasgáltam a neten mindenfélét, el is jutottam a nincsde.hu-ra, választottam is személyi edzőt, vagy miafaszt, aki majd engem hasznos tanácsokkal - ígérték legalábbis - mindennap ellát. nehezen tudtam kiválasztani a 3 szarfej karakter közül, ki is legyen a győztes, de gondoltam, 3 napnál úgyse bírom tovább, leiratkozok majd, szevasz.
na, ferdinánd írt is másnap, hogy mekkora királylány vagyok, h elszántam magam, aztán ennyi. azóta egy sort se... se hogy hogy vagyok, vagy mi újság velem, vagy nem kaptam-e a kardiótól szívrohamot, élek-e, mittomén, semmit!! írhatott volna, fel voltam rá készülve, vártam szinte, de ennek eszébe se jutott egészen MA REGGELIG. lenge 2,5 hónap után jelentkezett, imígyen:
mikor is kezdetem gyúrni? novemberben? na, előtte olvasgáltam a neten mindenfélét, el is jutottam a nincsde.hu-ra, választottam is személyi edzőt, vagy miafaszt, aki majd engem hasznos tanácsokkal - ígérték legalábbis - mindennap ellát. nehezen tudtam kiválasztani a 3 szarfej karakter közül, ki is legyen a győztes, de gondoltam, 3 napnál úgyse bírom tovább, leiratkozok majd, szevasz.
na, ferdinánd írt is másnap, hogy mekkora királylány vagyok, h elszántam magam, aztán ennyi. azóta egy sort se... se hogy hogy vagyok, vagy mi újság velem, vagy nem kaptam-e a kardiótól szívrohamot, élek-e, mittomén, semmit!! írhatott volna, fel voltam rá készülve, vártam szinte, de ennek eszébe se jutott egészen MA REGGELIG. lenge 2,5 hónap után jelentkezett, imígyen:
"Szevasz Pajtás!
Egy ideje már sportolsz. Ezért fogadd őszinte gratulációmat. Ha frankón csinálod, némi izomlázat már érezhetsz. Viseld büszkén, ezek a pozitív változás jelei. Hősi tetted nyomai. De azért tarts mértéket, ne hajtsd túl magad. Részben, mert ezt az erőbefektetést tekintheted kidobott energiának, másfelől meg csak elveszi a kedved az egésztől. Jelszavad legyen: mértékletesség, fokozatosan! Nyafogni szabad, feladni nem"
már érezhetek?! már el is felejtettem azt, te köcsög. de nem, nem iratkozom le most mégsem, megvárom, mikor jut eszébe ismét írni a gondos edzőnek. meg én.
(ja, meg holnap veszek bérletet. talán már vége a karácsonyi szünetnek, nem?!)
1/12/2010
szépség
hol is kezdjem?
tegnap köztudottan nehéz napom volt - egyrészt seggmásnapos voltam az üdítőzésből kifolyólag (tudjátok, a dzsintonik, az új szerelem! :P), másrészt szombat éjjel meglátogatott migrén-barátunk is, aki egész ma reggelig élvezte vendégszeretetemet. ilyen halmozottan hátrányos helyzetben a fogam csak akkor reklamált, mikor szeretetteljes csókot (minálunk az fejleesés azon nyomban) kaptam - gondoltam is, hogy ezen már nem ronthat egy csöppnyi szépségápolás.
igen, találtam 12 db fekete pontot a zarcomon.
nem, nem járok kozmetikába, az az ida kiváltsága.
igen, használtam pézsét, és gőzöltem előtte a fejemet forró vízzel vagy másfél percig.
igen, 4 hatalmas vörös folttal fejeztem be a történetet.
nem, a fiúm semmit nem vett észre az egészből. elvakultan szeret.
igen, ma az egész kollektíva azon pörgött, ki vert meg engem.
kieg., mindenképpen idetartozik: növesztem a hajam. nem önszántamból. kettő napja agyalok, h a 3,5 éves pink hullámcsat miért zuhan ki 2 percenként a hajamból?! nem, nem zsíros, és igen, kevés és vékony szálú az örökségem.
tárám:
0,57 cm távolság van a szárai közt! de legalább végre rájöttem, MERT MEGNÉZTEM a csatot. is.
tegnap köztudottan nehéz napom volt - egyrészt seggmásnapos voltam az üdítőzésből kifolyólag (tudjátok, a dzsintonik, az új szerelem! :P), másrészt szombat éjjel meglátogatott migrén-barátunk is, aki egész ma reggelig élvezte vendégszeretetemet. ilyen halmozottan hátrányos helyzetben a fogam csak akkor reklamált, mikor szeretetteljes csókot (minálunk az fejleesés azon nyomban) kaptam - gondoltam is, hogy ezen már nem ronthat egy csöppnyi szépségápolás.
igen, találtam 12 db fekete pontot a zarcomon.
nem, nem járok kozmetikába, az az ida kiváltsága.
igen, használtam pézsét, és gőzöltem előtte a fejemet forró vízzel vagy másfél percig.
igen, 4 hatalmas vörös folttal fejeztem be a történetet.
nem, a fiúm semmit nem vett észre az egészből. elvakultan szeret.
igen, ma az egész kollektíva azon pörgött, ki vert meg engem.
kieg., mindenképpen idetartozik: növesztem a hajam. nem önszántamból. kettő napja agyalok, h a 3,5 éves pink hullámcsat miért zuhan ki 2 percenként a hajamból?! nem, nem zsíros, és igen, kevés és vékony szálú az örökségem.
tárám:
0,57 cm távolság van a szárai közt! de legalább végre rájöttem, MERT MEGNÉZTEM a csatot. is.
olvasom
(figyeldoda!) mindenfelé, ki mit teljesített az elmúlt éveben... hát, kérlek, igen rosszul érzem magam, erős fél nap, mire összeszedem az általam olvasott könyveket (nem mondom meg hány, verem szerintem a másodikos gimiseket, talán), az általam kifizetett bírságokat (kb. egy hónap thaiföld karácsony táján, érted, ha mondjuk nem a rendőrségnek, apehnek és egyebeknek csengetek). össze lehetne még átlagban a dobozos söröket is számolgatni, de kinek lenne az jó... szóval ha vmiben jó voltam (jó?! jó lenni ebben?!), azok a sorozatok*. ha nem számolom, amiket 5-8 rész után abbahagytam, mert untam, akkor is vagy 25., minimum 52 évad. nem saccolom meg hány epizód. azt meg pláne nem, hány perc, és azalatt mennyi oldalt olvashattam volna el. bujdokolok. fogadkozok.
heti egy nap nincs sori. egyelőre.
heti egy nap nincs sori. egyelőre.
*meg mondjuk sokat fejlődtem a "beszerzésüket" illetően. nem könyörgök én már senkinek, kiwi-deluge királyány-e vagyok.
a tizenkettediken meg
mentem mendegéltem a felújított széchenyi téren* a napsütésben, és megláttam egy leányzót, aki az egyik félkész betoncuccon trónolt cigerettázva, és rákívántam én is ugyanarra, majd közelebb érve megismertem - f. volt az, mondjuk kb. 8 éve nem találkoztunk. jött húsztízelni, rögtön be is vonódtam kicsit a két tervezett fesztiválba, hogy jó lenne, ha tudnék nekik segíteni. ha itt leszek, mondjuk akkor nagyon szívesen, mondtam, frankós nemzetközis színházas dolgok uránba cipelve, hűűű.
utána meg azzal az évfolyamtársammal szaladtam össze, aki egyiptomban tanít magyart, mondjuk először nem is értettem, hogy lehet akkor itt, de aztán rájöttem, hogy azért haza lehet jönni néha, ha az ember lánya el is szalad. érted. majd kávézunk meg minden.
még találkoztam a zénóval is, de vele mindig találkozom a hangiban, szóval ez nem nagy ügy.
*ami tényleg ronda, és szarul van megcsinálva, de engem pont nem érdekel (csak hogy akkor hol lesz az a sok száz tulipán, ami mindig szokott lenni?!). sokkal jobban zavar, hogy folyamatosan mindenki pampog miatta állandóan - mész a téren át, és csak a hálaistenkedést hallod meg a deszarez-t. ánlájk.
utána meg azzal az évfolyamtársammal szaladtam össze, aki egyiptomban tanít magyart, mondjuk először nem is értettem, hogy lehet akkor itt, de aztán rájöttem, hogy azért haza lehet jönni néha, ha az ember lánya el is szalad. érted. majd kávézunk meg minden.
még találkoztam a zénóval is, de vele mindig találkozom a hangiban, szóval ez nem nagy ügy.
*ami tényleg ronda, és szarul van megcsinálva, de engem pont nem érdekel (csak hogy akkor hol lesz az a sok száz tulipán, ami mindig szokott lenni?!). sokkal jobban zavar, hogy folyamatosan mindenki pampog miatta állandóan - mész a téren át, és csak a hálaistenkedést hallod meg a deszarez-t. ánlájk.
1/10/2010
az év tizedik napján
meg mesélek egy picit, mert pont ráérek... egyrészt egy éves lett az unokahúgom, aki tegnap megindult, ergó, lehet utána szaladni, másrészt kétszer találkoztam eddig vele, és ma is félreértettem a szkájpos láthatás időpontját - szóval akármennyire is tudom, h lelkesednem kéne, ez most épp nem jön össze. persze azért iszom az egészségére, mert jó ember vagyok (nem, épp megint ironizálok. amúgy GT, ez az új szerelem, mintha üdítőzne az ember, pont olyan... most el is indult az agyam a dzsintonik-nosztalgia-irányába, de féken tartom!)
"nos, kedves barátaim, ahogy egy régi-régi, ahogy egy régi-régi" dakota mondás is tartja, ne menj a kútra, ha nincs benne víz, mostan még mindig ezt ízlelgetem, befejezvén a mad men c. kiváló sorozatot - aki szeretne '50-es, '60-as évekes drámát/amerikai álmot az életébe, ne hagyja ki. nem vicces, nem is dugnak és/vagy lőnek benne sokat, de azért érdemes - mindig van min gondolkodni a cucc kapcsán, mindig. épp gyászolok, h vége. és díszitem a lelkem a bsg-re.
aztán még olyanok voltak, hogy egy fél rockzenekar töltötte ki lakásomban a jelentkezési lapját a fenetudjamilyen tehetségkutató versenyre, és én ugye elfogult vagyok, és mindent nekik, de azért nem bocsájtom meg, hogy ezeknek nincs fogalmuk a bros-ról meg a nyúkidc-ről, annyi fogalmuk sincs, h semennyi. kicsit még hálaistenkedtem a tények fölött, aztán mikor megmondták, h '88-ban születtek, akkor elhúztam kutyát sétáltatni szégyenemben, és hagytam, h fogyasszák a kannás boraikat nyugiban, tanárnéni nélkül.
idáról jut eszembe, hogy régen szóltam róla - minden rendben, de minden rendben vele. mióta agyonműtötték, illatos, mint a bimbózó rózsa, a havat isteníti és imádja, e szentség tiszteletére képes ügetni is (igen, ügetni!), szóval szerintem jól van. én mondjuk nehezményezem, h az én fejemet leszarja, de belátom, h a rajongás a hó iránt fárasztó dolog lehet ilyen testfelépítéssel.
na, kábé ezek vannak. a lelki tényezőkről majd máskor - nem kicsit vagyok megilletődve az elmúlt 3 hét történései miatt...
"nos, kedves barátaim, ahogy egy régi-régi, ahogy egy régi-régi" dakota mondás is tartja, ne menj a kútra, ha nincs benne víz, mostan még mindig ezt ízlelgetem, befejezvén a mad men c. kiváló sorozatot - aki szeretne '50-es, '60-as évekes drámát/amerikai álmot az életébe, ne hagyja ki. nem vicces, nem is dugnak és/vagy lőnek benne sokat, de azért érdemes - mindig van min gondolkodni a cucc kapcsán, mindig. épp gyászolok, h vége. és díszitem a lelkem a bsg-re.
aztán még olyanok voltak, hogy egy fél rockzenekar töltötte ki lakásomban a jelentkezési lapját a fenetudjamilyen tehetségkutató versenyre, és én ugye elfogult vagyok, és mindent nekik, de azért nem bocsájtom meg, hogy ezeknek nincs fogalmuk a bros-ról meg a nyúkidc-ről, annyi fogalmuk sincs, h semennyi. kicsit még hálaistenkedtem a tények fölött, aztán mikor megmondták, h '88-ban születtek, akkor elhúztam kutyát sétáltatni szégyenemben, és hagytam, h fogyasszák a kannás boraikat nyugiban, tanárnéni nélkül.
idáról jut eszembe, hogy régen szóltam róla - minden rendben, de minden rendben vele. mióta agyonműtötték, illatos, mint a bimbózó rózsa, a havat isteníti és imádja, e szentség tiszteletére képes ügetni is (igen, ügetni!), szóval szerintem jól van. én mondjuk nehezményezem, h az én fejemet leszarja, de belátom, h a rajongás a hó iránt fárasztó dolog lehet ilyen testfelépítéssel.
na, kábé ezek vannak. a lelki tényezőkről majd máskor - nem kicsit vagyok megilletődve az elmúlt 3 hét történései miatt...
1/07/2010
1/06/2010
az év hatodik napján
meg csak úgy felmondtam. ilyen "fasza csaj" vagyok, válság idején, csak mert a lelkemet széjjelmarcangolta az embertelenség meg a politika, egyszer csak ilyet csinálok. nem vagyok normális, bazmeg.
1/05/2010
az év ötödik napján
úgy fáj a fogam, h szétzsibbasztja az egész bal felemet - néha látok csillagokat is, pedig alapvetően köd van.
ps.: max. két hétig húzom a címadásos dolgot, nem kell aggódni.
ps.: max. két hétig húzom a címadásos dolgot, nem kell aggódni.
1/04/2010
az év harmadik napján
mottó: "ne kísértsd a sorsot"
... mondtam is ezt há-nak este. alig indultam el, arról beszéltem, hogy mennyire elviszem én nfg-t a szerellőhöz, mert milyen rendes, miközben meg tiszta beteg, és hát csak ennyit mondtam, mást nem is. aztán hallgattam bödöcsöt, vigyorogtam, szép, nyugodtan autóztam - rég nem ekkora nyugalomban - amikor pislákolni kezdett a fény, és kialudt a töltés lámpa, és megállt az autó zala megye közepibe, pontban este 3/4 9-kor, a bolt előtt, úgy mínusz négy lehetett akkor. onnan semmi.
vagyis hát nem semmi, hanem kaland, biztos más is annak fogja fel, vagy én ebben reménykedem. sírni is csak piszit sírtam, úgy éjjel fél egy magasságában, mikor még mindig a szent helyen ültem, és már egy kicsit hidegebb is lehetett, és akkor még egy óra volt, mire a hős lovag (apukája, szintén hős lovag) értem jött és megmentett a fagyhaláltól engem és az idát, és biztonságos 14 fokban elhelyezett reggelig dunyhák alá, és elvitt aztán mindenféle boltokba, és megvette, amiket kellett, és aztán már csak kettő órát szerelgéztünk a bolt előtt egész zalaszántó falut bevonva a projektbe, és máris indulhattam tova.
és tulajdonképpen nem szeretem, hogy ilyenek történnek velem, és nem szeretem, hogy segítséget kell kérnem (nem kellett kérnem, kaptam - ha a köcsög önfejűségem győz, az éjjelt egy benzinkúton töltjük iduval), meg kurva hideg is volt annyi órát ott ülni egyedül, szoknyácskában, de az meg nagyon jó, hogy megmentettek. mert a királylányokat néha megmentik, szerintem, és pont ez is bizonyítja, hogy, érted...
vagyis hát nem semmi, hanem kaland, biztos más is annak fogja fel, vagy én ebben reménykedem. sírni is csak piszit sírtam, úgy éjjel fél egy magasságában, mikor még mindig a szent helyen ültem, és már egy kicsit hidegebb is lehetett, és akkor még egy óra volt, mire a hős lovag (apukája, szintén hős lovag) értem jött és megmentett a fagyhaláltól engem és az idát, és biztonságos 14 fokban elhelyezett reggelig dunyhák alá, és elvitt aztán mindenféle boltokba, és megvette, amiket kellett, és aztán már csak kettő órát szerelgéztünk a bolt előtt egész zalaszántó falut bevonva a projektbe, és máris indulhattam tova.
és tulajdonképpen nem szeretem, hogy ilyenek történnek velem, és nem szeretem, hogy segítséget kell kérnem (nem kellett kérnem, kaptam - ha a köcsög önfejűségem győz, az éjjelt egy benzinkúton töltjük iduval), meg kurva hideg is volt annyi órát ott ülni egyedül, szoknyácskában, de az meg nagyon jó, hogy megmentettek. mert a királylányokat néha megmentik, szerintem, és pont ez is bizonyítja, hogy, érted...
az év első napján
mottó: "merjél merni"
szóval mertünk nfg-vel, idával, há-val és párjával (élettársával/kedvesével/barátjával/urával-mindegyik szóért biztos fejenbaszás jár, de kit érdekel :P) zuhogó esőben, ködben, szélben autókázni egyet a tengerig.
mint rendes magyarok, raklapnyit szemvicset, rágcsát, italt és miegyebet pakoltunk (ha még rendesebbek lennénk, lett volna fasért vagy legalább kirántóshús, de majd csak jövőre leszünk ennyire jó háziasszonyok, idén még nem), természetesen a nagyját az uránvárosi hajléktalan bácsi fogyasztotta el jóízűen hazatértünkkor. az út kurvahosszú és unalmas, igen hálás vagyok hát, hogy maga a tény (látni a tengert!) ennyire izgalomban tudott tartani bennünket 15 órán keresztül, így ugyanis egyáltalán nem volt unalmas az út, csak kurvahosszú. most nem akarom agyonhírózni magam (én vezettem, és valójában akarom), helyette inkább dicséretben részesítem idát (hang nélkül, kedvesen és elégedettem töltötte el a csodás napot, jórészt kocsiban, ő is), és nfg-nek is beírok 5 pirospontot (majd a következő posztban négy feketét, de ez mellékszál).
igazából nem tudok eget rengető sztorit írni ebből a napból - mindenki végigmosolyogta és boldog volt és elégedett (jó, há nem annyira, mert nem tudott mintákat gyűjteni), és ez pont jó kezdés szerintem. a nap sikerét bizonyítja, hogy há eztán minden évszakban menne a tengerhez!, a pasija pedig a jövő évi elsejét tervezgeti épp...
képek itt.
szóval mertünk nfg-vel, idával, há-val és párjával (élettársával/kedvesével/barátjával/urával-mindegyik szóért biztos fejenbaszás jár, de kit érdekel :P) zuhogó esőben, ködben, szélben autókázni egyet a tengerig.
mint rendes magyarok, raklapnyit szemvicset, rágcsát, italt és miegyebet pakoltunk (ha még rendesebbek lennénk, lett volna fasért vagy legalább kirántóshús, de majd csak jövőre leszünk ennyire jó háziasszonyok, idén még nem), természetesen a nagyját az uránvárosi hajléktalan bácsi fogyasztotta el jóízűen hazatértünkkor. az út kurvahosszú és unalmas, igen hálás vagyok hát, hogy maga a tény (látni a tengert!) ennyire izgalomban tudott tartani bennünket 15 órán keresztül, így ugyanis egyáltalán nem volt unalmas az út, csak kurvahosszú. most nem akarom agyonhírózni magam (én vezettem, és valójában akarom), helyette inkább dicséretben részesítem idát (hang nélkül, kedvesen és elégedettem töltötte el a csodás napot, jórészt kocsiban, ő is), és nfg-nek is beírok 5 pirospontot (majd a következő posztban négy feketét, de ez mellékszál).
igazából nem tudok eget rengető sztorit írni ebből a napból - mindenki végigmosolyogta és boldog volt és elégedett (jó, há nem annyira, mert nem tudott mintákat gyűjteni), és ez pont jó kezdés szerintem. a nap sikerét bizonyítja, hogy há eztán minden évszakban menne a tengerhez!, a pasija pedig a jövő évi elsejét tervezgeti épp...
képek itt.
ps.: ha az első nap olyan, mint az év, akkor idén sokat fogok vezetni, nevetni, sokat leszek a barátaimmal, alig iszom majd (azért 11-től benyomtam két sört este hazaérve, nehogy kiszáradjak 2010-ben!) és alig bagózok. hm.
1/01/2010
az éjjeli
- nem túl nagy - filozofálgatások közben rájöttem, hogy azok az álmok, amik nem tőlem függnek, valszeg nem valósulnak meg (nem ül vonatra, nem áll az ajtómban meglepetésből és nem mondja, h legyek a felesége.) azok meg, amikhez az én cselekedeteim szükségesek, azok meg simán. mert megnéznénk a tengert, hát elmegyünk, aztán megnézzük. (reméljük, oda is érünk, mégjobban bízzuk, hogy haza is egyben!)
hahóóóó, tengeeeeer!
hahóóóó, tengeeeeer!
