1/04/2010

az év harmadik napján

mottó: "ne kísértsd a sorsot"

... mondtam is ezt há-nak este. alig indultam el, arról beszéltem, hogy mennyire elviszem én nfg-t a szerellőhöz, mert milyen rendes, miközben meg tiszta beteg, és hát csak ennyit mondtam, mást nem is. aztán hallgattam bödöcsöt, vigyorogtam, szép, nyugodtan autóztam - rég nem ekkora nyugalomban - amikor pislákolni kezdett a fény, és kialudt a töltés lámpa, és megállt az autó zala megye közepibe, pontban este 3/4 9-kor, a bolt előtt, úgy mínusz négy lehetett akkor. onnan semmi.
vagyis hát nem semmi, hanem kaland, biztos más is annak fogja fel, vagy én ebben reménykedem. sírni is csak piszit sírtam, úgy éjjel fél egy magasságában, mikor még mindig a szent helyen ültem, és már egy kicsit hidegebb is lehetett, és akkor még egy óra volt, mire a hős lovag (apukája, szintén hős lovag) értem jött és megmentett a fagyhaláltól engem és az idát, és biztonságos 14 fokban elhelyezett reggelig dunyhák alá, és elvitt aztán mindenféle boltokba, és megvette, amiket kellett, és aztán már csak kettő órát szerelgéztünk a bolt előtt egész zalaszántó falut bevonva a projektbe, és máris indulhattam tova.
és tulajdonképpen nem szeretem, hogy ilyenek történnek velem, és nem szeretem, hogy segítséget kell kérnem (nem kellett kérnem, kaptam - ha a köcsög önfejűségem győz, az éjjelt egy benzinkúton töltjük iduval), meg kurva hideg is volt annyi órát ott ülni egyedül, szoknyácskában, de az meg nagyon jó, hogy megmentettek. mert a királylányokat néha megmentik, szerintem, és pont ez is bizonyítja, hogy, érted...

Nincsenek megjegyzések:

Powered By Blogger