hej, amikor bankokról meg

gyógyító levesek receptjéről, hivatalos ügyekről, borítékokról, gázszámlafizetésekről üzengetünk egymásnak a fiúval, akivel szerettem együtt aludni. hej, mintha megint nem akkor / vagy nem azzal osztanám meg a mindennapokat, aki mellett élek.

persze ez nem ilyen sarkos, meg nem is erről akartam írni, csak eszembe jutott,

miközben elméláztam, milyen jól tolom én ezt az egészet, persze van segítség bőven,
de hogy egyszerűen nyugodt vagyok.

alig parázom, alig valamit (magamhoz képest).
alszom. olvasok szombat délután, mint az állatok. 12 óra munka után nem érzem, hogy még muszáj lenne további négyet lehúznom, pedig van dolgom bőven. szóval szerintem egészen jól nyomom, és csak néha sírok, akkor is csak titokban.

tudom,

hogy nagyon beszélnem kéne, de még nem megy.

vagy már nem megy. de ez egy másik kérdés.

mindenesetre észrevettem, hogy egyre dúsabb a hajam. és a futuckáim egyre lazábbak. 

még soha sem szerettek ketten. még sohasem szerettem kettőt.