csöndes nyunnyogós

most éppen azon, hogy ugye az ember vagy barátilag segít (és akkor lehetősége van azt mondani, h bazeg, most én fáradt vagyok ehhez/inkább mást csinálnék/akármi...), vagy megmondja, mennyit kér a munkájáért, azt be is hajtja, és nem nyunnyog, ha dolgozni kell ilyenkor. ühüm, az ember...

a hetek,

hónapok óta tartó rettegést munkahelyünk alakulása ügyében mostanában egyre jobban kezeljük. a múlt héten például "utálom" fallal gazdagodott a velnesz-központ, ma már az is kijár strigulázni, aki eddig a dohányfüst miatt a közelébe sem ment. vezetjük le a feszültséget, vagy mi. (dicsérős doboz is van, de az szerintem hullaüres.)

ma meg az ercsivel meg a tibikével ismét huszáros ebédet szerveztünk házi, füstölt dolgokkal, és közben megkezdtük a született feleségek 5. szériájának bedarálását.

jóezígy. mit nekünk válság s politika.

lassan

csinálunk egy ilike cimkét, megérdemelné...

most például az elmúlásról diskuráltak a belvárosi utca közepén hites urával (hu), miközben nagy csokor kerti rózsát és spáros szatyrot lóbáztak, imígyen:

i: a józsinak lejárt az ideje, tudomásul kell ezt venni, szívem...

hu: tudom. de úgy utálom ezt a rettegést, hogy én leszek a következő, tudja.

i: jaj, beszél itt bolondokat, mondtam, hogy ezt én intézem!

szeretem ilike magabiztosságát, bizonyos, hogy kiváló kapcsolatot ápol a fentiekkel, különben honnan is venné a bátorságot? bisssztos egész évben böjtül, vagy ilyenek.

(a hajamat megdicsérte, de szerinte a pornószőke jobb volt azért - fiatalossabb)

gyűdi emlékek

szóval kaptam az imént egy képecskét, olyan szentesset annáról (sajnos hiába óvasom lelkesen az e-vangélumot hírlevél formájában, még mindig elég míveletlen vagyok, kijaz, de megnéztem). bevallom, a tegnap oda zarándokló kolleginától szentölt vizet kértem, nem pont ezt - mindegy, ez is izgis ajándék. majd szerzek hozzá valami csini cirádás kiskeretet és felhelyezem a nippes polcomra, esetleg ráragasztom a műszerfalra, még nem tudom.

a beszámolója viszont teljesen felizgatott, ha már nem lehetek épp el caminon, legalább gyűdre le kéne menni így vagy úgy, mer az jó. most pünkösdkor pl. cigánybúcsú lesz - két legyet egy csapásra üthetnénk... na, valaki, esetleg?

a nyájas olvasó

kedvéért összevakarom darabjaimat egy lenge beszámolóig, aztán elájulok diszkréten.

szóval megjött a várva várt vihar - éppen, minő meglepetés, a hangulatban múlattuk az időt akkortájt, bár hónapok óta először nem magánéletünk nyűge, hanem a civil szféra s a cigány-nosztalgia volt a téma egy lelkes kislánynak köszönhetően - csattanással, villámlással, egyszerre lezúduló, hatalmas víztömeggel. ahhoz már hideg volt eléggé, hogy az általam elképzelt pocsétázást eljátsszuk, ezért inkább izzadtunk bent a tömegben, s úgy vártuk a kegyetlenség eltávozását. (mellékszál, hogy találtunk egy fiatalembert, aki FÉL az idától, ezért a riadalomban folyamatosan féken kellett tartani a kóricáló ebet, nehogy szívrohamot kapjon az amúgy serényen pókerező lény.) aztán mikor lecsendesült, a széttépett fák közt szórakáztunk a kutyával a szemerkélésben piszit, farmer térdig vízben, pacsker darabokban, de azért ez nem az igazi.

most meg megint vidék (én már csak minden hétvégén ezt szeretném csinálni, mást nem) - mesebeli kisházikó, pajtásokkal fürdőruhás, szangriázós mulatozás, ami aztán nem a várt filmnézős estébe, hanem vmi falusi házibuliba torkollott. emiatt most csöppet agyonvertnek érzem magam, isten áldja meg a házi borokat, de ha lehet, kicsit távolabb tőlem.

a kellemesebbekről

zarek ismét mutatott nekem, pécsinek, egy isteni klassz sörözgetős-fetrengős-napozós-kilátózós szigetet a város közepén - tényleg imádom, mikor ilyet tesznek velem a fővárosből leruccanó kedves ismerőseim, barátaim. egyetlen mentség, hogy az elmúlt két hétben nyílt valamikor meg.

aztán meg este a Six Feet Under harmadik szériájának derekán egyszercsak megjelent a HIMYM Ted Mosbyja '75-ben eltűnt, jampec hullaként visszatérő alakban olyan gusztustalanos pofaszakállal, hogy percekig csak meredtem néztem.

kicsit titkon

remélem, hogy a kullancsos rémálmok az üdülési csekkem pénzétételével párhuzamost csökkennek majd - most van ilyen nyakörv, hat hónapos védettséget biztosít, fehér - ida csini benne, mint a fene. Az arzenálom kiszedő kanállal és szemöldökcsipesszel gazdagodott, ennek ellenére tegnap egy fej beszakadt. szóval fosok, de remélem, több ilyen eset nem lesz, mert nagyon utálom magam már így is. szemét egy gazdi vagyok, szemét.

.

vagy te csalsz, vagy téged csalnak, vagy veled csalnak. - szerintem ezt is Albert Einstein mondta.

vártam,

csak vártam a programot (vihar), csak vártam, de egyáltalán nem is jött. kicsit fullantott a szél, kicsit párásodott a levegő, de sehol semmi. hat fele még szoknyát is húztam, annyira benosztalgiázódtam a nyári záporoktól (tudod, mikor lehet csattogni a pocsétában, és hiába ázol bugyiig, nem fázol, csak jó - a betonnak és a pornak is isteni az illata, és egyáltalán, tudod, mit beszélek, nem?), de csak nem.

aztán szélesre tártam az ajtót, hátha késve érkezik, akkor is halljam azért, a birkás flanelpizsimbe bújtam (ha ideérne, mégse fázzak) és olyan vadul vártam, hogy már nyolckor belemerültem az álomba. négykor csekkoltam a hűlt helyét, aztán békésen visszaaludtam. máskor azért valami konkrétabb program kellene...

napivelnesz

- na, kíváncsi vagyok a nagy viharra...

- mér, az ma lesz?

- aham.

- hájóvan, minden napra kell vmi program...

hullafáradt, hullamásnap, 3/3. vki simogassa meg a fejem, ügyes voltál kicsi anta, legyen este hat, kérem az ágyam.

víz, víz, tiszta víz...

kicsit igazságtalannak érzem, hogy egy zuhany és néhány falatka után kezdhetem a másik műszakot, de nem pampogok. én akartam kimászni az anyagi- és érzelmi kátyúból, hát most minden lehetőség adva vagyon. szeretném az estét 3/3-mal befejezni, és akkor ihatok sört is majd (már úgyse sokáig, elkezdtem hízni, picsába).

konkrétan

szétszed a szomor, hogy ide vissza kellett jönni (nem a lakásba, ott jó. pécsbe, a zéletbe) most. persze nézzük a jót ebből is - lehet cselekedni az elmélkedés helyett, de megmondom, tudtam volna még maradni napokig, hetekig, akár örökre, mittudomén.

... furcsa idők voltak ezek, és közel sem gondolom, hogy vége lenne a halálos tavasznak*, max. elkezdődött a hosszú, döglött nyár* azzal, hogy olcsó hipóval locsolt lábaimat gyenge vállrándítással, mindenféle önkritika-gyakorlás nélkül mutogatom a vidám, idétlen szettekben. de én azt eldöntöttem, hogy jó lesz eztán, úgy máris sokkal könnyebb. és nem, nem eladó a jelenleg szarszemétszar életem, mert lesz ez még nem ilyen.

most pl. november óta először úgy közelítem meg a konyhát, hogy nem valaki(k)re főzök.

*nem tudni pontosan, ki az értelmi szerzője a jelzős összetételeknek. csapatmunka h-val, maradjunk ennyiben.

bármely

romantikás is térdig érő nyári szoknyácskában, meztélábasan átszelni egy akácerdőt, én kérlek, ne tedd! mert hiába aztán a búzamező, a bennszakadt szó- és gondolat, a kicsordult könny, a boldogságérzet – a végén akkor is ki kell szedni azokat a szar tüskéket.

heh

a szélső, nagyfejű leány a mi kutyánk kölyke - a többi hollandus.

az a baj,

hogy annak idején az én szakdolgozatom is pontosan akkora kalap szar volt, mint amiken én most nyunnyogok álbírálóként. szerettem volna olyan ember lenni, akit szakmailag borzasztóan leköt ez az egész műsor, de esélyem sem volt erre. szerintem most ezért ver az isten meg minden évben 3-6 ilyen borzalommal.

megvolt iduval

ez első, önálló kullancsműtétem. még mindig remegek.

és kérdezem bazmeg, hogy milyen nő az, akinek még szemöldökcsipesze sincs?!

a lyme-kór lappangási ideje 5-20 nap, húdefasza.

ápdét másnap: mivel a céhben mindenki kutyás, és szakértő, ezért az állatot egy csini sárga szalvétába csomagoltam, és a ridikülömbe rejtettem. a reggeli velnesz alkalmával alapos vizsgálatba fogtunk (persze előtte mindenki jól kiröhögött), és megállapítottuk, hogy van nekije feje, tehát nem szakadt bele az iduba. ez mindenképp jó hír, ugye. nade még nem látta mindenki, és több szakvélemény is kell, szóval most tárolom az állatkát a bírálandó szakdolikon, és várom a tibikét, aki mindent tud. sajnos még él, és nem akarom, hogy elmenjen, ezért negyed órája azon problémázok, hova és hogyan rögzítsem. igen, egy kicsit meg is szúrtam.

én szoktam

szeretni ezt a május 13-át...

egyrészt az apukám (aki kiskorában egyedül meg tudott enni egy nagy lábos túróstésztát; aki olyan rossz volt, hogy még a középiskolai kollégiumból is egy év után kirúgták; aki fiatalon mz motorral járt, és olyan könnyedén szedte össze anyámat, mint vmi eszeveszett kaszanova, s azóta is együtt tolják már vagy 33 éve; aki ragaszkodik a régi dolgokhoz, a szülői házhoz, a családhoz, amit neki már csak a mi jelentünk, egyebe nincs, sajnos, pedig úgy vágyna rá; akinek nincs olyan benzinkutas az országban, aki nem a körösztapja/a katonatársa vagy a volt osztálytársa minimum; aki fél éve rábukott a jutyubra, és minden szabad percében ott hallgatja az idétlen magyarnótáit - legalább már nem délben, ebéd alatt! - és csöndesen morzsolgatja ilyenkor a könnyeit; akit egyszer láttam igazán zokogni, mikor rájött, hogy az anyukájának már nem tudja soha megmondani, mennyire szerette, ezért a kutyájával töltöget reggelente fél órát intim kettességben, hátha ez kárpótlás valakinek, valahol; aki kitalálta, hogy a sport jó dolog, és azóta hajnalban futkároszik a kertben és legalább 150-200 fekvőtámasszal növeszti nagyobbakra izmait; akinek legnagyobb bánata, hogy dohányzom, és mi lesz a kedves egészségemmel...) ma ötvenhétéves lett. a felújított, feltuningolt szülői házba megy majd haza ünnepelni, kettesben anyámmal, virágoznak már az akácfái is, biztosan szép lesz a napja...

másrészt jó 11 éve a messzi ezen a napon szaladt utánam vmi borzasztó egyetemi buliba, vett nekem pálinkát, vallott szerelmet (akkor én kiköptem az italot, úgy emlékszem), és lerántottunk utána vagy 6-7 évet együttesen -- jó kis emlék ez is.

két éve meg ezen a napon kellett juan atyánál egy tál lencséért laudatem dominót vagy mi a szent szüzet énekelgetnünk valahol észak-spanyolországban -- az se egy rossz emlék, végülis.

ma meg majd elmegyek színházba, bár erre biztosan nem fogok emlékezni sok-sok év múlva ennyire...

vissza

- kaptam, utánvéttel jött (barátságban kell kifizetni). itt van velem szemben -- megtépázott, kicsiny és nagyon elveszett. csak vissza kell tenni a helyére, előtte lemosogatni, fertőtleníteni a sebeit, betapasztani a szakadásait, és úgy. nincs fogadalom, újra és újra odaadom majd annak, aki kéri.

- tértem. eddig nem akartam hazudni, bántani, sérteni, fájdalmat okozni senkinek.

- értem. nem vagyok messzebb egy lépéssel sem az indulási ponttól. kanyarodtam egy nagyot, ennyi történt.

- jött. itt van megint bennem a tudat, hogy nem a világ veszett oda minden reményével, dehogy. csak csalódtam valakiben újra.

helló, világ!

visszatért a mosolyom. fanyar, de mosoly.

megérkezett

a nyár, mondjuk ha ilyen kétnapos intenzív fejfájás kapcsolódik hozzá, akkor menjen inkább vissza oda, ahonnan.

mindenféle értelemben szilánkos-darabos törés van, az ida meg szerintem inkontinenciás (ha van olyan egyáltalán kutyáknál)

meg hétfő.

ez lehet a halmozottan hátrányos helyzet...

bibííí

voltunk itt. és van egy igazzi ilyenem. boldogság.

hajnali

négykor eszeveszett kaparászásra ébredni nem annyira vicces.
azért a végén - amikor kiderült, hogy ida az usánkámon (amit én egész télen nem találtam!) próbál meg ötször nagyobb kis tömlőtestével kényelmesen elhelyezkedni - sikerült röhögnöm egyet.
melegedik, melegedik.

hétvégére

mondják a jóidőt, de még nem nagyon ért ide. depizünk kollektíven továbbra is.

hit, remény, szeretet

névvel nyitok majd egyszer egy vendéglátóipari egységet. a fröccsöt ott kedvességgel löttyintik föl, a sör habján pedig vigyorgó búbánat csücsül majd. rövidet nem szolgálunk fel egyáltalán, attól olyan bután rúgnak be az emberek.

---

ja, az idő fasza (bár a balatonnál tibike elmondása szerint tombol a vihar - nagy sokára szedtük ki csak belőle, hogy ez erőst szélfújást jelent csupán), az nagy stárunk meg mostanában ilyen:

meg ilyen kárcsú:

nem tudni,

milyen megfontolásból öltöztem úgy, mintha 32 fok lenne - befagy a seggem. a társam szomorú, én meg aggódós - állatorvos lesz ebből, már látom.

esik eső/

szakad, szakad... - ahogy a konczzsuzsinéni (?) énekelte szépen mindig. mmint unterwegs, pécsett nem olyan veszélyes a helyzet. (pakson semmi csapadék, a borsót is újra kell vetni.)

id tennap megijesztett száraz orrával és kedvetlenségivel. ma is ijedt vagyok még ám.

barátosném

interurbán értesített a déli viszonyok tekéntetében, így most bizton állíthatom, hogy szomorkás, égkönnyezős arrafelé az idő.

idakisasszony illőn viselkedett a tegnapi zsúron - a pétanque-játékot csak ritkán zavarta meg, az éjjeli bújócska és könnyed tánc idejében pedig a kanapén pihent.

süt, süt

nagyonis, a kutty égbe ejtett lábakkal döglik a meleges betonon feszt.