szétszed a szomor, hogy ide vissza kellett jönni (nem a lakásba, ott jó. pécsbe, a zéletbe) most. persze nézzük a jót ebből is - lehet cselekedni az elmélkedés helyett, de megmondom, tudtam volna még maradni napokig, hetekig, akár örökre, mittudomén.
... furcsa idők voltak ezek, és közel sem gondolom, hogy vége lenne a halálos tavasznak*, max. elkezdődött a hosszú, döglött nyár* azzal, hogy olcsó hipóval locsolt lábaimat gyenge vállrándítással, mindenféle önkritika-gyakorlás nélkül mutogatom a vidám, idétlen szettekben. de én azt eldöntöttem, hogy jó lesz eztán, úgy máris sokkal könnyebb. és nem, nem eladó a jelenleg szarszemétszar életem, mert lesz ez még nem ilyen.
most pl. november óta először úgy közelítem meg a konyhát, hogy nem valaki(k)re főzök.
*nem tudni pontosan, ki az értelmi szerzője a jelzős összetételeknek. csapatmunka h-val, maradjunk ennyiben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése