nemszép

most nagyon pécs - gyakorlatilag minden utca szét van bszva. lehetetlen a közlekedés gyalog és kocsival is. dolgozni nem lehet - az ablakom alatt 3 ilyen nagy autó meg fúrós mittoménmi zajong egész nap.
el is megyek a balatonra, el én.

hangulat

délután há-val benyomultunk az oda. kezemben paksi szőlő, paradicsom és pécsi palacsinta - nem sokkal későbben pohár soproni. a kerthelyiségben a csapos fiú a búza térről koccint a kedves egészségünkre, a szomszéd asztalnál a könyvellőirodás beja - aki leszbi mellesleg, de esküszöm, sose kezdett velem, mert nagyon stabil párkapcsiban van - issza a fröcsijét. szóval pont rájakezdtünk volna az érfelvagdosós hisztis köcsögölésre, mikor észleltük, hogy itten mindenki demennyire ezt csinálja, és mi meg már legalább röhögünk. akkor még megérkezett a bejához a barátnője, akivel ecceren érdekes kalandom volt, és akkor már egészen jó volt minden. nem remegtem idegbetegen, mint mióta. nem bőgtem, hanem csak mondtam, hogy ne menjünk innen haza, mert most olyan jó. és tényleg milyen jó volt. a további nyálongást kihagyom. (há is olvas, azér.)

rohanok türelmetlenül

vkim felé, és ugyanúgy pattanok vissza a falról, mint sokezerszer már. a büszkeségem újra és újra sohatöbbet mondat velem eztán, miközben tudom a fejemmel, hogy ez már mindig így lesz. csak annyit kéne elfogadnom, hogy örömben igen, bánatban nem, egészségben igen, betegségben nem. milyen kibaszott egyszerű lenne. vagy lesz. egyszer. ha megbékélek. vagy ha elmúlik ez az agyonbaszott szerelem. (..) zarek meg betalált ismét. gondolom szabad mondani szomort meg csúnyát. mondok is, meg bőgök is.
hosszú, döglött nyár, szevasz.

(más: kérjük az ősz jelzőjét. nem bírok bizonytalanságban élni)

néztük

akkor a másnaposokat, én meg arra gondoltam, hogy olyan borzasztó nő vagyok, mint a stu-nak a csaja, a melissa, és nagyon elméláztam, hogy akkor a felismerést kövesse tett érfelvágás tekintetében, hálásan gondolva a jóistenre, hogy így megvilágosított. később átgondoltam a helyzetet - kurvára félek a vértől! - és akkor meg azt gondoltam, hogy sokkal kedvesebb és türelmesebb lény voltam, mikor még rendszeresen szívtam.

igazán szép és izgalmas

dolgok voltak tegnap, például

- vettem egy ilyen nős cipőt, amit utoljára '98-ban csináltam, de vicces volt benne csattogni este a városban.

- egy nevét elhallgatni kívánó személy lakásán lekvár-pálinkát kóstoltam, és végignéztem-hallgattam a zúgpálinkafőzésről mindent, ami 1-2 órába beleférhet. zsong a fejem a sok felesleges infótól, de kérdezzetek csak bátran, penge vagyok. csodálatos dolog a pálinkafőzés, én mondom. leegyeztettünk egy hosszú, téli, havas estét, amikor mindent ki lehet figyelni és meg lehet majd kóstolgatni a kifolyó, hatvanvalahányszázalékos szlutyit.

- ercsivel voltunk koktélozásban - diszkrétek voltunk, és nőiesek italozás szempontjából ( zellert meg nem raktak a bloody mary-mbe, hogy rohadnának meg!), bár a csacsogás hajnalig zajlott, és most álmos vagyok meg szomorkás evégett meg más végett.

idunak

majdnem elébb kerekedett tűzijátékos ünnepi programja, mint nekem. nemaz, engem is híttak há szülei paksra, de sejtem ám, hogy igazából csak a kutya hiányzik nekik...

amikor a kislány nyaral (3. rész, reméljük, egyben befejező)

... szóval brassó, majd bálványosfürdő felé kanyarodtunk - érthetelen okokból, de mindenképp ideiglenesen - három fővel. mivel későre járt, és csak kanyarvásztunk egy hegyoldalban a göröngyök közt - hosszan, sötétben, hatalmas fenyőkkel megölelgetve, tudván, hogy egy faházikó vár csak minket - hamar megindult a fantáziánk zombifilmek tekéntetében. megérkezvén kis doh, néhány állatszőrrel összeteregetett ágy, de azért majd szerethető közeg fogadott bennünket. a svarcvaldi kontyalávaló után tibikénk házibora gondoskodott a kellemes este kialakulásáról. akkor derült ki, hogy álnévvel - mindenki másodikja - talán jobban boldogulhatunk, s ekkor került napvilágra mindenki szerződéses feladatja is a veszélyek sorbavételével. magam a medvéket kaptam, veronika a zombikat, míg miklóska a vampírokat vállalta magára. a vérszerződést könnyed horrorfilm követett, végül megpihenés - számomra rövid ideig, mert négytől már daráltam szét a gépem ezzel meg azzal (bőgni pediglen kell, ugye).

a bálványosi reggel szép, a bálványosi reggel jó - úgy jó hat alkalommal volt nekünk ilyenünk. állsz szemben a kedves kis heggyel, előtted bakkdoktorék piciny faháza - csend van, nyugi van, száll fel a pára, süt ki a nap - és fogalmad sincs, min kéne aggódnod, ha egyáltalán kéne. aztán jönnek a kertben-reggelik, virág az asztalon, majd kézdivásárhely, szent anna-tó esővel, máskor napsütéssel és fürcsivel, megyünk törcsvárra drakuláékhoz, libegőzünk brassó felett, szászföldön bolygás, sepsiszentgyörgyi hatalmas csülök, csiszárfürdő-megtekintés, csíkszereda, tusnádfürdői kürtöskalács, vagy csak olvasga a lemenő napban és nagy beszélgetések/vérremenő rummik/ájtatos hallgatások, gulyásfőzés a filagóriában (sztem nyárikonyha), vacsi és medvekaland a csapos dénessel, kinek szívét nehéz meglágyítttani, de nem lehetetlen, néha szomorkodás picit, néha durci piszit, néha meg hangos a dajdaj a helyi erők borzasztó pálinkáitól. elmondani nem olyan jó - ott lenni (ezer fottó pelegrinától itt) sokkal inkább. téren meg időn kívül megint. csak visszajönni volt nagyon szar.

amikor a kislány nyaral (2. rész)

betettem az utazásos zenét és megnéztem a képeket, hogy hangulatba kerüljek. jöjjön akkor az első pár nap:
szóval négyen mentünk: a pelegrina (továbbiakban veronika) és az ő párja (eztán már csak franzjozef) meg a miklóska (akinek ez a művészneve és barát), meg én, az éva. hogy a nevek honnan jöttek, az egy másik történet - a zombieste kapcsán majd ejtek róla pár szót egy későbbi alkalommal. a kocsiban kicsit szűkösen, de mindenki megvolt rendesen - jó volt a zene, én pl. majdnem végig aludtam, nem is tudtam hát részt venni a kutyastoppos játékban, ami aztán későbben komoly hátrányt képezett számomra a versenyben (asszem utolsó lettem a magam béna 17 kutyájával). szegeden lefolytattunk egy kisebb eszmecserét, ahol terveket szőttünk - a megbeszélés lényegére nem emlékszem, gondolom, semmiben sem állapodtunk meg. nagylak, arad, meg ilyesmik jöttek - az estebéd már a retyezát szélén ért bennünket szép kilátással. ilyenkor már franzjozef volt a kapitány, aki ügyesen el is vezetett bennünket egy csinos (nem)penzióba Hátszegen, ahol sört ittunk este (ekkor kezdődött a sörverseny, amit - lássanak csodát! - szintén bebuktam a végére), és a sorozatjunkie-miklóskával belekezdtünk a fringe-be. a románok nem egy kedves népség, ez már akkor kiderült, nem is szeretik túlzottan a szemétszedést és a magyarokat se, de nem pampogunk, jót aludtunk. másnap a retyezátban autóztunk egy nagyobbat, míg elértük a nemzeti park festői szépségű tájait, mondjuk ezt a helyet,

majd visszatértünk Hátszegre megtekinteni egy dííínótojás-kiállítást (valójában a tourinfóirodát kerestük célzottabban), és foglaltunk szállást a hegyen. a kiváló motel - ahol már igazán profin mondtuk, hogy mulcumeszk - valójában kellemes hely volt, odamenni hosszú és göröngyös, ott lenni viszont deci szilvapálinkával spékelve meg meg határozottan pihentetős. akkor aztán kitaláltuk, ki mennyit bír másnap méterben fölfele menni - én nem nagyon támogattam a 700 méternyi szintugrást, de a többiek igen elszántak voltak, szóval. és akkor túra jött, senem kicsi, senem nagy, hanem éppen nekünkvalós, de képet most nem kaptok, mert béna vagyok, és lassan ideges is. aztán még kiválóat is vacsoráltunk aznap, és a fogarasi havasok helyet nagyszeben mellett döntöttünk a másnapi programot illetően. szeben egyébként ekf volt tán 2007-ben, és csini is igazán a szépséges tereivel meg a megújított házacskáival, a templomtoronnyal, amihez sokszáz lépcső vezet fel, meg a limonádé sem volt éppen kutya.

innen aztán brassó felé vettük az irányt, nem kevés izgalom közepette, ám erről majd máskor - ida sétibe menne...

amikor a kislány nyaral (1. rész, nem tudni, lesz-e több is)

szóval elmondom mostan, nehogy mégegyszer valaki megkérdezze, hogy

igen, volt medve-kaland, 3 db konkrétba (ablakból 10 méteres távban, személyessen úgy 30 méterre), és nem, a nagy terv - miszerint széttépek egyet, és szerzek egy karomnyomot az arcomba, ami szépen beheggesedik és örökre ott marad, és amit a gyerekem majd mutogathat az oviban, hogy aztán az én anyám meg lenyomott egy medvét, bibííí... - nem sikerült. és képem sincs az egészről, egyse, szóval nem is köll elhinni.

...

(és medvével még nem is játsszottuk a vágódeszkás játékot, nahát. medvetalp, medvetánc, medve sajt, medve cukor, medverlek. ötösével érdemes küldeni, imélben mondjuk.)

amikor az eb nyaral...

- hajnalban a nagyi tejbe áztatott kiflivel,

- h. apukája reggelfele pörkölttel és szalonnával ,

- kicsit később h. anyukája pedig száraztáppal kínálja. aztán kezdődik az egész előről.

- vihar elől a fészerbe menekülhet a neki külön kialakított kis szállásra;

- esténként a vidám kis társasággal kocsmáról kocsmára jár;

- napközben minimum négyszer sétál föl s alá paks utcáin, útba ejtve a másik rajongó nagyit;

- a napsugarak elől a rózsabokor alá fészkalódik maga ásott kis gödrébe;

- ha kedve tartja, lovak s macskák után rohangál,

amúgy pedig - mint ahogy mindig is szokott - elbűvölően baszik a világra.

...

megismert. örült. jólesett. örültem.

viszonylag

pofánbassza az ember lányát 4 óra alvás után, ha 12 szlovákiai magyar üvöltözik az udvarban és ezt bömbölteti kora reggel. balaton, cimmerferi, valóság. kinek kell az?

(egyszer majd elmondom, milyen a hegyekben ébredni. ha jobb lesz a kedvem, majd akkor.)