az mondjuk kedves volt,

amikor a szájába toltam hazafelé egy tejkaramellát, boldog évfordulót kívánva, ő pedig pár órával később, elalvás előtt közvetlenül visszakérdezett "azonnal", hogy akkor az most 730 nap?

a szökő év tematikán még vitatkoztunk kicsit, aztán a good wife második évad utolsó részére békésen elszenderedtünk. nálunk ilyenek az ünnepek.

ti meg írjatok szavakat, mert még csak 17 van, holnap meg elseje.

megölelni

édes, világcsodája babákat-kisgyerekeket olyan érzés, amit most nem tudok még megfogalmazni. (további gyakorlást igénylő elmélet lesz ez is.)

amúgy meg nézzék meg ezt! nagyfilm, de érdemes időzni benne. a gyerekölelés egyik aspektusa miatt jutott eszembe, meg mert most láttam én is nemrég.

adventes kérés

szokás szerint be vagyok csúszva, így nem hiszem, hogy bármi kézműves téma szóba jöhet adventi naptár gyanánt. ugyanakkor szeretnék írni megint rendszeresen, szóval azt gondoltam, kétlégy, egycsapás... 

mivel a kommentboxot általában nem használjuk, szabad e-mailt írni ötletekkel, de leginkább néhány hívószóval -  amikről nekem majd megható és szép történetek jutnak eszembe.

így képzeltem.

várom a szavakat, ti meg kaptok cserébe minden nap tőlem egy mesét/történetet. hm?

lement

az eszeveszett múlt hét, és antácska megint nem lett könnyebb (kilóban de, szorongásban nem). 

de mondom az egyebeket:

szóval elkészült az első beszámoló - lett egy csomó tanulság, mit nem csináltam jól. ezeket próbálom beépíteni, és nem hibaként meg elbaszásként megélni, csak egyszerű tapasztalatként, amin lehet javítani. és javítok is. és beszélek is ezekről, akikkel kell. 

aztán volt megnyitónk. kedves, helyes, emberi. messze volt a profitól, de asszem, az nem is volt cél. (csak az én világomban, ahol a tökéletesség... tudod úgyis, ismersz.) jól érezték magunkat nálunk, akik eljöttek. kaptunk csomó bátorítást, nem is kívánhatok többet.

ilyenek vannak.

sok a dolog továbbra is, de nem baj az. jobban bírom, mint a merengés-szenvedés kombót. sokkal jobban.

igazán szépen

nyaraltunk végül is, meg aztán az idő is kegyeskedett kicsit velünk kedvezőzni, szóval elégedetten gondolok vissza erre a pár napra. aludtunk rengeteget, ettünk-ittunk finomakat, kicsit ozoráztunk, kicsit adtunk vendégséget, a szomszéd kutyáját kölcsönvettük és kirándultunk a tópartján, beszélgettünk a szomszédnénivel és egymással is sokat, ücsörögtünk a napon meg ilyenek történtek. pont még egy hétig bírtam volna ezt a semmittevést/másdimenzióban-levést, de most ezt nyilván nem lehetett.

meg ígértem a nagyfilmet is - elkészült hát, tessék nézegetni.

az idei nyaralás,

ami majdnem volt augusztus végén, aztán meg az előző négynaposban, na az végülis most lesz. ha jól számolom, pont két napig fog tartani, közben zuhogni fog az eső.

nem mondhatnám, hogy elégedett vagyok a sorsommal. de majd igyekszem békélgetni útközben, hiszen ezt is én csináltam. illetve nemcsináltam semmit, hogy más legyen.