a
mai napot nevezte ki a boldogság világnapjának, úgyhogy ezt én sem tudom szó nélkül hagyni... egyrészt muszáj elmesélni és iderögzíteni, hogy pelegrina barátném március 7-én egy csodás leánygyermeknek adott életet! sajnos a tényeken túl alig van infóm, így a távolba energia- és szeretetküldésen kívül csak egy-két képem van, aminek biztosan nem örülne, ha ideposztolnám. de majd mesélek, ígérem, ha ő is tud mesélni nekem.
a másik ünnepelni való pedig az anyukám meg az apám, akik épp e napon, 38 évvel ezelőtt, szeles-esős napon ugyan, de mondtak egy határozott igent egymásra, amit azóta is bőszen tartanak - egészségben, betegségben, örömben, bánatban. ma egyébként épp végeztek az idei levendula-ültetéssel, úgyhogy még az is előfordulhat, hogy pezsgőt bontanak. ők ilyenek, és én meg ilyennek szeretem őket!
