éjjel

arra ébredtem, hogy mergő keresztben az ágyon, én meg zokogok, mint a rosseb. ágival álmodtam, a legkedvesebb lánnyal, akivel valaha találkoztam. camino óta nem beszéltünk, senki nem tudja megmondani, miért. és csak telnek a napok egymás után (úgy egyetlen egy sem, hogy ne jutna eszembe), és nem írok neki, és nem hívom, és ez borzasztóság.
álmomban elmentem hozzá, hivatlanul. vártam a lakáskában, ahová a szomszéd néni engedett be, ő csak később érkezett haza. próbáltam magyarázni, amit nem lehet, de egyre csak mondta, hogy már nincsen miről beszélnünk, és ennek én vagyok az oka.
néhány alaszkával vigasztalódtam hajnalban, sűrű szipogások közepette, mert én ezt a lányt nagyon-nagyon szeretem, és elmondani nem tudom, mennyire hiányzik, és gyűlölöm magam, amiért ilyen gyáva tetü vagyok.
a reggeli álmom azért jobb volt - hétköznapi hőst alakítottam benne - repülőtér, strand, hollandia, tábor, gyerekek, ida, mindegyis...

Miért éppen Alaszka?

nem tudom, hogy ezt most menekülésből vagy érzéketlenségből vagy mi a fenéből csinálom, de egyszerűen nem vagyok hajlandó/képes felfogni, hogy a keresztmami egy hete nem ébred fel a második agyműtétje után. jönnek-mennek a hírek mélyaltatásról, ct-ről, én meg csak nézek, és nem értek semmit. még bőgni sem tudok.

katának (is)

Apuska, megígérted a múlt este, hogy felmegyünk a tejútra,
és összegyűjtjük az angyalok mosolyát... Milyen öröm
lesz! Cipőmet belepi az aranypor s nem látszik, hogy
ócska és lyukas.
Tud a hold hazudni, apuskám? Egyszer, mikor a denevérek
kalácsot kerestek, a hold azt súgta nekem, hogy nem
bünteti meg többet kis ezüst csibéit, és most, nézd csak,
megint felleg-kalitkába zárta őket. Gyere az ablakhoz,
hadd mutatom meg. Nézd a szegényeket, nem tudnak
kibújni a csúf borító alól. Hallod, hogy siránkoznak? Ó,
az a hazug hold! Csak lássam meg még egyszer, amint
elhalad az ablakunk előtt! Ellopom a sarlóját. S akkor
neked nem kell kölcsönkérni Grigor bácsi kaszáját, ha le
akarod vágni a füvet a kertben...
Apuska, mondd, mi van egy méh lelkében? Igaz, hogy szívük
tele van dallal? Igaz, hogy a virágok azért könnyeznek reggel,
mert ellopták a dalaikat?
Az angyalok a csillagokban laknak, apuskám? Mit esznek és
mit isznak? Fénysugarakat? Sanyika a szomszédból azt
mondta, hogy aranykenyeret esznek, s azt Szűz Mária süti
nekik, a búzaszemek pedig olyan nagyok ott, mint a
rigótojások... Apuska, csinálj nekem egy olyan hintát, hogy
fel tudjak hintázni vele a csillagokba! Milyen jó volna, ha
hozhatnék neked néhány búzaszemet! Elvetném a diófa
helyére, melyet kivágtál a nyáron, s a kalászok felnőnének
a ház tetejéig...
Apuska, hogy lehet, hogy a tovaszálló varjak nem hagynak
nyomot maguk mögött az égen?
Te, ahányszor hazajössz s megkérdem, mit hoztál, mindig csak
azt mondod:..."jó szivecskét, jó lelkecskét"... Miért,
apuska? Nem ehetem meg se a szivecskédet, se a lelkecskédet!
Ha megenném, hogy mennél az iskolába?
Na, most magadra hagylak, apuska! Megyek anyuskához a
másik szobába, lássam, beszélt-e már Kiskarácsony
Apóval...

(octavian sireagu: gyermekvarázslat)

---

mostan,

hogy már a maradék humorérzékemet is elvitte a szisza, minden nappal csak nehezebb rávennem magamat a (s)írásra. (...)
tábor megvolt, jó volt, a meggymártás leginkább, meg a kölykök. termett pár elméletem ismerőseimmel s magammal kapcsolatban, majd ha ráérek, kifejtem. tanultam megint, az a lényeg, meg az, hogy volt kitől! (még túlzottan sok bennem a mindeféle érzelem az üggyel kapcsolatban.)
aztán meg álmonhalás helyett miniszünidőre utaztam a kis családomért - az Idának fogalma sem volt, ki a fasz vagyok, ez pöttyet rosszul esett. véletlenül belém is harapott, de nem haragszom rá - olyan macerálás mellett, amiben ennek az asszonynak része volt, bármi megbocsátható.
hm.
nem gondolkodni, nem elvárni, csak menni, mint a gép, előre-előre. most ez a feladat, aztán majd meglátjuk.

(csak közben vigyázzunk, nehogy a szemünk rajtamaradjon egy sörösüvegen, mert a végén még kinevet bennünket a jóképű gazdája. zavaromban csak visszaköszöntem, azt mégse mondhatom dél alatt, egy szimpla hétfőn a belvárosban, hogy rákivántam a sörödre, ne haragudj má'.)

van

ez az idegbeteges szorongás-félelem-szorítás mellkastájékon meg egyéb helyeken belül. ettől rendszerint pár napig nem alszom, vagy csak rosszul. utána jön a "bekapok 3 sört", és a másnap. (ez van ma). és most azon vívódom, hogy ha tudnák a gyerekek szülei, kikre is bízzák szemük fényét, bizony azonnal leültetne a rendőrség, vagy megverne az isten bottal, ki tudja. így viszont kezdődik a boldog táborélet, én meg mingyá tááárnénit faragok mind az 52 kilómból. (a tábori koszt jó, a tábori koszt finom).

.

üdülés helyett idaszart és cimmerferit takarítottam. most a táborra készülök, szerintem az is hasonlóan jó lesz.
amúgy jól vagyok, most toltam le egy felest.

hány éves vagy?

na, a mi napunkról csak ennyit: mondom ennyit.

üdülés

(de buzi egy szó ez)

szóval délután indulunk teletankolt nfg-vel veszprém, kenese, anyuék útvonalra mergő szavaival élve "üdülni"- 3 napra. nálunk ilyen ez.

munkába jövet végig is tekintettem a kocsi állapotján, és kettő lehetőség van:
1) nem viszünk magunkkal semmit, se kutyát, se cuccot
2) rendet teszek az alábbiak közt (csak a látható dolgokat sorolom és emlékezetből)
- gumicukorzacskó (üres)
- használaton kívüli öngyújtók 3 db
- 1 db elhasznált trafó + doboza
- rózsaszín pulcsi és farmer az anyósülésen
- kazetták (!) szanaszíjjel
hátul:
- szatyorba bekötve sörösdobozok
- sörösdoboz külön, üres
- vizes palack
- üres palackok vagy 3
- teás palack
- motorolaj
- falra szerelhető kislámpa
- hűtővízfolyadék
- elemtöltő
- ÁROP pályázati kiírás+adatlap (kb 60 szétszórt oldal)
- kiadási-, bevételi pénztárbizonylatok, időszaki pénztárjelentés-tömb, útiköltségnyilvántartás, szigorú számadási
- tábornévsor
- kutyaetető
- darabokra szedett kutyapokróc
- bélyegzős zacskó (abban nemtom, mi van).
most hiretelen csak ez jut eszembe, de biztos van még egyéb is. el tudom magamról képzelni. tulajdonképpen nem is várhatok más viselkedésmódot az autómtól, ugye, ha én így tartom "rendben"...

hosszabb írás

követezik tervekről, autóról, blogról...

szóval reggel tankolás után közvetlenül (ahol a kedves fiatalember megkérdezte, most-e keltem fel, mert nagyon úgy néz ki, aztán pedig elismerően bólogatott az "igen, 14 perce" hangzatos, de igaz válasz után), hírek hallgatása közben arra gondoltam, hogy váltok. blogilag legalábbis. zavart már, hogy se arculat, se egy központi téma a magam emésztésén kívül, amit meg megírnék, azzal mást bántok, úgyhogy izé. de szerencsére van nekem egy csodás autóm, én meg alapvetően egy igen hülye festett szőke nő vagyok, szóval akár ebbe az irányba is elszaladhatnánk, vagy valami ilyesmi.
egy próbát megér. előzmények vannak az archívumban, meg majd nosztizok is, de most kanyarodjunk a tegnap felé:

pécs, borús, de fullasztó meleg nap. bennem szomor, munkahely idegbeteg, öttől tábormegbeszélés. költségvetés, éjszakai túra, lánccsörgés, kötéllopás, török gyerek megvágta, bevásárlólista, kullancs-csipesz - ezer meg ezer gondolat, közben kétévessel hintalovazás, kedves meg többször is értesít, hogy sörtúra van, kissé meg is van csúszva.
8 tájban elképzelem, hogy szőkülnék, hát kanyar a teszkó felé, most volt fizetés. derekasan megállom, hogy semmi egyebet, sietek, hisz vár a kutya, gondolom, összepisilte már a lakást kettő óta és háromszor éhen is halt (és tényleg.). akkor egy gyors fordulat, index balra, mennék a sávomba, de autó leáll, buszmegálló előtt közvetlenül. nyektetés, nem indul. kevésbé szimpátikus középkorú úr beajánlja a megtolást. szól hamar a háveroknak (mint kiderül, hajléktalan galeri iddogál a fák mögött.), máris indul a leállóssávban a fel-le toligálás. röpke negyedóra múltán feladjuk, fogom kis piros kannám, s elszaladék benzinkútra. veszek pár sört, doboz cigit a munkásembereknek - úgy képzelem, ha utántöltök, legalább 15 liter benzin lesz benne, na nehogymár ne induljak el. és nem. újabb erősítés, a fiúk nagyon lelkesek, lökik a tanácsokat, tolnak, mint a barom előre-hátra-vissza, más embernek esze ágában sincs megállni, látván a város híres rosszarcait, akikkel jelenleg együttműködök. tanakodás, autószerelő felhív, fél kilenc múlt. aszongya az ember, cseréljem ki a trafót, a régit megtalálom a kocsiban, ha nem rakodtam össze. felpattan a kocsi eleje, erősen sötétedik, én már izzadok, rózsaszín pulcsit ledobom, keresem azt a kurva trafót. a fiúk közben megitták a sört a fák alatt, újult erővel magyaráznak, kérnek még pár cigit. kicseréljük a trafót. autó nem indul. tologatás, ahogy szokott, könnyek közt felhívom szigorú kollegámat - ő az egyetlen, akiről el tudom képzelni, hogy rendelkezik vontatós szettel. hamarosan meg is érkezik, közben ervin barátommal (szintén hajléktalan) van kis közjátékunk, de ez egy másik sztori*. a felmető sereg német precizitással, könyvből kiolvasva hosszas pakolászás után összerakja a vontatásos megoldást, az okoskodó hajléktalannal (később úgy meséli, szociális egyénnel) kicsit összeszólalkozik.
útra készen. én diszkréten elárulom, hogy sosem vontattak még, kis riadalom mindkét oldalon. okosítás, aztán hajrá. az első pillanatban rögvest kormányzáram lesz, vagy mi a rosseb, autó irányíthatalan, én a négysávos 6-os út szemejövő sávjában keresztbe landolok. érdekes, ahogy jönnek velem szemben az autók, kerülgetnek, kicsit balesetveszélyesnek tűnik a dolog. vontatós kollega (továbbiakban vk) megáll, üvölt egy sort, én remegek. következő lámpánál ismét megállás, üvöltés, mér vészvillogok, így senki sem látja az indext?! ez igaz. innetől nem olyan izgis a sztori, mindent tökéletesen csinálunk, csodásan leparkolunk házam elé, meg vagyok dicsérve. német precizitással mindent helyrepakolunk a szép másik autóban, búcsú előtt még beül vk, hallgassuk már meg, mi lehet. nfg, a bátor, a csodás, a fekete szép gengszterség pöccre beindul. benzinmutató fél tankot jelez (én öt litert öntöttem bele, tankja 45 literes, tessék figyelni). én beleverem a fejem az ablakba párszor, vk csak röhög, majd balra el. fél 10 felé járunk, én csendesen beletúrok a ridikülömbe, és a maradék doboz sört elkortyolgatom az autóban ülve. lepereg a fél életem, és kibaszott szomorú vagyok. és eszembe jut megint az ervin.

hírek

kórházazunk továbbra is. körülmények jobbak, állapot is, talán.
én voltam orvosnál - ismét beajánlották a táppénzet, meg ha várok egy másfél órát, valami helyettes kollegával dumcsizhattam is volna egy erős 10 percet. erről a részről lemondtam - terveim szerint megkeresem az AAsokat, ott hátha hetente is jutna a mondandómra laza 10 perc. (viccelek. asszem.)
hüjére dolgozom magam, fáradt vagyok és nyűgös.
közben szervezzük a tábort - ettől is van kis gyomorgörcsöm.
egyébként meg unom a boldogtalanságot.