Apuska, megígérted a múlt este, hogy felmegyünk a tejútra,
és összegyűjtjük az angyalok mosolyát... Milyen öröm
lesz! Cipőmet belepi az aranypor s nem látszik, hogy
ócska és lyukas.
Tud a hold hazudni, apuskám? Egyszer, mikor a denevérek
kalácsot kerestek, a hold azt súgta nekem, hogy nem
bünteti meg többet kis ezüst csibéit, és most, nézd csak,
megint felleg-kalitkába zárta őket. Gyere az ablakhoz,
hadd mutatom meg. Nézd a szegényeket, nem tudnak
kibújni a csúf borító alól. Hallod, hogy siránkoznak? Ó,
az a hazug hold! Csak lássam meg még egyszer, amint
elhalad az ablakunk előtt! Ellopom a sarlóját. S akkor
neked nem kell kölcsönkérni Grigor bácsi kaszáját, ha le
akarod vágni a füvet a kertben...
Apuska, mondd, mi van egy méh lelkében? Igaz, hogy szívük
tele van dallal? Igaz, hogy a virágok azért könnyeznek reggel,
mert ellopták a dalaikat?
Az angyalok a csillagokban laknak, apuskám? Mit esznek és
mit isznak? Fénysugarakat? Sanyika a szomszédból azt
mondta, hogy aranykenyeret esznek, s azt Szűz Mária süti
nekik, a búzaszemek pedig olyan nagyok ott, mint a
rigótojások... Apuska, csinálj nekem egy olyan hintát, hogy
fel tudjak hintázni vele a csillagokba! Milyen jó volna, ha
hozhatnék neked néhány búzaszemet! Elvetném a diófa
helyére, melyet kivágtál a nyáron, s a kalászok felnőnének
a ház tetejéig...
Apuska, hogy lehet, hogy a tovaszálló varjak nem hagynak
nyomot maguk mögött az égen?
Te, ahányszor hazajössz s megkérdem, mit hoztál, mindig csak
azt mondod:..."jó szivecskét, jó lelkecskét"... Miért,
apuska? Nem ehetem meg se a szivecskédet, se a lelkecskédet!
Ha megenném, hogy mennél az iskolába?
Na, most magadra hagylak, apuska! Megyek anyuskához a
másik szobába, lássam, beszélt-e már Kiskarácsony
Apóval...
(octavian sireagu: gyermekvarázslat)
| |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése