kariajis

szóval volt a hétvégén is egy riportolás ezzel kapcsolatban - anyukám kérdezte, hogy mégis mit, és akkor mondtam, h a téligumi lenne a jó és hasznos ajándék a jézuskától. ő sajnos azt mondta, hogy azt már játszottuk, és hiába mondtam, hogy jó, de a zidaműtétre ment el a lóvé, nem hasztalanságokra, hajthatatlan maradt. akkor bedobtam egy nagyonóccsó fottóapparátot, de azt is leszavazta anyukám, mondván, hogy még ennyit sem gondolhatunk most, és akkor amiket még gondoltam (külsővinyó szép meg nagy; nembeázós bőrcsizma; netbook meg ilyenek) azt már elő se hoztam, kértem zoknikat, az úgysenincsen soha. még azóta eszembe jutott, h szürke kendőm például egyáltalán nincsen, pedig van vagy negyven, de szürke meg pont nem, úgyhogy azt még majd megírom a levélbe, amiben még olyanokat kérek idén, amihez nem kell pénz talán - legyen már munkám a szívhez közel, ha nem is szeretem majd (a munkát), akkor meg keressek annyit, hogy könnyebbedjen a sok adósság végre. hát ilyenekt gondolok a szép táskák, bőrpénztárcák és egyebek mellett, mert végülis a legjobban ezt szeretném. (meg hogy ne legyen beteg senki, a zida főleg. jó, tudom, befejeztem.)

mozzis

na, megvolt tegnap a tinivámpír kettő - azért bennem akkora indulatok közel sem dúlnak, mint a sok fasszopó kommentelőben. (...)
sajnabajna nem volt sikítozás, mikor a farkasos fiú leszedte a pólóját, penig nagyon vágytam ilyen fílingre - a pécsi tinik eszerint gyíkok, nincsen nekem szerencsém ebben sem. ja, gyakran untam, de olyankor figyelgettem a smacizó fiatalokat könnyes szemmel, nosztalgiázva.
szégyenérzetem is csak amiatt van, hogy ezek a vérfarkasok nekem cuki nagykutyáknak tűntek - simizném őket - és hogy fogalmatlan vagyok ebben a témakörben, de kurvára. (szerintem összeszarja magát a csávóm, ha e tárgykörben kérek továbbképzést. kariaji pippa.)

t. rajongótábor!

örömmel értesítünk benneteket, hogy a szövettan eredménye: fasza!
mindenkinek csók: ida és az ő anyja

varrunk...

"különben rólam úgyse hinné el senki, h épp filcsapkát varrok, ha fölraknád a blogra" mondta pelegrina, ezután a beszélgetés után közvetlenül:

varrod mar a cuccot?
[15:49:48] k: ja, baszki
[15:49:53] a: duuurva?
[15:50:26] k: hát sztem szarul fog kinézni, mer ha visszafordítom a sarkát, akkor a varrásnál látszik a cérna így vízszintesen
[15:50:30] k: az nemtom mitől van
[15:50:38] k: talán szorosabban kell
[15:50:40] a: eleg szorosan varrod?
[15:50:43] k: na
[15:50:44] k: ja
[15:50:44] a: :)
[15:50:54] k: az olyan részeknél mégegyszer rá fogok menni
[15:50:58] k: ,mer nem mindehun latszik
[15:51:24] a: nemtom, millen oltessel csinalod, de minel aprobb, annal faszabb, es mindig oda bokj, ahol a masiknak vege es huzd meg rendessen.
[15:51:35] a: sajnos csak ennyit tudok a temarol, tobbet nem.
[15:51:39] k: ja, már fáj a kezem a húzástul
[15:51:52] k: mi az h odabökjek ahun vége masiknak?
[15:51:53] a: akko jo lesz az. majd csinajja kepet, tok izgis
[15:52:20] a: mminthogy ahol vege az elozo oltesnek, pont oda szurd a kovetkezot.
[15:53:08] k: dehát akkor egyhelybe maradok, nem?
[15:53:17] a: nem :)
[15:53:32] a: van az oltes, annak van eleje meg vege, es a vegehez bokd a kovetkezo elejet
[15:54:36] k: na megprobálom gyakorlatban megérteni
[15:54:46] a: jovan
[15:54:48] a: ugyessen
[15:56:40] k: nem értem. olyat öltéssel varrok, h két anyagot úgy össze, hogy körbekörbe a szélén
[15:56:42] k: :)
[15:56:56] k: úgy nem lehet ugyanott kezdeni, mert akkor nem mennék sose odébb
[15:57:49] a: ket anyagot ugyis ossze lehet varrni, h mondjuk a szeluktol bentebb varrod 1-2 mmel - akkor pl nem rancolodik ossze. es akkor lebok, majd felbok, es ahol felboktel, ottan boksz le megin.
[15:58:15] k: lehet h úgy köllött vona? te jo ég
[15:58:20] k: én ilyen körköres varrom
[15:58:52] a: az se rossz, ugy is lehet, csak akkor elofordul, h ilyen buborcsekos lesz, osszehuzod az anyagot, erted.
[15:59:07] a: en azer nem merek ugy, mer nekem az nagyon csunya szok lenni
[15:59:22] k: jéézeus
[15:59:42] k: de ez filcbű van, azon reméllem nem olyan feltűnő az ilyen
[15:59:46] k: vagy tévedek?
[15:59:58] a: nem, az eleg vastag anyag ahhoz, h igy osszehuzodjek
[16:00:13] a: a selyemnel gaz az, meg az ilyen vekonyabb szaroknal
[16:00:20] a: uhhogy ne idegeskedj :)
[16:00:21] k: huhh

update:
[16:10:48] k: :D
[16:11:16] k: bazmeg elveszett a tű

a vaskati

falusi kislány volt, apukája korán halt vagy lelépett, nem is tudom. kiváló természetét anyukájától örökölte. ilyen irodista volt mindig a téeszben, a bagófüst szállt az irodában, és a pajtásaival naphosszat, megállás nélkül csacsarásztak, leginkább a szűk környezet magánéletéről, nem feltétlenül jóindulatosan. sokra nem vitte - dehogynem, két szép leánya lett, kevéshangú, jó ura, takaros kis háza - ezért aztán a pletyka mellett még a panaszkodás volt az állandó hobbija. néha irigykedett is.
persze a lányok esküvőjekor négykor kelt, hogy friss legyen a pogácsa - az a kedvencük! - vasárnaponként reggeltől késő délutánig sütött-főzött, hogy a kollégiumba legyen mit vinni, karácsonykor korcsolyát húzott és esett-kelt, csak mert a gyerekek visítva boldogoskodtak ilyenkor. több jó nem nagyon jut eszembe róla, hálistennek, rossz se.
hiányzik a vaskati - nekem keresztanyum - csak ennyit akartam mondani igazából.

kicsit

elkapott a gépszíj, úgy érzem, a sorozatolás/filmelés tekéntetében most, hogy már ezt is ilyen ügyesen, egyedül is meg tudom oldani. ez egyrészt kiváló hír, mert jól leköti a figyelmemet, másrészt viszont most nem az idegbetegség miatt nem alszom, hanem mert képtelen vagyok abbahagyni esténként a namégyegyet, namégegyet, namáncsakeztazegyetaztánt. a függő személyiségem, az, de utálom néha.
úgyhogy most rengeteg a dolgom, próbálom fölvenni a fonalakat, amiket az elmúlt egy-két évben ejtettem le, megy a gyűjtögetés, nézni ennyit egyszerre nem lehet, na. meg aztán majd haladni kell a százaslistán is, hogy a világ egyéb dolgairól ne is tegyünk említést.

(ma behozom a TBBT és HIMYM lemaradásomat, aztán berlin calling. megkívántam megint.)

írjon már

nekem ímélt, aki mindig szórakoztató és kedves és érdekes és gondmentes bír lenni. leckéket vennék tőle. köszönöm.

újabb körön

vagyunk túl - a kisasszony (ida) rendezett egy lenge hisztit a váróban (tisztaannya), aztán békésen rettegett a karjaim közt, amíg cincálták belőle kifelé a cérnát. most átszellemülten fetreng a lábaimnál és hangosan horkol - szerintem jól van. (még a szövettan miatt parázok egy erős hetet, aztán remélem, minden frankós lesz.)

én meg visszatértem a valóságba - tegnap szerintem rosszabb volt a rettegés, mint aztán amilyen a nap lett végül - vagy több leszaromot vettem be a kelleténél, az is lehet. el tudnám viselni, ha minden hét szerdával kezdődne. csinálom a dolgaimat, látom a végét - persze a jövőt nem, de az középtáv, addig nem nézünk. mondom fel sorban a felesleges projekteket, oldom meg a minimálisnál kicsit több napi feladatokat, és minden lépésnél egy fél mázsával könnyebb lesz a lelkem. asszem megéri. nevetek meg alszom egyre többet, idétlen kiskamaszos dolgokat művelek (turkis csőnaci, miumiúságos csengőhang, kiskutyafasza) és nem kívánom igazán a sört se, hogy a sportról még ne is fecsegjek, várjunk még két hetet azzal a dicsekvéssel. szóval szerintem alakulunk lassan.

csinálj olyat, hogy

ha nem mész el deladap koncertre, akkor legalább egyél bundáskenyeret és másnap reggel szomorúan állj a kis mikrobuszuk mellett a hatoson a pirosnál. nem, ne csinálj olyat - balogh kálmánt múlt pénteken hagytam ki, ezt meg tegnap, és pont tele van ezzel a tököm, többet ilyet nem csinálok, megígérem magamnak. de olyan bundikenyeret meg, hogy a tojásba reszelek kis füstölt sajtott meg fokhagymát, löttyintek bele tejet, csiliporral, borssal meg sóval megszórom, olyat fogok, szerintem pont holnap reggel. hidegen is, melegen is kurva jó, csak a tetejére olvasztását a plusszsajtnak még melegen köll megcsinálni.

(és a hiperhondogot meg úgy csináltam, hogy a roppanósvirslibe tömködtem szinténfüstisajtot, betekertem baconbe, sütőbe zutty a lidlis kifejezettenerrekitalált kiflivel együtt, közben pirult a lisztes hagyma az olajban - a szlutyik mellé a szokásosak voltak, de jót ettünk belőle így is. és igen, tegnap néztük meg ezt, ha nem muszáj, akkor ti ne tegyétek. max meryl streep-ért érdemes, ha érdemes. szerintem itt abba is fejezem a gasztroblogos vonalat, nem megy ez nekem.)

kutya megint

szóval az van, hogy péntekre nőtt neki (az idának) még egy daganattya, ezért egész nagy műtét kerekedett a végére, meg foghúzás meg anyám kínja is volt, minden. szerencsétlen kába és kusza volt egész nap, bámulta a falat, az anyja bőgött és sörözött kétségbeesetten felváltva. aztán javult a helyzet, megjött az étvágy, már fel-le mászkál egyedül a lépcsőn, mint akinek kutya baja. szövettan három hét múlva, varratszedés jövő szerdán. állatorvoshoz járni már nem szeretünk egyáltalán. most már ő se, pedig mindenki beszél ottan németül, milyen izgis hely máááár...

van

más is, de most túl hisztériás és fáradt vagyok hozzá, szóval most csak az ida-rajongók olvassanak lendülettel. reggel nyolc, két emlődaganat, műtét. imádkozni, szorítani, drukkolni, inni rá - nem bánom, ki ahogy akarja. én hétfő óta nem eszem, nem alszom, nem vagyok halott.