változékonyság

eseget is, nem is, sütöget is, nem is - fasztudja, hogyan alakul ma itt a világ (tibikének is csak tipptyei vannak, semmi tutkó).

ájdagrín átment szentimentibe - nyalogatja a mindenemet bőszen, és bújik, mint a fene.

a reggeli

várakozásokkal ellentétben (ború, szél) délre kisütött a nap - az idő fülledt, fúj.

ida a bűnbakképzés áldozataként maga is igen hisztis.

szellős

napos a szitu, maximum 18 fok várható tibike előrejelzése szerint, aki még azt is mondta, hogy szlovéniában már itt egy markáns hidegfront - szóval!

idu meg egy istennő továbbra is.

ma

szép az idő városkánkban, főképp, ha nem bújik el a nap. a kutya tegnap kicsit szomorkodott, ma még nem beszéltem vele.

türelem

a barátnőm (aki szintén helikopter) és én ilyent érzünk meg gondolunk már hetek óta. az ida jól van.

kéne

kicsit mosni a bókayval, az pont olyan lenne, ami visszaránt ide az uránvalóságba... amikor holnap reggel hétfő van, meg munka, és este nem szaladok majd ki a bőrgyárba ingyérviszkit vedelni és idétlen kamaszkislányossan ugrabugrálni kiccsillagon, timúrlenken, meg hasonlókon (amiket amúgy nem szeretek rajongval egyáltalán.) mégiscsak nagylány vagyok már, végülis.

mondjuk nincs sok kedvem az uránvalósághoz, azt mondhatom. és kint már hull a hó...

lányok, ti kurvák

van még 10 percem embert faragni magamból, s elindulni újabb 20 órát egy másik dimenzióban pecózni. a mi világunkban ez ugyanis hazugság.
a mi világunkat éppen leszarom.

"köpni kell"

fordulló

már mindenkinek elmondtam ötször, de azért ide is kivésem, hogy idácska éppen egy éve van a családban, és én tök hálás vagyok érte.

mikor

az ember akarja, sose szép, nem? vagy csak azér' nem, mert nem jóból akarja? vagy mert nem tudja, miért akarja?

---

van egy barátom (/vizirigó az illető), a gyerek kapcsán már említettem őt, meg szerintem táborozáskor is. egészséges, szép, fínom, marhanagy ember, hatalmasos szívvel, borzasztó megbízhatósággal, pontossággal. talán 20 éves, gátlásos, zárkózott, de kurvajó ember. ölég zártan is beszél, nehéz érteni, ha mond valamit, amúgy nem gyakran mond... csak somolyog a bajsza alatt, mosolyog a szeme, s többet ért, mint mi, fölnőttek.

szóval ma hívott, ráérek-e, szdgzuetfvzuxnjjeudzk. őőő, szeretnél beszélni velem? - kérdeztem vissza.

igen.

nem nagyon kell több, ott vagyok este.

és elmondja, egy lendülettel.

és kérdezek hármat, és ő felel.

figyejjémá, dehát nő - mondom egyszerűen.

és tényleg, a válasz kb. ennyi. majdnemmindig. persze ez nem válasz, de nem nagyon van több.

(szóval dehülyékvagyunkbazmeg, végülis csak ennyit akartam mondani most.)

a végén kapok egy kurvanagy macis ölelést, hát rámfért, nem mondom.

nyáros

sose nem is szoktam várni, úgyse megyek sehova... mostmeg inkább nagyonis. az elébb megtekintettem fél talicska erdélyfottót, ahova reményeink szerint augusztusban, kettő hétre. az éjjel tervezgettük valenciát, ahová júniusban egy hétre, közben meg állandóan táborra szerzek pézt, ami meg júliusban. mindezt kiegészítjük néhány balatonos hétvégével, pécsi sétaterekkel, és akkor így jó is lesz, köszönöm!

a pelegrinának

is tudnék szépeket írni, de egyrészt fejbe vágna, másrészt meg úgyis mindenki ismeri.
szóval nemtom, teccik-e, de ennél csak rondábbakat találtam:

bsz! (és asszem megfejtettem mi a karperec meg a karkötő közt a különbség. de ez csak elmélet, nem biztos!)

okulva

az esti 3 sörből adódó másnapomból, csütörtök délelőttre szabadságot vettem ki.

(a veszprémi különítmény meg nyilatkozzon érkezéséről hamar, márcsak péntek-szombatra van szállásuk.)

az agyam

helyén féltonna kavics - ma befejeztük a "pacsirta, bazmeg" munkacímmel ellátott, két hete agyon nyüstölt, 110 oldalas alapfokú művészeti iskolai pedprogramot (reméljük, nem eszerint kell majd tanítanunk, ha létrejön a kis intézmény); szabadidőmben benyomtam egy pályázatot a nyári táborra is; felkészültem a fél kilences prohektmegbeszélésre és várom, hogy a nagy ember - aki miatt nyilván napokig nem szól majd hozzám a zida, mert itt senyvedek, ahelyett, hogy őt sétiztetném - megérkezzen vmi rettentő fontos irattal/számlával.

nem hiszem, hogy ma fog meggyőzni a 30 rock.

hű képe

lehet lelkiállapotomnak az elmúlt egy hét termése: négy széria weeds (továbbra is négydekás pohárból szürcsögök otthon, mindhiába, sehol kis fejlődés), a himym 3-ja (a többit már láttam), és elkezdtem a 30 rock-ot is. utóbbiért egyelőre nem rajongok, de adok neki egy 10 epizódnyit, hátha bizonyít. amúgy meg faszkivan, jóreggelt.

diákszínjátszás

tudom, hogy a normális emberek az idő múltával ezt a műfajt kinövik, de én nem akarom. ha van még hitem a színházban, az kb. ilyenkor csillan meg néha egy-egy pillanatra. és tegnap nagyon megcsillant - 40 percen át vigyorogtam könnyezve a volt rendezőm munkáján/volt játszótársam alakításán... a darabból persze lófaszt nem értettem, holvoltomiglan volt a címe egyébként, és voltak benne botok, meg ritmusok, meg nő-ffi ügy, meg "nem találom a helyem"-ügy is, minden, ami régen (akkor azért értettem, remélem), mezítlábasság, blablaversek, meg tirárám... totál nosztalgia, ujjongás, mifene.

este meg másik játszótárs rendezése - csak hajtogatom a fejem előtte, mást nem tehetek. másfél óra tömény kacagás és szívfájdalom, a játékosai kibaszott fegyelmezettek és nagyon-nagyon jók. bizsergek, jó olyat látni, hogy a versenyben a kölykök állva tapsolják vissza az állítólagos ellenfelet (a mi időnkben ilyen nem nagyon volt, ahogy sok minden más sem - kurvára akartam volna maradni koncerten meg értékelésen, de kívülálló harmincéves nyannyer vagyok már, ugye, nem megnemértett tizenéves művészlélek, hittel teli fijatal.)

szóval most izgulás van - ma este mindez folytatódhat...

ápdét 1:39: és igen, és folytatódott - minden a papírforma szerint (csak már sajna a rendezős oldalról).volt még szotyiköpködés, tanítványaim játszanak, azért bele tudok szeretni egyesekbe egy perc alatt - gimnázium, bazmeg, gimnázium!

szinkronban

takarítunk zarekkal. ő elfeledett cipőkre lelt, én vagon kaja- és kultúrajegyre, szóval úgy tűnik, néha érdemes ilyet csinálni. (no, nem a tisztaság miatt, hisz óra múltán ugyanúgy por csücsül mindenhol, mint annak előtte.)

hagyományokról

igen, tudjuk, hatalmas a vonzódásom hozzájuk - no nem a szokásosokhoz, hanem amiket mi/én alakítunk ki. pl. hatalmas hagyomány, hogy ha pécsen, akkor minden hétvégi nap a jégkuckóban kezdődik - télen fagyoskodva topogva, jó időben elterülve a teraszon. sütizünk, kávézunk, bámuljuk a piacos népeket.
ma végig is gondoltam, hogy a napi betevő sörcigi/lakhatáson kívül én kb. azért dolgozom, hogy jégkuckózhassak, meg elcseszhessek egy határ pézt az uránpiacon virágra. mert hiába virít itthon 3 váza holland tulipán, barka, szegfű, azért kell venni a néniktől orgonát, meg gyöngyvirágot is, mert ugye a hagyomány része ez is.

vettem

az imént a mekiben papírpoharas üdítőt szívószállal, mert rajongok azért, ahogy a nancy szörcsög epizódokon át a weedsben. nos, én csak akkor tudok szörcsögni, ha kevés benne az ital, vagy ha úgy igazítom a cuccot, hogy éppen a tetején érintkezzen az itallal - akkor viszont két kézzel művelem a folyamatot, hatalmas koncentrációval az arcomon, és szerintem kurvára nem hasonlítok közben a vagány nancyre. majd még gyakorlok.

száznegyvennégy

órája nem találom a helyem megint.

kicsit megnyugvás volt ma iduval a játszón - én fának dőltem, ő vakerált csendben, aztán lerogytunk, kortyoltam egyet a dobozos soproniból, a kiccsaj meg hanyatt vágta magát a combom mellett, odahajtotta a fejét a lábomra, és várta a simogatást. sütött ránk a nap. romi volt az egész, nagyon, meg egy kicsit szomi is. (meg cuki is, de azt már tényleg nem merem leírni, hátha vki nem ismeri eléggé a szókincsemet.)

miska bácsi

levelesládája stílusú "jajmicsinájjak" levelet írnék, ha lehetne még valahol őszintének lenni a világban vagy mondjuk néha itt. nem lehet.

ajjajaj.

boldogságosság

százszáltájt szorongatni színes tulipántokat.
remélem, a szívem is ujjongot, akárhol is volt ekkor.

portré

egy kicsit nem ilyen a zida csak fekete?
(innen)

böjti dilemmák

most nem is tudom, hogy a sör vagy a kaja miatt vagyok izgatottabb, de eléggé nagy kérdés, hogy akkor most meddig tart. a legmegnyugtatóbb választ (sajnos úgy sejtem, nem a helyeset) tiborunk adta az imént: miiii, hát nagypéntek végeztével már lehet! mi mindig megvártuk az édessel az éjfélt (tévé sem volt akkor, csak gubbasztottunk a rádió mellett egész este), hogy megkezdhessük azon nyomban a sonkát... anyám tegnap felhívott, hogy ő bizony ma is kitart éjjelig a sonka végett, pedig már 77 éves szegény.

nekem ez a válasz tetszik. nehogymá' itten órákon múljon az ember idvezülése.

(tibi másik vicces sztorija ma reggel a sminkem megdicsérte. mondok neki, minden stimmel, csak nekem nincs olyanom. azt mondja, azt hittem ilyen diszkrét barnával, lilával kented magad körbe. neeem, csak nem aludtam két órát se.)

sajnos

úgy el voltam kettyenve, hogy ebédszünetben vennem kellett egy szoknyácskát, egy blúzocskát meg egy csodaszép türkiz zakót. most meg repjegyeket nézek barcelonába, az jóaz, nem?

amúgy

meg nem akarok az a nő lenni.
és az sem.
és az sem.
és az meg pláne nem.

iszonyú

határozott és érett személyiségem van, ezt eddig is tudtuk... annyira nem bírom elviselni, hogy belerondítsanak az amúgy tökpisis, ottfelejtett körteformájú-sütisütő-műanyagszettes és szeméttel teli homokozómba, hogy na. ezért inkább most elfogadom a köcsög moderátorkirálynő díjat, és könnyezve leszerelem a kommentlófaszt. gutenakt, megyek fb jegyzőkönyvet írni, aztán meg pályázatot, csendes sajnálkozó sóhajtásokat morzsolgassatok a bajszotok alatt a továbbiakban is, köszönöm.

azért

jobb nagynak lenni, mint kicsinek, mert pénteken este nem hív föl az anyád a legnagyobb játék közepette fürödni, vacsorázni meg lefeküdni, hanem elmehetsz a hangulatba italozni szépen. más momentán nem jut eszembe.
(itten még sose nem kommentált senki. izgulok.)

tudósítónk

ma délben felrántotta a teszkóban vásárolt vadiúj elől-hátul térdig dekoltált nyáros pólóját (nem vót ezer forint szerintem), (majdnem, mert nem sikerült jól a festés) pornószőke fejére igazította a napszemüvegét, és tömlőtestű kolleginájával meg a zsuzsával orfűre indult, hogy a medvehagyma fesztiválról önként és dalolva (nem!) tájékoztassa a népeket.

namost az elmondható, hogy a mecsek tele volt boldog emberekkel, akik nagy zacskókba gyűjtötték az egészségileg- és mindenféle szempontból is agyonhájpolt cuccot. mi nem álltunk meg sajnos, mert így is azt sejtettük, hogy az érdekes tájékoztató előadások nagy részéről lemaradunk, legalább a kajáról ne, gondoltuk. és okosan is tettük, különösebben nem tudtam meg új infót erről a borzasztó faszás növényről. mondjuk nem is akartam, akit meg érdekül, az olvasson utána (ugye, mergő) az internetbe. így csak arról tudok beszámolni, hogy hatalmas volt a tömeg a kemencés udvarban: egymás hegyin-hátán soroltak az emberek a százszorszéppel borított kicsit álfalusias, kicsit magyarkodós, kicsit alternatívos közegben kutyával, macskával, gyerekkel, kevesen sörrel is.

kóstoltam medvehagyma-mézet, találkoztam a mecsekáruházas matracos bácsival, ida szokás szerint a középpontban leledzett, de erről már nem is kell nagyon beszámolni, úgyis mindenki tudja. a nagy bandó asztala előtt nem volt akkora tömeg, pedig dedikált is élőben, valahogy a kecskesajt meg a medvehagymás lepény jobban vonzotta ez embereket - viszonylag megértem.

és akkor jöjjön a lényeg, a muskátli vendéglő. amúgy is agyonsztároltam volna, annak ellenére, hogy bő egy órát vártunk, míg ehettünk, mert a kaja isteni volt (még mindig böjt lévén tejszínes medvehagymakrémleves főtt tojással, diós-medvehagymás fűszervajjal kent pirítósok, és fejessaláta medvehagymával mixolva, mmm.). de hogy ida bús feje annyira meghatotta a pincéreket, hogy egy kistányéron egész szelet rántott húst kapott titokban (a titok az volt, h szalvétával lefedték), az teljesen meghatott... boldogan ittam hát a rizling-hosszúlépésemet, ida szerepelt feszt, a gyerekek fürdőruciban cigánykerekeztek, és egyáltalán. meleg volt, napsütés volt, vasárnap volt - orfűn.

(köszönet az erőszakolónak, aki kizavart bennünket oda, ezért a csodás félnapért.)

a mami

most feszül mint az isten nyila: ha akarna, sem tudna kikreatívkodni olyan sztorikat, amiket körötte s vele produkál a zélet. azért felemeli a fejét, méltóság mezejéz,* körösztgyerekezik fűben fekve napsütésben, s addig mosolyog, amíg úgy nem marad. estére jut már nyugalom meg a gyertya fénye, ha a boldogság nem is ért még haza.

*25 fokban a székesegyház mögött, nárcisztengerben ardolino adagio-t, örkény novellást és ennyire természetes életigenlést-elmúlást hallgatni faszás.

emiatt a szemét

tavasz miatt még tisztességesen hisztériázni sem lehet! az ember lánya lesétál a kuttyal, jobbra tulipánok, balra nárciszok, aranyesők meg jácintok. lenge, meleg fuvallat jő, s már danolássza is a hüje, hogy "nincs semmi baj szívem, azt súgja a szívem"...
áá, halálba idegesítem magamat magammal, komolyan.

morgós

lehet, hogy holnap utalok a ***-nek egy kis pézt azzal a közleménnyel, hogy baszódjatok meg, felkiáltójel.
jó, én nem mondom, magam sem vagyok az a kapkodós fajta - már hétfőn este észleltem, h vmi korlátozás van itt netileg, tegnap már fel is hoztam a levelet, délelőtt ki is bontottam, az imént pedig ki is számoltam, hogy maximum 3000 Ft-tal tartozhatok ennek a köcsög cégnek. megjegyzem, egész évre fel van töltve a web ticket, szóval ha korlátoznak, kapcsolják ki a faszom telefont. na mindegy. néha kicsit hajlamos vagyok elfelejteni, hogy hol élek és kikkel. de szerencsére mindig eszembe juttatják hamar.

tavaszos,

mosolygós minden, energia is elég. csak onnan tudom, hogy vmi nagyobb baj azért van, hogy éjjel két óránként ébredek fel.

---
15.10-kor mindennek nyoma se, így múlik el a világ dicsősége, vagy milye... nehogy bzmg két napig ám jó legyen, de nehogy ám. hát mi is lenne akkor?!

éppen 3 éve

annak, hogy 13 kilóval duciban, lángoló vörösen megjelentem először a céhben. ennek örömére apukám tegnap megkérdezte, hogy cigányok voltak-e azok a kollégáim, akik vasárnap meglátogattak. az öreg mindig kurvára képben van velem kapcsolatban, az az igazság.