mikor

az ember akarja, sose szép, nem? vagy csak azér' nem, mert nem jóból akarja? vagy mert nem tudja, miért akarja?

---

van egy barátom (/vizirigó az illető), a gyerek kapcsán már említettem őt, meg szerintem táborozáskor is. egészséges, szép, fínom, marhanagy ember, hatalmasos szívvel, borzasztó megbízhatósággal, pontossággal. talán 20 éves, gátlásos, zárkózott, de kurvajó ember. ölég zártan is beszél, nehéz érteni, ha mond valamit, amúgy nem gyakran mond... csak somolyog a bajsza alatt, mosolyog a szeme, s többet ért, mint mi, fölnőttek.

szóval ma hívott, ráérek-e, szdgzuetfvzuxnjjeudzk. őőő, szeretnél beszélni velem? - kérdeztem vissza.

igen.

nem nagyon kell több, ott vagyok este.

és elmondja, egy lendülettel.

és kérdezek hármat, és ő felel.

figyejjémá, dehát nő - mondom egyszerűen.

és tényleg, a válasz kb. ennyi. majdnemmindig. persze ez nem válasz, de nem nagyon van több.

(szóval dehülyékvagyunkbazmeg, végülis csak ennyit akartam mondani most.)

a végén kapok egy kurvanagy macis ölelést, hát rámfért, nem mondom.