voltam tegnap, adott rózsát, szépet.
a többit meg hagyjuk. komolyan gondolkodom (...).
a többit meg hagyjuk. komolyan gondolkodom (...).
5/22/2008
5/21/2008
Gladiátor, Róma
... s bár a cím azt sugallja, hogy acélosodom és keményedek, hisz komoly öldökléses filmeket nézek konkrét dugásokkal fűszerezve, most a meglepetés erejével mégis inkább az érzékenyebb témáim felé kanyarodok, teljesen váratlanul - abból is van ugyanis számos.
egyrészt meglátogattam a nagybátyámat a napokban kórházi kezelése alkalmából - pécs ideális hely az ilyen jellegű kapcsolatok ápolására - és röpke két órát beszélgettem vele, ami igen furcsa, lévén, hogy végülis családtag ő is. nos, kiköpött nagyapámat láttam benne, aki ugyan szikár, de erős ember volt, sosem beteges, a nagybátyámat meg már akkor gyakorlatilag a halállal fenyegették meg, mikor megszületett, és azóta is folyton elveszt bizonyos szerveket és főképp erdőjárásban és horgászatban éli ki természet- és életszeretetét (munkában nehéz lenne ugyanis), naszóval de mégis tisztára és teljesen ugyanúgy néztek ki. ez enyhén frusztrált engem, erősebben pedig ez a beszélgetés-dolog okozott bennem szorongást, lévén, hogy tisztára és sokmindenben egyetértettünk. a számos tanulság helyett most mégis annyit mondanék el csak az ügyből - amit a fiúmnak is akartam javasolni az este, csak aztán elmaradt - hogy neveljen (termeljen? ápoljon? fasztuggya) mindenki szőlőt, aki vonzódik az alkoholhoz, mert aki a saját borát issza, 20 évvel tovább él, mint aki a lögybölt szarokat itókázza. (persze a nagybátyám sosem ivott, csak a világlátottságra alapozta felvetését, amiben én, aki ugyan gyakrabban iszik, azért meg tudtam erősíteni nagyonis bátran.)
másik érzékenységem a zidához kötődik, kiben mostanában a középkorú, dugatlan nők depresszióját vélem felfedezni és némi eltávolodást is tapasztaltam szerény családunktól az ő részéről. mivel minden szaron képes vagyok bőgni, egyik este épp azért ejtettem könnycseppeket, mert nem akart a megszokott helyén, a hálószobánk ajtajában aludni. a helyzet persze reggelre megoldódott, talán csak egy kis hullámvölgy volt, vagy magányra vágyott, megértem én... nem köll rögtön azt gondolni, hogy már nem is szeret bennünket, ugye. (őt egyébként mindenki imádja, tele van rajongóval, és pontosan úgy viselkedik, mint a vonzó nők általában: hidegen, kimérten szemléli a közeledőket, és gyakorlatilag leszarja a rajongást. ezt mondjuk bírom benne, én is mindig ilyen akartam lenni.)
és akkor jöjjék a fő-érzékenység-téma (kínosan ügyelve arra, hogy a főfő munkahelyi ügyet továbbra is a titok leple borítsa!): az esküvő. oda megyünk szombaton, vidékbe, de nem olyanba, amilyent én 29 éve ismerek, mer'hogy a fiúm családjából ment el most éppen valakinek az esze. nos, alapból is szorongok az ilyen helyzetektől, így meg depláne, illene ugyanis szépnek és kedvesnek lenni, én meg mostanában leginkább köcsög vagyok vagy esetleg sírok. és ezek csak a magaviseleti problémáim! a ruha kérdés, amiről valójában szólni akarok, itten következik: egy ideje fel-fellebben bennem a gondolat, mit is vegyek majd fel. jelen alkatomból adódóan, illetve a csinosruhák- és cipők készletéből (1-2 db) kiindulva jelentem, szarul állunk, ezt úgy a szekrény kinyitása nélkül is gondoltam. tegnap aztán próbáltam is, előkerült a két versenyző:
1.) lazán elegánsan vicces, hülye színű nyári együttes - csak 5 centi fekszik el kényelmesen el belőle a padlón lent, és közel 6 kiló hiányzik belőle fenék- és combtájékon. varrónő, vagy kilőve.
2.) 34-es méretű almazöld(baszod, almazöld!) kis szett, kb. 8 éve vettem kereszttesóm kézfogójára útban a célesemény felé, mert felidéztem apám arcát, és ez tűnt a legegyszerűbbnek. megalázó, ronda, de legalább apu nem baszogat. namost ezt felhúzni 2008-ban kb. olyan, mintha lila vagy buzizöld piacos zakóban jelenne meg egy fiatalember, fehér zokniban és makkoscipőben 99-ben egy hasonló eseményen. alapból kilőve.
saját logikámat követve most a varrónő jön, és a suszter (1998-ban vásárolt magassarkú cipő pántjának rendbetétele, mert elszakadt). erős 1 000 Ft-ból kéne megoldani mindezt, két nap alatt, bűntudattal fűszerezve, hiszen a pénz alapvetően, hogyismondjam...
ó, hogy basznám meg az egészet.
na, a bácsiről meg nem is írok - tegnap esti esemény - mert elkenődik a szemfestékem (nem hordok olyant), délelőtt 11-kor gáz lenne az.
egyrészt meglátogattam a nagybátyámat a napokban kórházi kezelése alkalmából - pécs ideális hely az ilyen jellegű kapcsolatok ápolására - és röpke két órát beszélgettem vele, ami igen furcsa, lévén, hogy végülis családtag ő is. nos, kiköpött nagyapámat láttam benne, aki ugyan szikár, de erős ember volt, sosem beteges, a nagybátyámat meg már akkor gyakorlatilag a halállal fenyegették meg, mikor megszületett, és azóta is folyton elveszt bizonyos szerveket és főképp erdőjárásban és horgászatban éli ki természet- és életszeretetét (munkában nehéz lenne ugyanis), naszóval de mégis tisztára és teljesen ugyanúgy néztek ki. ez enyhén frusztrált engem, erősebben pedig ez a beszélgetés-dolog okozott bennem szorongást, lévén, hogy tisztára és sokmindenben egyetértettünk. a számos tanulság helyett most mégis annyit mondanék el csak az ügyből - amit a fiúmnak is akartam javasolni az este, csak aztán elmaradt - hogy neveljen (termeljen? ápoljon? fasztuggya) mindenki szőlőt, aki vonzódik az alkoholhoz, mert aki a saját borát issza, 20 évvel tovább él, mint aki a lögybölt szarokat itókázza. (persze a nagybátyám sosem ivott, csak a világlátottságra alapozta felvetését, amiben én, aki ugyan gyakrabban iszik, azért meg tudtam erősíteni nagyonis bátran.)
másik érzékenységem a zidához kötődik, kiben mostanában a középkorú, dugatlan nők depresszióját vélem felfedezni és némi eltávolodást is tapasztaltam szerény családunktól az ő részéről. mivel minden szaron képes vagyok bőgni, egyik este épp azért ejtettem könnycseppeket, mert nem akart a megszokott helyén, a hálószobánk ajtajában aludni. a helyzet persze reggelre megoldódott, talán csak egy kis hullámvölgy volt, vagy magányra vágyott, megértem én... nem köll rögtön azt gondolni, hogy már nem is szeret bennünket, ugye. (őt egyébként mindenki imádja, tele van rajongóval, és pontosan úgy viselkedik, mint a vonzó nők általában: hidegen, kimérten szemléli a közeledőket, és gyakorlatilag leszarja a rajongást. ezt mondjuk bírom benne, én is mindig ilyen akartam lenni.)
és akkor jöjjék a fő-érzékenység-téma (kínosan ügyelve arra, hogy a főfő munkahelyi ügyet továbbra is a titok leple borítsa!): az esküvő. oda megyünk szombaton, vidékbe, de nem olyanba, amilyent én 29 éve ismerek, mer'hogy a fiúm családjából ment el most éppen valakinek az esze. nos, alapból is szorongok az ilyen helyzetektől, így meg depláne, illene ugyanis szépnek és kedvesnek lenni, én meg mostanában leginkább köcsög vagyok vagy esetleg sírok. és ezek csak a magaviseleti problémáim! a ruha kérdés, amiről valójában szólni akarok, itten következik: egy ideje fel-fellebben bennem a gondolat, mit is vegyek majd fel. jelen alkatomból adódóan, illetve a csinosruhák- és cipők készletéből (1-2 db) kiindulva jelentem, szarul állunk, ezt úgy a szekrény kinyitása nélkül is gondoltam. tegnap aztán próbáltam is, előkerült a két versenyző:
1.) lazán elegánsan vicces, hülye színű nyári együttes - csak 5 centi fekszik el kényelmesen el belőle a padlón lent, és közel 6 kiló hiányzik belőle fenék- és combtájékon. varrónő, vagy kilőve.
2.) 34-es méretű almazöld(baszod, almazöld!) kis szett, kb. 8 éve vettem kereszttesóm kézfogójára útban a célesemény felé, mert felidéztem apám arcát, és ez tűnt a legegyszerűbbnek. megalázó, ronda, de legalább apu nem baszogat. namost ezt felhúzni 2008-ban kb. olyan, mintha lila vagy buzizöld piacos zakóban jelenne meg egy fiatalember, fehér zokniban és makkoscipőben 99-ben egy hasonló eseményen. alapból kilőve.
saját logikámat követve most a varrónő jön, és a suszter (1998-ban vásárolt magassarkú cipő pántjának rendbetétele, mert elszakadt). erős 1 000 Ft-ból kéne megoldani mindezt, két nap alatt, bűntudattal fűszerezve, hiszen a pénz alapvetően, hogyismondjam...
ó, hogy basznám meg az egészet.
na, a bácsiről meg nem is írok - tegnap esti esemény - mert elkenődik a szemfestékem (nem hordok olyant), délelőtt 11-kor gáz lenne az.
5/18/2008
azóta
szétszakadt és összedőlt egy 3 ajtós szekrény (ripityán fekszik a katasztrófasúlytotta övezetnek nyilvánított hálószobában), pedig csak a ruhákat akartam kibobálni belőle...
az imént pedig a nagykónyi kanyarban leállt az autó, ami tele volt kutyával, muskátlival, kedvessel, laptoppal és hangszóróval, valamint 2 doboz sörrel. aztán elmászott egy benzinkútig, most sem értem még, hogyan.
igazán kiváncsi vagyok a közeljövőmre továbbra is... lehet tippelni, a szellemesebbek pirospontot kapnak!
az imént pedig a nagykónyi kanyarban leállt az autó, ami tele volt kutyával, muskátlival, kedvessel, laptoppal és hangszóróval, valamint 2 doboz sörrel. aztán elmászott egy benzinkútig, most sem értem még, hogyan.
igazán kiváncsi vagyok a közeljövőmre továbbra is... lehet tippelni, a szellemesebbek pirospontot kapnak!
5/16/2008
heti hírek
nos, az amúgy sem felemelő pünkösdölés után erősen megszállt a depresszív hajlam. munka után követlenül több órát ücsörögtem a konyhában, és szomorkodtam (kedd). a segítség baloldalról jött, szóban nem teljesedett ki, viszont ölelésben igen. másnap tovább gyűrűztek az események: felhívott a bankom, hogy feledkezzem meg a személyi kölcsönről (mely a vészesen közelgő végrehajtási ügy kiegyenlítésére szolgált volna), mivel nem rendelkezem saját jogú telefonnal (az persze mindegy, hogy annak idején mind az anyámét, mind az exemét mind pedig a pótgyerekét a nevemre vettem, mert azok egy óvatlan pillanatban kilöktek a szerződésből. az is mindegy, hogy tavaly dupla telefont vásároltam a nevemre, hiszen a kedves épp angliásban volt, így hamar 60 ezer felettire rúgott a számla, amit azóta sem volt fontos befizetnem egyetlen keresetemből, amit a családba én hozok amúgy. a lényeg, hogy nekem olyanom nincs.) akkor ismét ücsörögtem egy csöppet a konyhában, és hosszasan vertem a fejem a falba büdöscigányozás közepette, hogy vajon mi a szent szart csinál az állam az én br. 180 ezer forintom után/és ból járó járulékokkal, és vajon miért lehet az összes "rendes" embernek a 21 ezres segélyből plazmatévétől kezdve A-hitelig, B-hitelig és kiskutyafaszáig mindene, ha felennyit nem tudnak felmutatni, mint én 16 évi önfenntartás után. ebben kis igazságtalanságot éreztem, ahogy abban is, hogy közben kiszaladt hozzánk egy úriember, és leszerelte a melegvízórát. sajnos az csak a tegnapi nap folyamán derült ki, hogy kb. 2006-ban vki nem fizetett be úgy 60 ezernyi fűtést, és ezért most rajtunk állnak bosszút. mindezt csöppet soknak éreztem, estére már hullajtottam tovább záporesős könyeimet, és hiába is a számra vettem az istenem nevét, hogy rohadna meg, amiért így kibaszik velem. ekkor a megértés már messze járt - különböző kocsmákban, végül megkaptam, hogy húzzak a rossebbe, ha pityeregni merek 11-kor, hiszen ő semmi másra nem vágyik, csak egy kis nyugalomra. ekkor - ha lehet még idegesebb az ember, és én az szoktam lenni, így tegnap éjjel is, - kiprovokáltam hát, hogy ugye a családom látogatása is fölöleges dolog az ő életében, minek is támogatna meg engem, önálló, magamat megvédeni tudó nőt.
ma reggel meg egy 2,5 emeletes szekrény tetejéről a fejemre zuhant egy nagyobbacska televízió.
mondja, kedves doktor úr, mit várjak én még a világtól?
ma reggel meg egy 2,5 emeletes szekrény tetejéről a fejemre zuhant egy nagyobbacska televízió.
mondja, kedves doktor úr, mit várjak én még a világtól?
5/15/2008
és mégeccer...
"Nem lett, mégse lett belőlem angyalka, tollsöprű-szárnyú, sztaniol-gló-
riás, gyolcspendelyes, hercig, kicsi édes,
olyan, aminőket rettenetes módszerekkel gyártottak gólyamesegyártó
nagyanyáink,
méhükkel örökké bajlódó nagyanyák, szegények, angyalgyártó kisiparo-
sok; - : mert bűnnek nem bűn, csak ama bizonyos eredendő; és
isten angyalkáit szaporítani talán még erény is.
Nem lettem angyalka hát; sivalkodván, szárnyatlanul, de meg szárnyta-
lanul is, úgy zuhantam, bukóröpülésben, íves vinnyogással, a bizton-
ság kínzón-vakmerő erejével, mint egy berepülő-pilóta.
De nem sajnálok mást, csak a tollsöprű-szárnyat, melynek hasznát veheti
az ember, ki meg akarja tisztítani e pókhálós századot.
Nem lett belőlem angyalka, szelíd, pendelyes, szöszi, ki ott lebeg a világ
minden lebegő pallója fölött, hogy vízbe ne pottyanjon senki szelíd,
szöszi, kicsi édes,
óvja őket a túl sok fagyitól, elhallgatja előlük az angyalgyártás kis- és
nagyipari módszereit, estente mesét mond arról, hogy a Sárkánynak
mind a hét feje tökkelütött, és különben is a Sárkány csak arra jó,
hogy levágják neki mind a hét fejét,
mert, tudjátok, gyerekek, e világon csak a Sárkány mulandó. Elég eny-
nyit tudnotok a mulandóságról.
Sem angyalka, de láng-pallosú kerub se lettem. A lángszórót már a Pa-
radicsomban sem szerettem,
pedig ott még mily kezdetleges vala! Nagyjából nem volt célja egyéb,
mint a sarki rendőrnek: pírosra állítani a lámpát. Nos hát, nem lettem
sarki angyal,
s az vesse rám az első követ, aki biztosan eltalál, mert meghalni nem
szeretek, de ha muszáj: egyszer bőven elég.
Nem lettem angyalka; ördögöcske inkább: vigyori, szélhámos, szemtelen,
kiszámíthatatlan, kaján, konok, utálatos, békételen, békélhetetlen,
B12-lhetetlen,
figyeljetek, kislányok, kisfiúk, mielőtt elaludnátok, elárulom nektek, hogy
az a Sárkány nem is olyan tökkelütött, s azt se higgyétek, hogy
Meseország valami különös világ, mindennapi dolgok történnek
ott is,
tegnap például vekkerszínű strandfelhő úszott a palatetőn s a walesi
hercegérsek elsőszülött fia szinkrofazotront szült egy okker éjszakán,
de mire megjöttek a mentők, elfolyt már a nehézvíz,
és képzelje, Mrs. WHO, három órát álltam sorban kapcabetyárbecsületért
és mire odaértem, elfogyott,
ezenkívül egy washingtoni milliomos 200 000 dollárért megvette Ferenc
Jóska Rhesus-faktorát, de egy gengszterbanda kilopta belőle a go-
lyóscsapágyakat, hát nem egy bosszúság?
Pedig én hittem a pápa csalhatatlanságában, míg ki nem derült, hogy
folliculinnal üzérkedik!
Alukáljatok, kislányok, kisfiúk, nem történt semmi különös, nincs semmi
baj, mindezt csakúgy mondtam, mert épp eszembe jutott, bukó-
repülésben, a huszadik század közepén,
mert nem lettem angyal, az ördög vinne el engem; egyetlen tudomá-
nyom: az élveboncolás,
nézzétek ezt a ronda tetemet. Az enyém. Élő tetem, igen. Hagyjatok bé-
két a logikámnak.
Kecsesen megemelem koponyatetőm, nézzétek ezt a kopasz agyvelőt,
hogy megkérgesedett, pedig még csak pár millió éves,
s hogy elkérgesedett! mennyi mindent kibírt, a nyavalyás, mennyi min-
dent kibírt, ami - nem vele történt! Tudjátok-e,
hogy e pár millió év alatt hányszor fordult elő
hogy minden becsületes embernek meg kellett volna őrülnie! Ne cso-
dálkozzatok a primitív törzseken, melyek szentnek tartották az őrül-
teket. Hát nézzétek e kérges, e becstelen agyvelőt, kislányok, kis-
fiúk, s okuljatok. És
angyalkát egyet se lássak köztetek! Angyalkát, szöszit, szelídet, gyolcs-
pendelyűt, tollseprű-szárnyút, sztaniol-glóriásat,
és hagyjuk a sárkány-mesét, és nékem, aki nem lettem angyal, tollsöprű-
szárnyú, sztaniol-glóriás, gyolcs-pendelyes, hercig, kicsi édes
énnekem, aki bukórepülésben, íves sivalkodással, a biztonság kínzón-
vakmerő erejével zuhantam ide,
énnekem ne mondjátok, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat,
csak ennyit mondjatok:
"szeresd felebarátodat hasba lőni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat
gázkamrába küldeni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat villa-
mosszékbe ültetni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat arcul
köpni, mint tenmagadat; szeress felebarátodra atombombát dobni,
mint tenmagadra; szeress felebarátod húsán hízni, mint tenmaga-
dén" - :
csak ennyit mondjatok, és akkor, bizony mondom, hiszek néktek,
én, az ördögöcske, aki zuhantam, kényszerleszállást végeztem itt, közöt-
tetek, ezen a rögös, sziklás, gödrös, ismeretlen terepen,
kényszerleszállást végeztem, és tudom, hogy bele fogok halni.
Van egy jó barátom, vízirigó az illető,
megtanított, hogyan kell rohangálni az árban, kicsipegetni mohos kövek
alól
a mindennapit. Neki, lám, eszébe sem jutott,
hogy lehetett volna angyalka, édes,
mennyei dolgokban járatos,
s megtaníthatott volna arra is például, hogy rövidebbre tördeljem e soro-
kat, s akkor
nem kellene alábirizgálnom oly sok mohos követ.
Tudjátok, ha én ember volnék,
ember, ki arra kényszerült, hogy a világtörténelem leghosszabb száza-
dában éljen
(leghosszabb, pedig még háromnegyede se telt el),
ha ember volnék, mondom,
szereznék egy talajgyalut, hogy kényelmes leszálló-pályát készítsek el-
jövendő kényszerleszállóknak.
Meg aztán ki tudja, milyen magasra jut el egy-egy gyaluforgács?"
Szilágyi Domokos
KÉNYSZERLESZÁLLÁS
riás, gyolcspendelyes, hercig, kicsi édes,
olyan, aminőket rettenetes módszerekkel gyártottak gólyamesegyártó
nagyanyáink,
méhükkel örökké bajlódó nagyanyák, szegények, angyalgyártó kisiparo-
sok; - : mert bűnnek nem bűn, csak ama bizonyos eredendő; és
isten angyalkáit szaporítani talán még erény is.
Nem lettem angyalka hát; sivalkodván, szárnyatlanul, de meg szárnyta-
lanul is, úgy zuhantam, bukóröpülésben, íves vinnyogással, a bizton-
ság kínzón-vakmerő erejével, mint egy berepülő-pilóta.
De nem sajnálok mást, csak a tollsöprű-szárnyat, melynek hasznát veheti
az ember, ki meg akarja tisztítani e pókhálós századot.
Nem lett belőlem angyalka, szelíd, pendelyes, szöszi, ki ott lebeg a világ
minden lebegő pallója fölött, hogy vízbe ne pottyanjon senki szelíd,
szöszi, kicsi édes,
óvja őket a túl sok fagyitól, elhallgatja előlük az angyalgyártás kis- és
nagyipari módszereit, estente mesét mond arról, hogy a Sárkánynak
mind a hét feje tökkelütött, és különben is a Sárkány csak arra jó,
hogy levágják neki mind a hét fejét,
mert, tudjátok, gyerekek, e világon csak a Sárkány mulandó. Elég eny-
nyit tudnotok a mulandóságról.
Sem angyalka, de láng-pallosú kerub se lettem. A lángszórót már a Pa-
radicsomban sem szerettem,
pedig ott még mily kezdetleges vala! Nagyjából nem volt célja egyéb,
mint a sarki rendőrnek: pírosra állítani a lámpát. Nos hát, nem lettem
sarki angyal,
s az vesse rám az első követ, aki biztosan eltalál, mert meghalni nem
szeretek, de ha muszáj: egyszer bőven elég.
Nem lettem angyalka; ördögöcske inkább: vigyori, szélhámos, szemtelen,
kiszámíthatatlan, kaján, konok, utálatos, békételen, békélhetetlen,
B12-lhetetlen,
figyeljetek, kislányok, kisfiúk, mielőtt elaludnátok, elárulom nektek, hogy
az a Sárkány nem is olyan tökkelütött, s azt se higgyétek, hogy
Meseország valami különös világ, mindennapi dolgok történnek
ott is,
tegnap például vekkerszínű strandfelhő úszott a palatetőn s a walesi
hercegérsek elsőszülött fia szinkrofazotront szült egy okker éjszakán,
de mire megjöttek a mentők, elfolyt már a nehézvíz,
és képzelje, Mrs. WHO, három órát álltam sorban kapcabetyárbecsületért
és mire odaértem, elfogyott,
ezenkívül egy washingtoni milliomos 200 000 dollárért megvette Ferenc
Jóska Rhesus-faktorát, de egy gengszterbanda kilopta belőle a go-
lyóscsapágyakat, hát nem egy bosszúság?
Pedig én hittem a pápa csalhatatlanságában, míg ki nem derült, hogy
folliculinnal üzérkedik!
Alukáljatok, kislányok, kisfiúk, nem történt semmi különös, nincs semmi
baj, mindezt csakúgy mondtam, mert épp eszembe jutott, bukó-
repülésben, a huszadik század közepén,
mert nem lettem angyal, az ördög vinne el engem; egyetlen tudomá-
nyom: az élveboncolás,
nézzétek ezt a ronda tetemet. Az enyém. Élő tetem, igen. Hagyjatok bé-
két a logikámnak.
Kecsesen megemelem koponyatetőm, nézzétek ezt a kopasz agyvelőt,
hogy megkérgesedett, pedig még csak pár millió éves,
s hogy elkérgesedett! mennyi mindent kibírt, a nyavalyás, mennyi min-
dent kibírt, ami - nem vele történt! Tudjátok-e,
hogy e pár millió év alatt hányszor fordult elő
hogy minden becsületes embernek meg kellett volna őrülnie! Ne cso-
dálkozzatok a primitív törzseken, melyek szentnek tartották az őrül-
teket. Hát nézzétek e kérges, e becstelen agyvelőt, kislányok, kis-
fiúk, s okuljatok. És
angyalkát egyet se lássak köztetek! Angyalkát, szöszit, szelídet, gyolcs-
pendelyűt, tollseprű-szárnyút, sztaniol-glóriásat,
és hagyjuk a sárkány-mesét, és nékem, aki nem lettem angyal, tollsöprű-
szárnyú, sztaniol-glóriás, gyolcs-pendelyes, hercig, kicsi édes
énnekem, aki bukórepülésben, íves sivalkodással, a biztonság kínzón-
vakmerő erejével zuhantam ide,
énnekem ne mondjátok, hogy "szeresd felebarátodat, mint tenmagadat,
csak ennyit mondjatok:
"szeresd felebarátodat hasba lőni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat
gázkamrába küldeni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat villa-
mosszékbe ültetni, mint tenmagadat; szeresd felebarátodat arcul
köpni, mint tenmagadat; szeress felebarátodra atombombát dobni,
mint tenmagadra; szeress felebarátod húsán hízni, mint tenmaga-
dén" - :
csak ennyit mondjatok, és akkor, bizony mondom, hiszek néktek,
én, az ördögöcske, aki zuhantam, kényszerleszállást végeztem itt, közöt-
tetek, ezen a rögös, sziklás, gödrös, ismeretlen terepen,
kényszerleszállást végeztem, és tudom, hogy bele fogok halni.
Van egy jó barátom, vízirigó az illető,
megtanított, hogyan kell rohangálni az árban, kicsipegetni mohos kövek
alól
a mindennapit. Neki, lám, eszébe sem jutott,
hogy lehetett volna angyalka, édes,
mennyei dolgokban járatos,
s megtaníthatott volna arra is például, hogy rövidebbre tördeljem e soro-
kat, s akkor
nem kellene alábirizgálnom oly sok mohos követ.
Tudjátok, ha én ember volnék,
ember, ki arra kényszerült, hogy a világtörténelem leghosszabb száza-
dában éljen
(leghosszabb, pedig még háromnegyede se telt el),
ha ember volnék, mondom,
szereznék egy talajgyalut, hogy kényelmes leszálló-pályát készítsek el-
jövendő kényszerleszállóknak.
Meg aztán ki tudja, milyen magasra jut el egy-egy gyaluforgács?"
Szilágyi Domokos
KÉNYSZERLESZÁLLÁS
5/13/2008
az apám
ma 56 éves. majd este felhívom, és elmondom a szokásos szöveget: születésnapod alkalmából minden jót, jó egészséget, sok boldogságot kívánok neked. ő meg akkor majd azt mondja válaszul, hogy ez tőled függ, és gondolkodj el ezen erősen!
nálunk ilyenek az ünnepek, hiába.
amúgy meg ideje lenne e jeles napot kizárólag apám ünneplésére korlátozni a továbbiakban, kedves kalendáriumnéni!
nálunk ilyenek az ünnepek, hiába.
amúgy meg ideje lenne e jeles napot kizárólag apám ünneplésére korlátozni a továbbiakban, kedves kalendáriumnéni!
...
nem piknikel. nem bakancs és nem kirándul. kutyi és ribizli nem jól, de nem sír... már. most mi a fasz legyen?!
5/09/2008
GG1.5.
nos, kalendárium néni (azaz én) bizony rosszul emlékezett a múlt évi máriagyűdi kirándulással kapcsolatban. szentül hitte, hogy a zarándokút felvezető túrája pünkösd hétfőn volt, így minden igyekezetét annak szentelte, hogy a hagyomány idén is ilyetén folytatódjék... persze lófaszt, az egész egy szimpla vasárnap volt, és így jó is, hogy a kirándulóbanda most vasárnapra szavazott, legalább ennyiben hívek leszünk ahhoz, amit mégegyszer nem írok le. a lényeg persze, hogy megyünk, újra bakancsot húzok és ez kurvajó.
lesz ezen felül még virágnagyker, piknikezés, nagytakker (lassan két hónapja élünk a zújlakásban, és nem nagyon emlékszem, hogy a beköltözés óta volt-e ilyen jellegű tevékenységem, tehát szerintem nem) meg nyitott pincék palkonyán, és kis pihenésre is számítok, meg jókedvre-derülésre is, mert az még hiányzik. na, mindenkinek napos napokat!
(és igen: ida jól van minálunk! :büszkén elpirul: )
lesz ezen felül még virágnagyker, piknikezés, nagytakker (lassan két hónapja élünk a zújlakásban, és nem nagyon emlékszem, hogy a beköltözés óta volt-e ilyen jellegű tevékenységem, tehát szerintem nem) meg nyitott pincék palkonyán, és kis pihenésre is számítok, meg jókedvre-derülésre is, mert az még hiányzik. na, mindenkinek napos napokat!
(és igen: ida jól van minálunk! :büszkén elpirul: )
5/08/2008
GG1.3.
iszonyatos fáradtság van bennem, pedig nem kellene. esténként vitatkozok csendesen, pörölök magammal, meddig akarom még így a dolgokat hagyni csordogálni köröttem, mögöttem, mellettem... maholnap 30 éves leszek, és csak élek bele a világba tervek, célok és vágyak nélkül. és szabom az újabb határidőket, amiket majd úgyse tartok be, két karodban, ahol lenni olyan jó. lökdössön meg már valaki, üssön pofán vagy kiabáljon velem, hülye duzzogó kiskamasszal!
5/07/2008
Good Will Hunting
meg a Gilmore lányok első szériája a soros, mert én nagyon szeretek ebben a világban lenni... régebben - mikor még volt tévénk - vasárnap este közvetlenül a film után bőgtem el magam redszeresen, mert ez a hétvége végének volt a biztos jele. mondjuk most nincsen ilyen, csak az esti szomorúság van, ha elaludt már a kedves - mert jön a csúnya reggel hamarosan, aztán egész nap csak a munka, mások szarainak biztoskezű intézése és a magaméinak bizonytalan elhagyása. ez se jobb amúgy semmivel.
persze nincs rossz kedvem nagyon, csak kicsit.
persze nincs rossz kedvem nagyon, csak kicsit.
5/05/2008
Torta
... ez az állandó perlekedés belül, na ez a nem mindegy, ha mondom. mert azt mondhatom. nem merek mostanában kérdezni, nehogy azt gondolja rólam az én istenem, telhetetlen e vagyok, pedig az. mert arra a kézfogóra én számítottam, mint bizonyíték, s nem ígéret-maradvány. sebaj, klassz pihenés tóparton, sok játék meg nevetés, ölelgetés, angyali kutyuk azért voltak. (...)
ma reggel meg egész egyszerűen előbb beszélt a szám, mint ahogy felfogtam, mit is mond az az átok. és azt mondta, tudja, minek mászkerált a lába egy éve - pont ilyenkor - olyan sokat. végre tudja!!!
ma reggel meg egész egyszerűen előbb beszélt a szám, mint ahogy felfogtam, mit is mond az az átok. és azt mondta, tudja, minek mászkerált a lába egy éve - pont ilyenkor - olyan sokat. végre tudja!!!
