... s bár a cím azt sugallja, hogy acélosodom és keményedek, hisz komoly öldökléses filmeket nézek konkrét dugásokkal fűszerezve, most a meglepetés erejével mégis inkább az érzékenyebb témáim felé kanyarodok, teljesen váratlanul - abból is van ugyanis számos.
egyrészt meglátogattam a nagybátyámat a napokban kórházi kezelése alkalmából - pécs ideális hely az ilyen jellegű kapcsolatok ápolására - és röpke két órát beszélgettem vele, ami igen furcsa, lévén, hogy végülis családtag ő is. nos, kiköpött nagyapámat láttam benne, aki ugyan szikár, de erős ember volt, sosem beteges, a nagybátyámat meg már akkor gyakorlatilag a halállal fenyegették meg, mikor megszületett, és azóta is folyton elveszt bizonyos szerveket és főképp erdőjárásban és horgászatban éli ki természet- és életszeretetét (munkában nehéz lenne ugyanis), naszóval de mégis tisztára és teljesen ugyanúgy néztek ki. ez enyhén frusztrált engem, erősebben pedig ez a beszélgetés-dolog okozott bennem szorongást, lévén, hogy tisztára és sokmindenben egyetértettünk. a számos tanulság helyett most mégis annyit mondanék el csak az ügyből - amit a fiúmnak is akartam javasolni az este, csak aztán elmaradt - hogy neveljen (termeljen? ápoljon? fasztuggya) mindenki szőlőt, aki vonzódik az alkoholhoz, mert aki a saját borát issza, 20 évvel tovább él, mint aki a lögybölt szarokat itókázza. (persze a nagybátyám sosem ivott, csak a világlátottságra alapozta felvetését, amiben én, aki ugyan gyakrabban iszik, azért meg tudtam erősíteni nagyonis bátran.)
másik érzékenységem a zidához kötődik, kiben mostanában a középkorú, dugatlan nők depresszióját vélem felfedezni és némi eltávolodást is tapasztaltam szerény családunktól az ő részéről. mivel minden szaron képes vagyok bőgni, egyik este épp azért ejtettem könnycseppeket, mert nem akart a megszokott helyén, a hálószobánk ajtajában aludni. a helyzet persze reggelre megoldódott, talán csak egy kis hullámvölgy volt, vagy magányra vágyott, megértem én... nem köll rögtön azt gondolni, hogy már nem is szeret bennünket, ugye. (őt egyébként mindenki imádja, tele van rajongóval, és pontosan úgy viselkedik, mint a vonzó nők általában: hidegen, kimérten szemléli a közeledőket, és gyakorlatilag leszarja a rajongást. ezt mondjuk bírom benne, én is mindig ilyen akartam lenni.)
és akkor jöjjék a fő-érzékenység-téma (kínosan ügyelve arra, hogy a főfő munkahelyi ügyet továbbra is a titok leple borítsa!): az esküvő. oda megyünk szombaton, vidékbe, de nem olyanba, amilyent én 29 éve ismerek, mer'hogy a fiúm családjából ment el most éppen valakinek az esze. nos, alapból is szorongok az ilyen helyzetektől, így meg depláne, illene ugyanis szépnek és kedvesnek lenni, én meg mostanában leginkább köcsög vagyok vagy esetleg sírok. és ezek csak a magaviseleti problémáim! a ruha kérdés, amiről valójában szólni akarok, itten következik: egy ideje fel-fellebben bennem a gondolat, mit is vegyek majd fel. jelen alkatomból adódóan, illetve a csinosruhák- és cipők készletéből (1-2 db) kiindulva jelentem, szarul állunk, ezt úgy a szekrény kinyitása nélkül is gondoltam. tegnap aztán próbáltam is, előkerült a két versenyző:
1.) lazán elegánsan vicces, hülye színű nyári együttes - csak 5 centi fekszik el kényelmesen el belőle a padlón lent, és közel 6 kiló hiányzik belőle fenék- és combtájékon. varrónő, vagy kilőve.
2.) 34-es méretű almazöld(baszod, almazöld!) kis szett, kb. 8 éve vettem kereszttesóm kézfogójára útban a célesemény felé, mert felidéztem apám arcát, és ez tűnt a legegyszerűbbnek. megalázó, ronda, de legalább apu nem baszogat. namost ezt felhúzni 2008-ban kb. olyan, mintha lila vagy buzizöld piacos zakóban jelenne meg egy fiatalember, fehér zokniban és makkoscipőben 99-ben egy hasonló eseményen. alapból kilőve.
saját logikámat követve most a varrónő jön, és a suszter (1998-ban vásárolt magassarkú cipő pántjának rendbetétele, mert elszakadt). erős 1 000 Ft-ból kéne megoldani mindezt, két nap alatt, bűntudattal fűszerezve, hiszen a pénz alapvetően, hogyismondjam...
ó, hogy basznám meg az egészet.
na, a bácsiről meg nem is írok - tegnap esti esemény - mert elkenődik a szemfestékem (nem hordok olyant), délelőtt 11-kor gáz lenne az.
egyrészt meglátogattam a nagybátyámat a napokban kórházi kezelése alkalmából - pécs ideális hely az ilyen jellegű kapcsolatok ápolására - és röpke két órát beszélgettem vele, ami igen furcsa, lévén, hogy végülis családtag ő is. nos, kiköpött nagyapámat láttam benne, aki ugyan szikár, de erős ember volt, sosem beteges, a nagybátyámat meg már akkor gyakorlatilag a halállal fenyegették meg, mikor megszületett, és azóta is folyton elveszt bizonyos szerveket és főképp erdőjárásban és horgászatban éli ki természet- és életszeretetét (munkában nehéz lenne ugyanis), naszóval de mégis tisztára és teljesen ugyanúgy néztek ki. ez enyhén frusztrált engem, erősebben pedig ez a beszélgetés-dolog okozott bennem szorongást, lévén, hogy tisztára és sokmindenben egyetértettünk. a számos tanulság helyett most mégis annyit mondanék el csak az ügyből - amit a fiúmnak is akartam javasolni az este, csak aztán elmaradt - hogy neveljen (termeljen? ápoljon? fasztuggya) mindenki szőlőt, aki vonzódik az alkoholhoz, mert aki a saját borát issza, 20 évvel tovább él, mint aki a lögybölt szarokat itókázza. (persze a nagybátyám sosem ivott, csak a világlátottságra alapozta felvetését, amiben én, aki ugyan gyakrabban iszik, azért meg tudtam erősíteni nagyonis bátran.)
másik érzékenységem a zidához kötődik, kiben mostanában a középkorú, dugatlan nők depresszióját vélem felfedezni és némi eltávolodást is tapasztaltam szerény családunktól az ő részéről. mivel minden szaron képes vagyok bőgni, egyik este épp azért ejtettem könnycseppeket, mert nem akart a megszokott helyén, a hálószobánk ajtajában aludni. a helyzet persze reggelre megoldódott, talán csak egy kis hullámvölgy volt, vagy magányra vágyott, megértem én... nem köll rögtön azt gondolni, hogy már nem is szeret bennünket, ugye. (őt egyébként mindenki imádja, tele van rajongóval, és pontosan úgy viselkedik, mint a vonzó nők általában: hidegen, kimérten szemléli a közeledőket, és gyakorlatilag leszarja a rajongást. ezt mondjuk bírom benne, én is mindig ilyen akartam lenni.)
és akkor jöjjék a fő-érzékenység-téma (kínosan ügyelve arra, hogy a főfő munkahelyi ügyet továbbra is a titok leple borítsa!): az esküvő. oda megyünk szombaton, vidékbe, de nem olyanba, amilyent én 29 éve ismerek, mer'hogy a fiúm családjából ment el most éppen valakinek az esze. nos, alapból is szorongok az ilyen helyzetektől, így meg depláne, illene ugyanis szépnek és kedvesnek lenni, én meg mostanában leginkább köcsög vagyok vagy esetleg sírok. és ezek csak a magaviseleti problémáim! a ruha kérdés, amiről valójában szólni akarok, itten következik: egy ideje fel-fellebben bennem a gondolat, mit is vegyek majd fel. jelen alkatomból adódóan, illetve a csinosruhák- és cipők készletéből (1-2 db) kiindulva jelentem, szarul állunk, ezt úgy a szekrény kinyitása nélkül is gondoltam. tegnap aztán próbáltam is, előkerült a két versenyző:
1.) lazán elegánsan vicces, hülye színű nyári együttes - csak 5 centi fekszik el kényelmesen el belőle a padlón lent, és közel 6 kiló hiányzik belőle fenék- és combtájékon. varrónő, vagy kilőve.
2.) 34-es méretű almazöld(baszod, almazöld!) kis szett, kb. 8 éve vettem kereszttesóm kézfogójára útban a célesemény felé, mert felidéztem apám arcát, és ez tűnt a legegyszerűbbnek. megalázó, ronda, de legalább apu nem baszogat. namost ezt felhúzni 2008-ban kb. olyan, mintha lila vagy buzizöld piacos zakóban jelenne meg egy fiatalember, fehér zokniban és makkoscipőben 99-ben egy hasonló eseményen. alapból kilőve.
saját logikámat követve most a varrónő jön, és a suszter (1998-ban vásárolt magassarkú cipő pántjának rendbetétele, mert elszakadt). erős 1 000 Ft-ból kéne megoldani mindezt, két nap alatt, bűntudattal fűszerezve, hiszen a pénz alapvetően, hogyismondjam...
ó, hogy basznám meg az egészet.
na, a bácsiről meg nem is írok - tegnap esti esemény - mert elkenődik a szemfestékem (nem hordok olyant), délelőtt 11-kor gáz lenne az.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése