ágika rávett a pakullásra, és máris jobb. csupa izgalommal tekintgetek a péntek irányába. a kalendárium hölgyeknek tele van bejegyzésekkel, és de hálás vagyok most azért, hogy a 15 éves whiskey megkezdése és befejezése előtt gondoltam erre... (...) na, még két aszpirin, aztán.
1/30/2009
1/29/2009
új vonal (nem tudni, hányszor lehet olyant)
Szerelmem, A.
írta G., nyolc és háromnegyed éves
Az én szerelmem az A., aki most éppen nem olvassa el, ki volt Julianus Apostata (nemrég mondta, hogy de - szerelmem A. kiszámíthatatlan, mint Frisco kocsmái éjszaka a Rejtő-regényekben), mert éppen azt gondolja, hogy majd a G. úgyis tudni fogja, ha eljön az ideje, de valószínűleg sosem jön el az ideje. Szerelmem A. két dologban téved: csak annyit tudtam Apostatáról, hogy hitehagyott meg hogy konzervatív szenátusmániás meg hogy a perzsa háborúban halt meg, illetve abban téved, hogy nem kerülhetnek elő az ilyen kérdések bármikor. Abban, persze, nem téved, hogy ilyenkor csak fel kell hívnia. Legrosszabb esetben google-fu. Szerelmem A. amúgy postára ment éppen.
Szerelmem A. pornószőke kócosbaba, szeretem nekijje a haját, mert nagyon kedves nékem, nem tudom, miért. Szerelmem A. maga nyírja a haját, borotvával, s ez lenyűgöző és egyben ijesztő látvány. (Általában, ha nincs is semmi különösebb okom, féltem szerelmem, A-t. Nem mintha hülye lenne vagy béna, hanem pont ellenkezőleg, de ő szerelmem, A. és én féltem.)
Szerelmem A. nagyon jó stílusban ír, csak nem eleget (jajámhogynem) és szerintem nagyon okos - pláne, hogy nem érdekli semmi (ez nem igaz ám), iszonyú sokat tud a világról, csak csodálkozom rajta mindig, pláne, hogy ő meg észre sem veszi; néha meg olyan naív, mint a ma született egerészölyv vagy füstifecske, hogy a madaraknál maradjunk, és olyankor mindig féltem, megintcsak, újfent. Jó lenne, ha többet írna, mindenki örülne neki, nem csak én.
Szerelmem A. nagyon kedves az emberekkel, még velem is pedig én aztán gyakran, de nem szándékosan, elkövetek mindent, hogy megnehezítsem a dolgát. Annyira kedves az emberekkel, hogy régebben mindig ki is használták, aztán kicsit bunyi lett, de akkor is kedves volt, csak máshogy és akkor is kihasználták, de most a kamion óta meg megint kedves, remélem, többet nem használják ki, mert nem ezt érdemli, és aki még egyszer bántani meri, annak a seggén át húzom ki a nyelvét, bár nem vagyok verekedős tegnap óta.
Szerelmem A. nagyonnagyon tud és szeret nevetni és én nagyon szeretem, amikor nevet, mert mostanában nagyon keveset nevet és mert olyankor mindig egy kicsit még jobban süt a nap, szóval félig ezt is csak önzésből szeretem. Akkorát tud kacagni, hogy leszakad az égbolt és a tengerbe hullanak a csillagok, de közben meg mindezek ott is maradnak a helyükön, nem tudom, hogy csinálja. Biztos van a dolognak valami köze a kedvességhez vagy a kvantumokhoz.
Szerelmem A. egy nagyon stramm csaj, ki sem nézné belőle az ember, pedig így van, és nem lehet eldönteni, hogy kicsi-e vagy nagy, mert például szerinte ő minimum százhetven, de szerintem meg nem. Kicsinek nem kicsi, nagynak sem nagy, hanem pont jó, olyan módon, hogy lehessen ölelgetni (meg ideoda tennivenni, amit utál, de csak néha szól, mert szeret). Sokáig kicsi volt Szerelmem A., szerintem azért olyan magasságérzékeny. (Nem emeletesdolgok, hanem testmagasság.)
Szerelmem A. szerintem nagyon jó ember, csak sokat szomorkodik, aztat hagyja abba. Nem lehet olyan nagy dolog semmi, hogy ne tudnánk megoldani, komolyan mondom. Kicsit lehetne benne nagyobb a hit, de nem az ő hibája, komolyan, nem azért mondom. Hanemhogy na. Szerelmem A. ha kicsit vidorabb lesz, lehozom neki a csillagokat, nem mintha most nem, csak szólnia kell(ene), de amúgy meg szólnia sem kellene - ha vidámabb lesz, megkomolyodom, ígérem.
Szerelmem A. testéről kellene most írnom, de nem tehetem, mert egyrészt szégyenlős vagyok, másrészt ebben a pillanatban le is szállt minden vér a zagyamból, úgyhogy ennek a fogalmazásnak itt most
VÉGE
írta G., nyolc és háromnegyed éves
Az én szerelmem az A., aki most éppen nem olvassa el, ki volt Julianus Apostata (nemrég mondta, hogy de - szerelmem A. kiszámíthatatlan, mint Frisco kocsmái éjszaka a Rejtő-regényekben), mert éppen azt gondolja, hogy majd a G. úgyis tudni fogja, ha eljön az ideje, de valószínűleg sosem jön el az ideje. Szerelmem A. két dologban téved: csak annyit tudtam Apostatáról, hogy hitehagyott meg hogy konzervatív szenátusmániás meg hogy a perzsa háborúban halt meg, illetve abban téved, hogy nem kerülhetnek elő az ilyen kérdések bármikor. Abban, persze, nem téved, hogy ilyenkor csak fel kell hívnia. Legrosszabb esetben google-fu. Szerelmem A. amúgy postára ment éppen.
Szerelmem A. pornószőke kócosbaba, szeretem nekijje a haját, mert nagyon kedves nékem, nem tudom, miért. Szerelmem A. maga nyírja a haját, borotvával, s ez lenyűgöző és egyben ijesztő látvány. (Általában, ha nincs is semmi különösebb okom, féltem szerelmem, A-t. Nem mintha hülye lenne vagy béna, hanem pont ellenkezőleg, de ő szerelmem, A. és én féltem.)
Szerelmem A. nagyon jó stílusban ír, csak nem eleget (jajámhogynem) és szerintem nagyon okos - pláne, hogy nem érdekli semmi (ez nem igaz ám), iszonyú sokat tud a világról, csak csodálkozom rajta mindig, pláne, hogy ő meg észre sem veszi; néha meg olyan naív, mint a ma született egerészölyv vagy füstifecske, hogy a madaraknál maradjunk, és olyankor mindig féltem, megintcsak, újfent. Jó lenne, ha többet írna, mindenki örülne neki, nem csak én.
Szerelmem A. nagyon kedves az emberekkel, még velem is pedig én aztán gyakran, de nem szándékosan, elkövetek mindent, hogy megnehezítsem a dolgát. Annyira kedves az emberekkel, hogy régebben mindig ki is használták, aztán kicsit bunyi lett, de akkor is kedves volt, csak máshogy és akkor is kihasználták, de most a kamion óta meg megint kedves, remélem, többet nem használják ki, mert nem ezt érdemli, és aki még egyszer bántani meri, annak a seggén át húzom ki a nyelvét, bár nem vagyok verekedős tegnap óta.
Szerelmem A. nagyonnagyon tud és szeret nevetni és én nagyon szeretem, amikor nevet, mert mostanában nagyon keveset nevet és mert olyankor mindig egy kicsit még jobban süt a nap, szóval félig ezt is csak önzésből szeretem. Akkorát tud kacagni, hogy leszakad az égbolt és a tengerbe hullanak a csillagok, de közben meg mindezek ott is maradnak a helyükön, nem tudom, hogy csinálja. Biztos van a dolognak valami köze a kedvességhez vagy a kvantumokhoz.
Szerelmem A. egy nagyon stramm csaj, ki sem nézné belőle az ember, pedig így van, és nem lehet eldönteni, hogy kicsi-e vagy nagy, mert például szerinte ő minimum százhetven, de szerintem meg nem. Kicsinek nem kicsi, nagynak sem nagy, hanem pont jó, olyan módon, hogy lehessen ölelgetni (meg ideoda tennivenni, amit utál, de csak néha szól, mert szeret). Sokáig kicsi volt Szerelmem A., szerintem azért olyan magasságérzékeny. (Nem emeletesdolgok, hanem testmagasság.)
Szerelmem A. szerintem nagyon jó ember, csak sokat szomorkodik, aztat hagyja abba. Nem lehet olyan nagy dolog semmi, hogy ne tudnánk megoldani, komolyan mondom. Kicsit lehetne benne nagyobb a hit, de nem az ő hibája, komolyan, nem azért mondom. Hanemhogy na. Szerelmem A. ha kicsit vidorabb lesz, lehozom neki a csillagokat, nem mintha most nem, csak szólnia kell(ene), de amúgy meg szólnia sem kellene - ha vidámabb lesz, megkomolyodom, ígérem.
Szerelmem A. testéről kellene most írnom, de nem tehetem, mert egyrészt szégyenlős vagyok, másrészt ebben a pillanatban le is szállt minden vér a zagyamból, úgyhogy ennek a fogalmazásnak itt most
VÉGE
még mindig
most nem akarok megin' hisztizni, de tele van már a tököm. az állandó fosást már megszoktam, simán együtt lehet vele élni, diagnosztizáltam idegi alapot hozzája, semmi vész. de most szétloccsan a fejem a takonytól, köhögök és a hasam is görcsöl, nem beszélve a torokfájásról.és, mivel minden céh-társam hasonló tüneteket produkál, de nekem nincs egyedül lázam, dolgozhatok én. mindenki helyett.
(pozitív, h esik a hó. ezt is elrontja, h azonnal olvad is.)
(a kép agócs íriszé megint, bed a címje, köszönjük!)
(pozitív, h esik a hó. ezt is elrontja, h azonnal olvad is.)
(a kép agócs íriszé megint, bed a címje, köszönjük!)
1/28/2009
zárójelben
múlt héten felhívott maga az otp, hogy fáradjak már be 4.700 Ft-tal, mert a céges számlám ennyi hiányt mutat. akkor még nem is lettem ideges, mondtam, majd bemegyek.
a kislány az imént ismét csörgött, hogy mikor is lesz az a befáradás, mert el fogják adni a tartozásomat egy behajtócégnek, mind a 4.700 Ft-ot. kicsit megemlítettem, hogy ennél vaskosabb számlatartozásaim is szoktak lenni korábban, és senki nem baszogatott, és most komolyan az én 4.700 Ft-om fogja-e megoldani a gazdasági válságot, mert akkor természetesen feláldozom magam a közért. a kislány nem értette, mit beszélek, ezért egy tudomásul vettem a tájékoztatását-tal letettem a telefont.
az agyam eldobom, de komolyan.
a kislány az imént ismét csörgött, hogy mikor is lesz az a befáradás, mert el fogják adni a tartozásomat egy behajtócégnek, mind a 4.700 Ft-ot. kicsit megemlítettem, hogy ennél vaskosabb számlatartozásaim is szoktak lenni korábban, és senki nem baszogatott, és most komolyan az én 4.700 Ft-om fogja-e megoldani a gazdasági válságot, mert akkor természetesen feláldozom magam a közért. a kislány nem értette, mit beszélek, ezért egy tudomásul vettem a tájékoztatását-tal letettem a telefont.
az agyam eldobom, de komolyan.
1/27/2009
1/26/2009
fodrász
... eldönti az ember, hogy most már kurvára lenyíratja a haját, mivel épp egyik élete párja sem nyíg a fülébe, hogy a lányok haja hosszú. és akkor elmegy egy vadidegen tanulólányhoz (asszonyhoz), aki amatőrebbül nyomja, mint saját maga a beretvával, ráadásul másfél órán át, úgy, hogy nagyjából egy centit vesz el a hosszból, de legalább formája sincs semmi. faszomba már, hogy lehetek ekkora barom?! és akkor még plusszba más is fölidegesít, viszont a kutya sincs jól. ne nagyon szóljon hozzám senki.
más
is szokott egész este az exapósával sört meg bort inni, vagy ez megint olyan dolog, amit csak én csinálok? amúgy többször mondta azt is, hogy "baaazdmeg, azér nagyon szarul nézel ám ki", de ilyeneken én szerencsére sosem sértődök meg.
1/25/2009
keletmecsek
leginkább csak azt a mesét kéne idevésni, amit a zeri tegnap este költött kuncogós leányszobában, istenkém, de nagy noszti a gyermekkori úttörőtáborokból ez... szóval céhes kirándullás, püspökszentlászló, kulcsos ház hatalmas cserépkályhával és nyugalommal, erdőben bóklászás, pálinka, közös főzés, soksok játék, hatalmas nevetések, csendes napozás a domboldallal szemben hintaágyon, jó is ez. egyedül is szívesen lennék ott egy nagyobb időt pár könyvvel, és egy szerelmessel is ellennék ott pár napot mosolyogva. mostan mégis vasárnap este, és holnaptól ismét valóság.
a zida meg depis vagy duzzog a hétvégi birtokra-száműzéstől, nem tudni. mindenestre nem örült nekem, és azóta is csak alszik.
a zida meg depis vagy duzzog a hétvégi birtokra-száműzéstől, nem tudni. mindenestre nem örült nekem, és azóta is csak alszik.
1/21/2009
pink
úgy két hete a diszpitibor a deles cigerettázás közepette az asztalra helyezett egy csinos kis teszkós szatyorot, és lesütött szemekkel elővezette:
- kislányok, én nem akarok semmit sem rátok erőszakolni, csak ha valamelyikőtöknek netalántán tetszene - és itt bontogatni kezdte a zacskót diszkréten, miből egy pink bakancska tűnt elő -, akkor ezt szívesen odaadom. az anyósom nyerte a nyugdíjasklubban tombolán...
erősen kitört belőlünk a vihogás, majd azonnal lecsaptam rá, hogy milyen kiválóan passzolna ez a 400 ft-ért vásárolt pink kordbársony-zakómhoz, ugye.
namost ma ebben a szettben vagyok, nem nagyon gyenge.
- kislányok, én nem akarok semmit sem rátok erőszakolni, csak ha valamelyikőtöknek netalántán tetszene - és itt bontogatni kezdte a zacskót diszkréten, miből egy pink bakancska tűnt elő -, akkor ezt szívesen odaadom. az anyósom nyerte a nyugdíjasklubban tombolán...
erősen kitört belőlünk a vihogás, majd azonnal lecsaptam rá, hogy milyen kiválóan passzolna ez a 400 ft-ért vásárolt pink kordbársony-zakómhoz, ugye.
namost ma ebben a szettben vagyok, nem nagyon gyenge.
1/20/2009
3 év
igazából önző módon a 3 évente váltásról/nagyobb történésről akartam írni, ezért szépen végig is gondoltam, h mi a frász volt 2006-ban (cigányok otthagyása, világ legtöbb és legönfeledtebb szórakázása), meg 2003-ban (közös otthon megvétele, kiköltözés), 2000-ben (nagy szakajtás, 3 hónapig vedelés, egymás megtalálása), 1997-ben (érettségi és egyszerűen Pécs). és lehet így visszafelé menegetni, meg előre is tervekkel, de leginkább az elmélet gyártója van most a fejemben, akinek '04-ben volt az életfordulója, s szigliget felé tartva egyszerűen 29 évesen elment. azt szoktam mondani magamnak és másoknak, hogy a legjobb lány, akit ismerek, az ági. a másik meg ő volt. rinya helyett csak rá kell/ene mindig gondolni, és örülni, hogy élek.
1/19/2009
pirospontot a kislánynak,
megérdemli. nem az, hogy nem voltak körötte kalandok, mer' mikor nem voltak, de megvan. minden mai hihhetetlen feladat! nem gyulladt ki semmi, nem törte lábát, megy az autója, el van költözve huszadilag is, nem is beszél tovább, megy gg-t nézni meg alunni rendes lakásban, illatosan.
Egy doktorkisasszony naplójegyzetei
- Az régen volt, igaz se volt - mondotta nékem egyszer. - Mit akar itt maga mindig? Mit vitatkozik? S ha kettészakad majd a világ, szétreped, s a másik ember elmegy Isten tudja, hova, maga még az egyik partról kiáltozni fog neki?
/füst milán/
1/18/2009
10-es
kulcs ma a zakkumlátor-szereléshez kellett vón. és akkor most eldzsallok a praktikerbe, gyalog. készletet veszek egyenest.
tudta vki eddig, h ilyen nelkül nem lehet élni? és én eddig mérnem tudtam???
ápdét és nótabene:
- praktiker vasárnap este hatkor nincs
- kulcskészletet nem vesz az ember, mikor darabja öccász (azért vettem nyolcast is)
- a faliórához nem tízes kell, hanem most szerintem inkánbb 12-es. de lehet, hogy kölcsönkérem a molkutas fiú 13-asát, mielőtt újabb beruházásba fogok.
szóval kulcs (figyeldoda villáskulcs!) megvan, saruk kilazítva, smirglipapírral lepucolva, sötétben mindezt, ügyes. erre aszongya a kettes számú megmentő, hogy csavarkulcs van-e.
mi az isten nyila az a csavarkulcs?! és abból is hányas kell, hogy kiszedjem az akksit és fel tudjam vinni a melegbe, esetleg töltőre tenni, ami háromezer?
semmit sem tudok a világról, az van. (:elsomolyog pornószőkíteni:)
tudta vki eddig, h ilyen nelkül nem lehet élni? és én eddig mérnem tudtam???
ápdét és nótabene:
- praktiker vasárnap este hatkor nincs
- kulcskészletet nem vesz az ember, mikor darabja öccász (azért vettem nyolcast is)
- a faliórához nem tízes kell, hanem most szerintem inkánbb 12-es. de lehet, hogy kölcsönkérem a molkutas fiú 13-asát, mielőtt újabb beruházásba fogok.
szóval kulcs (figyeldoda villáskulcs!) megvan, saruk kilazítva, smirglipapírral lepucolva, sötétben mindezt, ügyes. erre aszongya a kettes számú megmentő, hogy csavarkulcs van-e.
mi az isten nyila az a csavarkulcs?! és abból is hányas kell, hogy kiszedjem az akksit és fel tudjam vinni a melegbe, esetleg töltőre tenni, ami háromezer?
semmit sem tudok a világról, az van. (:elsomolyog pornószőkíteni:)
1/17/2009
köszönöm
kérdésed, sokkal jobban vagyok, pedig a mai gyógyszert, izé pálinkát, még be sem vettem. a kishelyiséggel főleg pakolászás-takarítás-víznyitászárás és kisebb folyóügyek mijján találkoztam csak szembe, szevasz antibiotikum.
kiválóat ebédeltem elsővel, másodikkal, csúszkáltunk a gyerkőcökkel egy fél órácskát, ki is pirultam rendesen és nevettem is hangosan.
itthon rendezgéltem, mostam.
először akkor durrant el az agyam, mikor bécsy tamás és bókay tanárúr könyvei a földre zuhantak, ugyanis ők vigyázzák bele a csövet a mosogatóba, mikor projekt van. felugorván elütöttem idát, akit fontosabb volt megvigasztalni, mint a csövet biztonságba helyezni, így konyha elárasztva/1.
aztán összeszólalkoztam a mergővel, mi a rossebnek, ki tudja. én vagyok a hülye.
aztán szétszereltem a mosásberendezést, és bár csap elzárva, zubog a víz, mint az istennyila. elzárni lehetetlen, csak a főcsapot. lerogytam a tócsa közepibe (elárasztás/2) és bőgni kezdtem. persze megint hiányzik a kurva 10-es kulcs, venni kell. javaslom magamnak a rét utcát hétfőtől, holnap össze is pakullom a kórházi felszerelést - kórházas bugyik, törcsik, pizsik bőröndbe, aztán szedáljanak le engem a faszba. (...)
aztán megszereltem.
már csak szipogok.
nyitottam egy sört, és mingyá beveszem a gyógyszeromat is. szép esténk lesz.
kiválóat ebédeltem elsővel, másodikkal, csúszkáltunk a gyerkőcökkel egy fél órácskát, ki is pirultam rendesen és nevettem is hangosan.
itthon rendezgéltem, mostam.
először akkor durrant el az agyam, mikor bécsy tamás és bókay tanárúr könyvei a földre zuhantak, ugyanis ők vigyázzák bele a csövet a mosogatóba, mikor projekt van. felugorván elütöttem idát, akit fontosabb volt megvigasztalni, mint a csövet biztonságba helyezni, így konyha elárasztva/1.
aztán összeszólalkoztam a mergővel, mi a rossebnek, ki tudja. én vagyok a hülye.
aztán szétszereltem a mosásberendezést, és bár csap elzárva, zubog a víz, mint az istennyila. elzárni lehetetlen, csak a főcsapot. lerogytam a tócsa közepibe (elárasztás/2) és bőgni kezdtem. persze megint hiányzik a kurva 10-es kulcs, venni kell. javaslom magamnak a rét utcát hétfőtől, holnap össze is pakullom a kórházi felszerelést - kórházas bugyik, törcsik, pizsik bőröndbe, aztán szedáljanak le engem a faszba. (...)
aztán megszereltem.
már csak szipogok.
nyitottam egy sört, és mingyá beveszem a gyógyszeromat is. szép esténk lesz.
nyúl
mastan pedig mindenki lefekvés előtt kulcsolja imára szépen a kezét és mondja velem: kérem a (illetékeses személyek - jóistenkét/főnököt/univerzumot/vezírangyalt/bármit - megnevezése itt), hogy a zanta 42, míg a nyúl (zanta új nemhasználjukaztaszótidénmár-ja) min. 2 évig egészségben és biztonságban éljen! illetve jó ideig együtt. egészségben. biztonságban. namégegyszer. (és a teljes megnyugvás végett mégegyszer!!)
1/15/2009
megint gyerekrül
a nagy mindenféle közepette meg el sem meséltem, mi történt péntekbe. hogyaszongya felhív engem a törökroland, aki van vagy 20 éves és igennagyon gátlásos színészpalánta-tie együttműködő-táborfelvigyázó-sörpártrenem, hogy mit csinálok én este. mondtam, bokros teendőim vannak, de csak nem ér rá véletlenül? (augusztusban dolgoztunk együtt utoljára, rajongva szeretem, de sose hív fel, persze) azt mondja, hétkor csalogány. mondom neki, ott leszek. erre még ő: lesz egy meglepetésem, állj hozzá pozitívan... ilyenkor sokminden lejátszódik egy 10 évvel idősebb asszony fejiben, kezdve a megnősülök mondattól a lefogytam negyven kilón át a felvettek názásnak bármiig... de ez az állj hozzá pozitívan, megütötte az agyam. át is szalad a gondolataimban, h A gyerek, de nem foglalkoztam vele sokat. s lássanak csudát, iduval bevonulunk az új csalogányba, ahol természetesen rajonganak érte, helyet foglalunk, és berobbant törökroland, meg a GYEREK.
a gyerek frissen fizírozva, immáron 20 évesen, ugyanolyan nyeglén, ugyanolyan huncutul, ugyanolyan imádnivalóan, ahogyan 2 éve kilépett az életemből kissé viharos körülmények közt... mivel most nincs kedvem archívumban turkálni, röviden összefoglalom: sz. gyerek színjátszós hírös pécsi gimnáziumban, így féligmeddig tanítvány. sokmindent lenyomunk együtt, próbákat, táborokat, rendezőt, bármit. egyszercsak megjelent az ajtóm előtt, h kirúgták isiből, otthonról, alhat-e nálam, hát de persze, hogy de, mondtam. ez volt 2006. augusztusában. a gyerek beköltözött, élt velünk (akkoriban egy pultoscsajjal toltam a törzsről), cigizett, füvezett, koncertra járattam, célt keresett. iskolát és kollégiumot találtunk neki, rendeződni látszott minden. következő februárig húztuk a dolgot, addigra sokmindenen túl voltunk - hazugságon, sunyiságon, becsapáson, pénztelenségen, bármin. mivel sínen volt, kis morccal elengedtem magamtól, s azóta nem láttam.
és most itt volt, hát nem kell félni, hogy nem ugrottam az ölébe, és nyestem le neki egy fülest! elmondani nem tudom, mennyire hiányzott az összes szarával együtt, és hogy de nagyon jó volt megint látni... persze egyedül nem állta a sarat, szülei visszafogadták, jelenleg az eszes szépfiú 20 évesen 2. osztályba jár vmi tabi intézményben, de nem is ez az érdekes.
ez a fiú meg akart nekem felelni.
nem sikerült, de meg akart.
akkor is/se, meg most is/se.
vmi nagy ember lesz belőle, azt tudom, és annyira jó megint látni...
és nem érdekel, amit mások mondottak, hogy most én annak örülök, h megint lesz, aki átbasz, mert nagyjából szarok rá. sokan basznak át úgy, h nem is tudják, azt csinálják. namost a gyerek pont ilyen. ahogy a fő-ellen-szóló is pont ilyen.
a gyerek frissen fizírozva, immáron 20 évesen, ugyanolyan nyeglén, ugyanolyan huncutul, ugyanolyan imádnivalóan, ahogyan 2 éve kilépett az életemből kissé viharos körülmények közt... mivel most nincs kedvem archívumban turkálni, röviden összefoglalom: sz. gyerek színjátszós hírös pécsi gimnáziumban, így féligmeddig tanítvány. sokmindent lenyomunk együtt, próbákat, táborokat, rendezőt, bármit. egyszercsak megjelent az ajtóm előtt, h kirúgták isiből, otthonról, alhat-e nálam, hát de persze, hogy de, mondtam. ez volt 2006. augusztusában. a gyerek beköltözött, élt velünk (akkoriban egy pultoscsajjal toltam a törzsről), cigizett, füvezett, koncertra járattam, célt keresett. iskolát és kollégiumot találtunk neki, rendeződni látszott minden. következő februárig húztuk a dolgot, addigra sokmindenen túl voltunk - hazugságon, sunyiságon, becsapáson, pénztelenségen, bármin. mivel sínen volt, kis morccal elengedtem magamtól, s azóta nem láttam.
és most itt volt, hát nem kell félni, hogy nem ugrottam az ölébe, és nyestem le neki egy fülest! elmondani nem tudom, mennyire hiányzott az összes szarával együtt, és hogy de nagyon jó volt megint látni... persze egyedül nem állta a sarat, szülei visszafogadták, jelenleg az eszes szépfiú 20 évesen 2. osztályba jár vmi tabi intézményben, de nem is ez az érdekes.
ez a fiú meg akart nekem felelni.
nem sikerült, de meg akart.
akkor is/se, meg most is/se.
vmi nagy ember lesz belőle, azt tudom, és annyira jó megint látni...
és nem érdekel, amit mások mondottak, hogy most én annak örülök, h megint lesz, aki átbasz, mert nagyjából szarok rá. sokan basznak át úgy, h nem is tudják, azt csinálják. namost a gyerek pont ilyen. ahogy a fő-ellen-szóló is pont ilyen.
a gyógymódokrul
előzmények: r.a. (30) pécsi lakos újév napján (nem azon, a 11-én) enyhe has-és fejfájással ébredt. cseppet nem aggódott, ráfogta a másnap intézményére. estére sűrű fájások közepette többször meglátogatta a kishelyiséget, ám nagy gyanúja továbbra sem támadt.
az éjszakát szörnyű görcsök közepette töltötte, 10-12 'látogatással' fűszerezve. aggodalmi voltak vakbél míjján, de az internet megnyugtatta.
1. látogatás: orvosánál, aki üzemorvos, háziorvos, nőgyógyász és filozófus is egyben, röpke perceket töltött csupán, kisebb vitába keveredvén vele a táppénzet illetően. mivel a doktorúr csendben leoltotta a kisasszonyt (tudom, hogy maga kanossza-járt fiatalka és mindent elbír, de menjen szépen haza, és csütörtök előtt ne is lássam), az fülét-farkát behúzva hazasompolygott, felvette a rózsaszín birkás pizsomáját, és rendesen szenvedett, ahogy illik.
1. gyógymód: hétfőtől napi 4 db antibiotikum, 4 db görcsoldó, 9 db széntabletta, 1 valami szuszpenzió-féle, félvödör teja, 2 üres pirittós.
2. látogatás: r.a. (30) pécsi lakos belibben a doktorbához, hogy jött a táppénzes papírokért, köszöni, jobban van, menne is dolgozni. a kedves doktor úr mellékesen rákérdez a 'hányszor volt és milyen volt' dologra, a kislány mellékesen megmondja az igazat, de köszöni, jól van. b. nándor sokokleveles bácsi rózsaszín cetli helyett beutalót ír, és eligazítja a kislányt a megyei kórház fertőzőosztályára. a kislány tiltakozik, neki kutyája van, és egyéb fontos dolgai, na ne má'. újabb vita kerekedik, a kislány megfogalmazza és összegyűjti a könnyeit, közben megrázza szöszi fejét és félrevont fejjel, mosolyogva, hétfőig határidőt kér. b. nándor ellágyul, felesége (szintén orvos) fejcsóvál, kislány mosolyogva elhagyja a terepet.
2. gyógymód: r.a. nem kíván kórházba menni, így a hagyományos orvoslás felé fordul (nemhiába falusi leány) - a cég hűtőjéből vételez egy üveg szatmári szilvapálinkát, a sarkon kiló rozskenyeret, és a következő dijétát találja ki hétfőig: reggel-délben-este 2-2 db kacsazsíros pirítós, fél-fél deci pálinka, a folyadékpótlás végett fél vödör teja, délelőtt egy sör, délután egy sör, igény szerint továbbiak, nehogy elszáradjon.
na, majd jönnek a fejlemények. faszt megyek én kórházba!
az éjszakát szörnyű görcsök közepette töltötte, 10-12 'látogatással' fűszerezve. aggodalmi voltak vakbél míjján, de az internet megnyugtatta.
1. látogatás: orvosánál, aki üzemorvos, háziorvos, nőgyógyász és filozófus is egyben, röpke perceket töltött csupán, kisebb vitába keveredvén vele a táppénzet illetően. mivel a doktorúr csendben leoltotta a kisasszonyt (tudom, hogy maga kanossza-járt fiatalka és mindent elbír, de menjen szépen haza, és csütörtök előtt ne is lássam), az fülét-farkát behúzva hazasompolygott, felvette a rózsaszín birkás pizsomáját, és rendesen szenvedett, ahogy illik.
1. gyógymód: hétfőtől napi 4 db antibiotikum, 4 db görcsoldó, 9 db széntabletta, 1 valami szuszpenzió-féle, félvödör teja, 2 üres pirittós.
2. látogatás: r.a. (30) pécsi lakos belibben a doktorbához, hogy jött a táppénzes papírokért, köszöni, jobban van, menne is dolgozni. a kedves doktor úr mellékesen rákérdez a 'hányszor volt és milyen volt' dologra, a kislány mellékesen megmondja az igazat, de köszöni, jól van. b. nándor sokokleveles bácsi rózsaszín cetli helyett beutalót ír, és eligazítja a kislányt a megyei kórház fertőzőosztályára. a kislány tiltakozik, neki kutyája van, és egyéb fontos dolgai, na ne má'. újabb vita kerekedik, a kislány megfogalmazza és összegyűjti a könnyeit, közben megrázza szöszi fejét és félrevont fejjel, mosolyogva, hétfőig határidőt kér. b. nándor ellágyul, felesége (szintén orvos) fejcsóvál, kislány mosolyogva elhagyja a terepet.
2. gyógymód: r.a. nem kíván kórházba menni, így a hagyományos orvoslás felé fordul (nemhiába falusi leány) - a cég hűtőjéből vételez egy üveg szatmári szilvapálinkát, a sarkon kiló rozskenyeret, és a következő dijétát találja ki hétfőig: reggel-délben-este 2-2 db kacsazsíros pirítós, fél-fél deci pálinka, a folyadékpótlás végett fél vödör teja, délelőtt egy sör, délután egy sör, igény szerint továbbiak, nehogy elszáradjon.
na, majd jönnek a fejlemények. faszt megyek én kórházba!
1/13/2009
ez az
ülőkád azért tud valamit... a nagyobb gondolatok csak ottan jönnek. szóval először sétiztünk a kutyával, és nem nagyon lehetett eldönteni, ki fáradt el jobban, úgy szuszogtunk, aztán egyszercsak félrefordítottam a fejem, és megcsapott a betegség-szag. a lakásba érve ismét, aztán beszedtem a lenge 9 kis bogyómat, és egyre feszültebb lettem. ez már a vég, itt az öregedés, szevasz, nulla motiváltsággal párosulva.
a kádban szellőztetésen, füstölőkön és bársonyos szagú nivea kenőcsön ábrándoztam, tiszta pizsamán és sitcomokon. odabaszok én ennek a világnak mindjárt!
vagy végrendelkezem az adósságaimmal kapcsolatban.
a kádban szellőztetésen, füstölőkön és bársonyos szagú nivea kenőcsön ábrándoztam, tiszta pizsamán és sitcomokon. odabaszok én ennek a világnak mindjárt!
vagy végrendelkezem az adósságaimmal kapcsolatban.
1/10/2009
a nagy
óévbúcsúztatás közepette hirtelen nagynéni is lettem, az imént érkezett a világra lotte éva elizabeth hollandiában, a bátyáméknál. juhéj, van unoka! juhéj, van unokahúg 4,02 kilósan, 50 centisen. az apja aszonta, széle-hossza egy, de gondolom, azért szép. nem lehet másmilyen :)
ápdét: télleg szép (és nagyfejű:) )
ápdét: télleg szép (és nagyfejű:) )
1/09/2009
nálunk
holnap lesz a szilveszter, vasárnap az új év, igen. addig még megszerzem a óvári sajtos karaj receptjét, bevásárolok, szerzek szovjet pezsgőt, áztatok lencsét, lehet, hogy takarítani is fogok, de ez nem biztos, sörözök exanyóskáékkel és tervezgetem a fogadalmaimat... lesz egy csomó :S eleg rossz voltam az óévben.
1/08/2009
hejj
messzi: viseld el felnottesen :S
én: felnottesen :D
messzi: ne feledd sose, hogy angyal vagy, és az egyik legjobb, bárki bármit is mond. a tobbi le van szarva meg.
én: angyal?? milyen angyal?
messzi: olyan izével a feje körül. olyan ember, aki nagyon jó, és lehet, hogy azért kell embernek lennie, mert még kell egy két jó pont a végleges angyalkinevezés előtt. :)
én: huuu, ezt eddig nem is tudtam :)
majd elmondom, hogy jön ez ide. vagy jobb, ha nem.
/rajzocska tőle/
én: felnottesen :D
messzi: ne feledd sose, hogy angyal vagy, és az egyik legjobb, bárki bármit is mond. a tobbi le van szarva meg.
én: angyal?? milyen angyal?
messzi: olyan izével a feje körül. olyan ember, aki nagyon jó, és lehet, hogy azért kell embernek lennie, mert még kell egy két jó pont a végleges angyalkinevezés előtt. :)
én: huuu, ezt eddig nem is tudtam :)
majd elmondom, hogy jön ez ide. vagy jobb, ha nem.
/rajzocska tőle/
1/07/2009
azt mondja
hagyjam áramolni a szép érzéseket a testemben, amíg fel nem töltekezek velük teljesen. már hogy a rossebbe áramoljon az az egy szerencsétlen havas-fenyős képes kipirult arcos jóság bennem, mikor konkrétba szétfeszül minden izmom, annyira görcs vagyok?!
inkább üvölteni szeretnék jó hangosan, ki is megyek én az elkerülőútra, kissé távolabb a 6-osos kurváktól, aztán ordibálok egyet-kettőt, míg világgá nem megy a hangom is.
ahogy orsósmargónk mondaná: na csá!
inkább üvölteni szeretnék jó hangosan, ki is megyek én az elkerülőútra, kissé távolabb a 6-osos kurváktól, aztán ordibálok egyet-kettőt, míg világgá nem megy a hangom is.
ahogy orsósmargónk mondaná: na csá!
1/06/2009
mennyire
jó már, hogy fél délutánt kikában, praktikerben töltöttük, olvasva a "kalendárium hölgyeknek" zöld színű kiskönyvecskéből a feltétlenül megveendő dolgokat (én jegyeztem fel bele tegnap este nagy gonddal, nem nyomtatásban volt), és akkor ilyen apróságon elbukom megint a napot: 10-es kulcsot, bazmeg, aaazt nem vettem. most fogom kidobálni a szöget, kalapácsot, sötétítő függönyt és piros kiskaspót az ablakon. faszomba már, hogy egy kurva faliórát nem vagyok képes egyedül beállítani!
kérek ide egy pasit, aki ezeket a gépes telepítgetésekkel és letöltésekkel együtt megoldja; megeszi a főztömet; többet szerelmeskedik velem, mint dug; este 10 percben hajlandó végighallgatni a napom, és értékeli a szép narancssárga lepedőt meg a száz gyertya fényét itthon; és nem akad ki azon, hogy a nap másik problémája a zene, amit kívánok és akármivel próbálkozom, egyszerűen nem lelem. mert segít megtalálni, csak úgy, egyszerűen.
sétálni mentünk...
kérek ide egy pasit, aki ezeket a gépes telepítgetésekkel és letöltésekkel együtt megoldja; megeszi a főztömet; többet szerelmeskedik velem, mint dug; este 10 percben hajlandó végighallgatni a napom, és értékeli a szép narancssárga lepedőt meg a száz gyertya fényét itthon; és nem akad ki azon, hogy a nap másik problémája a zene, amit kívánok és akármivel próbálkozom, egyszerűen nem lelem. mert segít megtalálni, csak úgy, egyszerűen.
sétálni mentünk...
kis költői kérdés,
hogy van olyan ember, aki lelassít és félreáll, bár a rendőr NEM állítja meg, miközben azt dödögi magában, "úristen, nincs zöldkártyám, nincs zöldkártyám!!"?
1/05/2009
kezdjünk
holnap újat. és tegyük mindaddig ezt, amíg este a mait már nem akarjuk folytatni.
üzenet: menj a picsába eszem. zárójel: kösz, hogy vagy.
üzenet: menj a picsába eszem. zárójel: kösz, hogy vagy.
1/03/2009
a telelés
végét mesélje pelegrina. ott képek szintén. tagadom, hogy ekkora orrom lenne, és hogy végig másnapos/részeg vagyok. ezek csalóka fotók, de szépek.
azóta a leendő férjem hazaszállított kedves szüleimhez, akik 2,5 óra alatt - rekordidő, figyelem - akasztottak meg annyira, hogy kettőször is meghúztam az autót, már az udvarban. aztán lenyugodván sajnos le is robbantam 9 kilóméterre pécstől, szerencsére pont az első nagy kanyar közepibe. a sztori unalmas, és hosszan tartott. maradt utána szomor - nem erről volt szó az új év kapcsán, de nem ám!
azóta a leendő férjem hazaszállított kedves szüleimhez, akik 2,5 óra alatt - rekordidő, figyelem - akasztottak meg annyira, hogy kettőször is meghúztam az autót, már az udvarban. aztán lenyugodván sajnos le is robbantam 9 kilóméterre pécstől, szerencsére pont az első nagy kanyar közepibe. a sztori unalmas, és hosszan tartott. maradt utána szomor - nem erről volt szó az új év kapcsán, de nem ám!
1/01/2009
gutes neues
mondta a néni fent a hegyen a kedves étteremben, ahol az éjfél ért bennünket (ő egyébként kedvesen azt is megkérdezte több embertől, hogy milyen cigit szív, és valamiért nem az én pirosbondomat választotta). többféle tüzes terméket is kipróbáltunk, ez nekem viszonylag új élmény, mert egy petárdát se gyújtottam meg még egész életemben, eddig. tüzijátékoltunk tehát, és az új ikeás pezsgőspoharakkal koccintottunk, majd szánkóra szálltunk, és a töksötétben lezúztunk kb. 200 méternyi magasságot és egy kilóméter hosszat. nagyon állat, én egyáltalán nem értem, hogy a svarcvaldiak a mi fenéért nem szánkóznak reggeltől estig és estétől reggelig... pöttyet még a házunk oldalában is csúszkáltunk, aztán ittunk és csúnyán beszéltünk 5.19-ig, meg szivaroztunk is. különösebben nem szeretnék hazamenni innen megmondom az őszintét.
most lencselevest főzök, amibe kapor valszeg nem kell, de elnéztem a petrezselyemmel sajnos, de majd mindenkinek aszondom, hogy ez az én spacialitásom. (eddig sose főztem ilyent, csak nagymamasegítséggel.)
na, elmegyünk a titizéhez szánkóval, juhéj!
most lencselevest főzök, amibe kapor valszeg nem kell, de elnéztem a petrezselyemmel sajnos, de majd mindenkinek aszondom, hogy ez az én spacialitásom. (eddig sose főztem ilyent, csak nagymamasegítséggel.)
na, elmegyünk a titizéhez szánkóval, juhéj!
