Szerelmem, A.
írta G., nyolc és háromnegyed éves
Az én szerelmem az A., aki most éppen nem olvassa el, ki volt Julianus Apostata (nemrég mondta, hogy de - szerelmem A. kiszámíthatatlan, mint Frisco kocsmái éjszaka a Rejtő-regényekben), mert éppen azt gondolja, hogy majd a G. úgyis tudni fogja, ha eljön az ideje, de valószínűleg sosem jön el az ideje. Szerelmem A. két dologban téved: csak annyit tudtam Apostatáról, hogy hitehagyott meg hogy konzervatív szenátusmániás meg hogy a perzsa háborúban halt meg, illetve abban téved, hogy nem kerülhetnek elő az ilyen kérdések bármikor. Abban, persze, nem téved, hogy ilyenkor csak fel kell hívnia. Legrosszabb esetben google-fu. Szerelmem A. amúgy postára ment éppen.
Szerelmem A. pornószőke kócosbaba, szeretem nekijje a haját, mert nagyon kedves nékem, nem tudom, miért. Szerelmem A. maga nyírja a haját, borotvával, s ez lenyűgöző és egyben ijesztő látvány. (Általában, ha nincs is semmi különösebb okom, féltem szerelmem, A-t. Nem mintha hülye lenne vagy béna, hanem pont ellenkezőleg, de ő szerelmem, A. és én féltem.)
Szerelmem A. nagyon jó stílusban ír, csak nem eleget (jajámhogynem) és szerintem nagyon okos - pláne, hogy nem érdekli semmi (ez nem igaz ám), iszonyú sokat tud a világról, csak csodálkozom rajta mindig, pláne, hogy ő meg észre sem veszi; néha meg olyan naív, mint a ma született egerészölyv vagy füstifecske, hogy a madaraknál maradjunk, és olyankor mindig féltem, megintcsak, újfent. Jó lenne, ha többet írna, mindenki örülne neki, nem csak én.
Szerelmem A. nagyon kedves az emberekkel, még velem is pedig én aztán gyakran, de nem szándékosan, elkövetek mindent, hogy megnehezítsem a dolgát. Annyira kedves az emberekkel, hogy régebben mindig ki is használták, aztán kicsit bunyi lett, de akkor is kedves volt, csak máshogy és akkor is kihasználták, de most a kamion óta meg megint kedves, remélem, többet nem használják ki, mert nem ezt érdemli, és aki még egyszer bántani meri, annak a seggén át húzom ki a nyelvét, bár nem vagyok verekedős tegnap óta.
Szerelmem A. nagyonnagyon tud és szeret nevetni és én nagyon szeretem, amikor nevet, mert mostanában nagyon keveset nevet és mert olyankor mindig egy kicsit még jobban süt a nap, szóval félig ezt is csak önzésből szeretem. Akkorát tud kacagni, hogy leszakad az égbolt és a tengerbe hullanak a csillagok, de közben meg mindezek ott is maradnak a helyükön, nem tudom, hogy csinálja. Biztos van a dolognak valami köze a kedvességhez vagy a kvantumokhoz.
Szerelmem A. egy nagyon stramm csaj, ki sem nézné belőle az ember, pedig így van, és nem lehet eldönteni, hogy kicsi-e vagy nagy, mert például szerinte ő minimum százhetven, de szerintem meg nem. Kicsinek nem kicsi, nagynak sem nagy, hanem pont jó, olyan módon, hogy lehessen ölelgetni (meg ideoda tennivenni, amit utál, de csak néha szól, mert szeret). Sokáig kicsi volt Szerelmem A., szerintem azért olyan magasságérzékeny. (Nem emeletesdolgok, hanem testmagasság.)
Szerelmem A. szerintem nagyon jó ember, csak sokat szomorkodik, aztat hagyja abba. Nem lehet olyan nagy dolog semmi, hogy ne tudnánk megoldani, komolyan mondom. Kicsit lehetne benne nagyobb a hit, de nem az ő hibája, komolyan, nem azért mondom. Hanemhogy na. Szerelmem A. ha kicsit vidorabb lesz, lehozom neki a csillagokat, nem mintha most nem, csak szólnia kell(ene), de amúgy meg szólnia sem kellene - ha vidámabb lesz, megkomolyodom, ígérem.
Szerelmem A. testéről kellene most írnom, de nem tehetem, mert egyrészt szégyenlős vagyok, másrészt ebben a pillanatban le is szállt minden vér a zagyamból, úgyhogy ennek a fogalmazásnak itt most
VÉGE
írta G., nyolc és háromnegyed éves
Az én szerelmem az A., aki most éppen nem olvassa el, ki volt Julianus Apostata (nemrég mondta, hogy de - szerelmem A. kiszámíthatatlan, mint Frisco kocsmái éjszaka a Rejtő-regényekben), mert éppen azt gondolja, hogy majd a G. úgyis tudni fogja, ha eljön az ideje, de valószínűleg sosem jön el az ideje. Szerelmem A. két dologban téved: csak annyit tudtam Apostatáról, hogy hitehagyott meg hogy konzervatív szenátusmániás meg hogy a perzsa háborúban halt meg, illetve abban téved, hogy nem kerülhetnek elő az ilyen kérdések bármikor. Abban, persze, nem téved, hogy ilyenkor csak fel kell hívnia. Legrosszabb esetben google-fu. Szerelmem A. amúgy postára ment éppen.
Szerelmem A. pornószőke kócosbaba, szeretem nekijje a haját, mert nagyon kedves nékem, nem tudom, miért. Szerelmem A. maga nyírja a haját, borotvával, s ez lenyűgöző és egyben ijesztő látvány. (Általában, ha nincs is semmi különösebb okom, féltem szerelmem, A-t. Nem mintha hülye lenne vagy béna, hanem pont ellenkezőleg, de ő szerelmem, A. és én féltem.)
Szerelmem A. nagyon jó stílusban ír, csak nem eleget (jajámhogynem) és szerintem nagyon okos - pláne, hogy nem érdekli semmi (ez nem igaz ám), iszonyú sokat tud a világról, csak csodálkozom rajta mindig, pláne, hogy ő meg észre sem veszi; néha meg olyan naív, mint a ma született egerészölyv vagy füstifecske, hogy a madaraknál maradjunk, és olyankor mindig féltem, megintcsak, újfent. Jó lenne, ha többet írna, mindenki örülne neki, nem csak én.
Szerelmem A. nagyon kedves az emberekkel, még velem is pedig én aztán gyakran, de nem szándékosan, elkövetek mindent, hogy megnehezítsem a dolgát. Annyira kedves az emberekkel, hogy régebben mindig ki is használták, aztán kicsit bunyi lett, de akkor is kedves volt, csak máshogy és akkor is kihasználták, de most a kamion óta meg megint kedves, remélem, többet nem használják ki, mert nem ezt érdemli, és aki még egyszer bántani meri, annak a seggén át húzom ki a nyelvét, bár nem vagyok verekedős tegnap óta.
Szerelmem A. nagyonnagyon tud és szeret nevetni és én nagyon szeretem, amikor nevet, mert mostanában nagyon keveset nevet és mert olyankor mindig egy kicsit még jobban süt a nap, szóval félig ezt is csak önzésből szeretem. Akkorát tud kacagni, hogy leszakad az égbolt és a tengerbe hullanak a csillagok, de közben meg mindezek ott is maradnak a helyükön, nem tudom, hogy csinálja. Biztos van a dolognak valami köze a kedvességhez vagy a kvantumokhoz.
Szerelmem A. egy nagyon stramm csaj, ki sem nézné belőle az ember, pedig így van, és nem lehet eldönteni, hogy kicsi-e vagy nagy, mert például szerinte ő minimum százhetven, de szerintem meg nem. Kicsinek nem kicsi, nagynak sem nagy, hanem pont jó, olyan módon, hogy lehessen ölelgetni (meg ideoda tennivenni, amit utál, de csak néha szól, mert szeret). Sokáig kicsi volt Szerelmem A., szerintem azért olyan magasságérzékeny. (Nem emeletesdolgok, hanem testmagasság.)
Szerelmem A. szerintem nagyon jó ember, csak sokat szomorkodik, aztat hagyja abba. Nem lehet olyan nagy dolog semmi, hogy ne tudnánk megoldani, komolyan mondom. Kicsit lehetne benne nagyobb a hit, de nem az ő hibája, komolyan, nem azért mondom. Hanemhogy na. Szerelmem A. ha kicsit vidorabb lesz, lehozom neki a csillagokat, nem mintha most nem, csak szólnia kell(ene), de amúgy meg szólnia sem kellene - ha vidámabb lesz, megkomolyodom, ígérem.
Szerelmem A. testéről kellene most írnom, de nem tehetem, mert egyrészt szégyenlős vagyok, másrészt ebben a pillanatban le is szállt minden vér a zagyamból, úgyhogy ennek a fogalmazásnak itt most
VÉGE
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése