mindenki

a 2 centis hajamat tapogatja. ha tudtam volna, hogy ennyi fogdosással jár a dolog, már rég levágattam volna.

mellesleg ida félrebiccentett fejjel, több órán keresztül csak nézett.

már majdnem

megsajnáltam magunkat iduval, ahogy összegömbölyödve könnyek közt kemény zsarukat néztünk együtt tegnap délután. az elhagyott, szegény asszonyok...
na, holnaptól hús- meg sörböjt negyven napig, délután meg hajlevág.

hazudós

tegnap magyarán elmondtam a kutyának, hogy azért viszem föl a hegyre, mert itten van a tavasz, havat jövő ilyenkorig nem lát, örvendezze ki magát az égerfák közt utoljára. mit fog rólam most gondolni?!
és azt vajon tudja, h elhallgatok előle bizonyos családi dolgokat?

van nagyobb bajom is, csak nincs kedvem még rinyálni se.

szomorkodós

vagyok, azt is tudom, miért. értem, helye van, csak ne maradjon sokáig itt vendégségben...
idussal kirándultunk egyet, piros gumicsizma szép, de fagyott hóban használhatatlan, hp megint. a randigyanús találkozót bénán lemondtam, úgyhogy bebújok a takaró alá szégyenemben, és filmezek kifulladásig bánatomban.

mindenféléről

zarek számára, mély tisztelettel.
én nem tudom, más hogyan van vele, de a szabadidőruha szótól már akkor kiment a biztosíték, mikor még anyukám állította össze a ruhatáramat, és még nem voltam olyan ostoba, hogy a pink szettekért rajongjak. akkoriban volt divat, hogy a friss- és egyébházasok egyforma susogós melegítőket húztak, amit szintén értetlenül szemléltem, mint jelenséget, s mint a világ legértelmetlenebb ruhadarabját, de nem szóltam. biztosan lehet benne valami, gondoltam az évek során sokszor, a kollégiumban is gyakran húztak olyant fel a lányok, és ha ennyi ember csinálja, akkor csak velem lehet a baj. akkor győződtem meg végül mások igazáról, mikor az általam nagyra becsült tanárembert is abban láttam fröccsöt önteni otthon, bár még mindig nem gondolom szexiesnek a nyakig felhúzott mackó alsót, és továbbra is azt érzem, hogy a sporttal összefüggésben tudom csak elképzelni a magam életében a dolgot. (megjegyzem itt ülök megfürödve, a pártnerem az imént mondta le a vagány gyúrást, amit ma délelőtt akartam tudományos alapokon abszolválni, szerencsére a piacon a nagycsokor barka mellé egy kis üveg rumot is vettem magánéleti megborulásból kifolyólag, így most felhúzom a macinacit, és tejázgatásba fogok, az mindig jó, és máris áthúzom előző mondatomat.)
szóval sport. 3 évnyi szertornát bírok összesen felmutatni e tárgykörben, meg azt a kis elhanyagolható túrácskát spanyolhonban, egyébként még csak beszélni sem szeretek róla, mert az kitartás- és szorgalomhiányomat bizonyítaná, amit inkább titkolni szoktam. de mint minden értelmes lénynek, néha azért eszembe jut a kedves egészségem, és olyankor elképzelem, hogy túl tudok lépni bizonyos határokon...
először úgy öt éve vettem a kínaiban macinacit, és mentem el aerobikra - ott hamar kiderült, hogy nem bagós-sörös lányoknak való dolog az. mivel a szett is 3 mosás után gusztustalanul kinyúlt, feladtam.
aztán 2006 körül volt a jóga, majdnem egy évig - ott pizsoma alsóban is lehetett tolni, nem kellett beruházni - teljesen rendben lévő sztori, nekem való, nem kell benne ugrálni, mégis odabasz és szépen alakformál (életemben nem írtam le ezt a szót), de oda meg nem merek visszamenni. nem is a sanyibácsi miatt, mert ő egy tündér, hanem a csoport miatt. kétszer tűntem el belőle, és az zavarba ejtős.
ezért most új terveket szövögetek. szkanderben sose voltam erős, van mit a karomra tenni, hátha. nagy bizodalmam nincs, csodaszép fekete macinacim viszont igen, rendes boltból, szóval nem az a 13 ezer forintos, de jónak tűnik így a tejázáshoz mindenképp.
(azért szóljatok, ha szürke pamut alsót húzok passzéval az alján, és megkötöm a mellem alatt, légyszi.)

kellemes

ünnepeket. a kellemes olyan, mint az érdekes. nem szép, de érdekes. na mindegy, a ma estére ezt a cimkét ragasztjuk, és örülünk neki. imádom az ilyen pozőr figurákat. állandóan mosolyogni kell tőle...

pályázatról

ami ugye nyáron/kora ősszel volt, és gyűlöltem írni nagyon. életem számtalanjából az első sikerdíjas, és nyert. nem is tudom, mit kell ilyenkor csinálni?
arra nem számolok, hogy a hatalmas összeg akár csak egy nagyobb része is eljut hozzám - sok mindenki lekapja majd belőle a magáét előbb, mert. de akkor is jól esik. :büszke:
akkor most elballagok macinacit venni, holnap meg gyúrni, mert az olyan vagány.

kérdez

mit szólnánk egy nekem ilyen hajhoz?

vadállat

ez a fejfájás, január közepe óta állandóan, fárasztó, kényelmetlen. egyrészt drága dolog az aszpirin ilyen tömegesen, másrészt meg csak egy dologra tudok egyszerre figyelni, mint a fiúk, és ez unalmas. nade jöjjék inkább hihetetlen pörgős napom csúcspontja, miszerint ilike könyvelőből jövet leszólít a ház előtt, megdicsérve a cipőmet, ami de kiválóan pásszol hozzám s a sálamhoz. most lehet, hogy gondolkozóba esek a jövőmet illetően.

(és ha már itt tartunk, reggel realizáltam, mily hihetetlen gyenge s ostoba nőnek* nézhetek ki jelenleg, hogy minden férfi, aki az anyósülésre ül mellém, olthatatlan vágyat érez magában a navigálásra. namost azért ilyet korábban csak az apukám merészelt, ő is hamar le lett állítva.)
*pl. bambultam egyet a hajnali indítás előtt, mire egy munkásember odajött segíteni: kicsit hátratolat, és úgy erősen alászedi balnak. még mosolygott is kevés fogával.

harcosok klubja

végül csak elterültem a szőnyegen egy pléddel meg a filmmel vagy másfél órára, nem nagyon vagyok fitt, azt mondhatom. a kisasszonyt - ágy nem lévén - nem volt honnan kitiltani. ha egy éve valaki azt mondja, kutyával alszom egyszer, pofán vertem volna.

luigi

leugrottam a kubába egy sörre (oké, kettőre), megvitatni a politikai- és léthelyzetünket egy húsztizes-lovaggal*. ahogyan ott kepesztettem magyarázva valamit borzasztómód, egyszer csak megpillantottam az autótolvajt; ott állt, feketén meg fehéren, én meg, mert majdnem negyvenes közalkalmazott vagyok, nem ugrottam a nyakába, de nem sok hiányzott.
talán a gyereknek virultam ennyire utoljára... ez a csávó zsírbűnöző életmódot folytat, mindemellett kevés nálánál korrektebb embert ismertem valaha életemben. (most kell dobálni a köveket.) a mosoly rajtunk ragadt, majd még "tali meg bari," talán holnap (ma). örülés van, rágondolás volt épp a hétvégén, ezerszázfelé járt azóta, igazán éhes vagyok a sztorikra. nem mellesleg van egy nézése, jobb, hogy imádom, mintha félni kellene tőle, azt hiszem.
amúgy a húsztizes lovag az ágyamra dőlt (pár körrel többet ivott, mint én), tehát nem alszom ma, mert hol. van időm elmélkedni születésnaposok, szerelmesek és egyebek kapcsán. nagyszerű.

*az elnevezés onnan van, hogy ezek a kulturálisfővárosos menedzserfiúk mindenhova 3-5 fős létszámban mennek az utóbbi időben, talán félnek, hogy valaki fejbe koppintja őket, talán joggal.

gázosok

el nem tudom képzelni, mit lehet másfél órán át szerelni egy konvektoron, meg flexelni, meg a világ összes csavar- és villáskulcsát használni közben, de meleg van, és az jó. közben kapva kaptam az alkalmon, hogy szemügyre vehessem a készleteiket a fiúknak, és megszereltem a faliórát (végül 11-es kulcs kellett hozzá), meg a csapon is igazítottam.

más: egy kicsit zavaró, hogy annyira jó étvágya van a zidának, gyakorlatilag eleszik előlem mindent. szereti a mogyoróvajas pirítóst is például.

eb-rajongóinknak

varratok kiszedve, seb csodás. étvágya rendben, sőt. kedélyállapota megfelelő. mozogni vágyik, mellettem aludni szeret (én azt nem annyira, de pelegrina irtózik a búztémától, így fel sem mertem vetni az egyágybanalvást, nehogymég). még mindig sokat isz (tiszta anyja/apja!), most mérikélni kell az annyit, és ha több, mint egy liter, 10 nap múlva vérvétel, mert akkor valamely szerv károsodhatott. én azt mondom, ne izguljunk egyelőre.

csöndben

mondom csak, mert nem kenyerem az ilyesmi, csak úgy ide súgom halkan, hogy kurvára nem szeretek most itt élni. (...) üzenem hát (mondom, csöndben), hogy fogja mindenki vissza magát végre a faszba, és ha baja van, menjen haza, üljön le, és gondolkodjon el egy kicsit, főleg a saját dolgairól és viszonyulásairól. ne üvöltözzön, ne panaszkodjon, ne baszogasson, ne sírjon a világ rosszán, mert most ezt nehezen viselem. nekem is felemelkedett az összes hitelem, amiket nem tudok kifizetni, 1-2 hónapon belül meg fog szűnni a munkahelyem és engem se dugtak meg olyan sokat idén, szóval üvöltözhetnék, panaszkodhatnék, baszogathatnék, sírhatnék. de inkább hazamegyek, aztán gondolkodom kicsit.

(...)
a kuttyal varratszedésre mentünk, a váróban édikislány lepacsizott, ahogy szokott. a negyvenes nő punk leánygyerekkel, kopasz, agyonpirszingezett vőjelölttel a bújó kis állatom kapcsán csacsogott arról, hogy az ő ebüket ugyan nem simogathatja meg akárki. például csöves kinézetűek, meg cigányok, na azok nem. mellesleg a tantárgyfelvételről is dumcsiztak, abból derült ki, hogy a negyvenes nő tanár, jelenleg továbbképzi magát, és van romológia tantárgya is. aha, na menjél haza, anyukám, te is.

...

pelegrinával sok nagyszerű, kedves program volt a hétvégén: körösztgyerek-projektek 1-2, fodrász, séta erdőben iddanccsal, tecamamánál forraltbor és rántott hús, shopping, horvát család megmentése, mozzi*, kaukázus koncert széle**, fpt party***, húslevesfőzés, sorozatolás, layer cake meg ilyenek - kényelmesen, keveset piálva, eleget aludval - én ezt aktív pihenésnek gondolom, ezért is vagyok felháborodva, hogy akkor most minek zizegek és vagyok iszonyatosan fáradt? (nyilván, mert még mindig betegség van)

*ettől annyira, de annyira szomorú lettem én, meg a pelegrina is. és még a zarek sem lesz rám büszke, mert összesen 42 mondat volt benne, az se összetett, szóval még nyelvet sem gyakoroltunk, bár bőgni többször lett volna kedvem közben ugyanakkor.

nem akarok öreg lenni, illetve öreg akarok lenni, nem akarok szerelmes lenni illetve szerelmes akarok lenni, gyűlölöm a nőket illetve szeretek nő lenni, bonyolult ez. nem tudom, meg kell-e nézni másnak, nekem meg kellett, de ez személyiségfüggő inkább, a film nem nagy szám, sőt.



**tulajdonképpen öregek vagyunk. ez abból is látszik, hogy a jegyszedő tetszikezik velünk (meg tetszik várni a jegyet?), hogy nem szívószállal toljuk a sört, hogy megállunk az ajtóban illedelmesen, kezünkben a sörösüveggel, mert ki van írva, hogy azzal bemenni nem lehet... és állunk ott ciklámenben és pirosban (ahogy idősödik az ember, egyre színesebb göncöket húz magára, ugye), és arról társalgunk a sok merev részeg tizenéves közt, hogy igenis menjen anyukánk a fenébe, nem fogjuk magunkat rosszul érezni azért, mert jól érezzük magunkat (így harmincévesen, de igazán már, hát mit képzelnek!), és akkor kiröhögjük az egészet és benne magunkat is, de nagyon. végül veszünk viszkit és családi problémákról csacsogunk a büfében, megállapítva, hogy a koncert olyan, mint a busójárás – józanul semmi értelme.

***kiválóan elvagyunk a lépcsőn, én nyugtázom magamban, hogy semmi nem változott a pécsi partiéletben (ugyanazok az arcok ugyanabban az állapotban, ugyanúgy), továbbra is sokkal szimpatikusabb közönségnek gondolom a drogosokat, mint a részegeket, míg valaki ránk nem dobja az üres sörös poharát, mert akkor megint picit szomorú leszek. még jó, hogy a taxiban utazva egy igazi inszeminátorral hoz össze bennünket a sors, mert szeretem az érdekes embereket, és azért.

égervölgy/1.

zida szeret.

a zanta szeret.

a boldogság ösvényin.

teca mamánál, rántóshúsra várva.

gyógymódokrul megint

néha elgondolkodom, milyen nagyszerű, hogy otthon vagyok az orvoslás-témában mind emberileg, mind ebileg, mert ugye a nándi üzemorvosra igencsak kevéssé lehet számíttani.
mai látogatásom alkalmával például azért szólt meg, mert nem hordok se melltartót, se trikót (érted az összefüggéseket, én nem), viszont milyen rendben van már a tüdőm a cigeretta ellenére is. majd szóba hozta ismét santiagót, egyszerűen képtelen leszakadni róla (láttam megint a tévében egy zarándokot, és magára gondoltam, vajon mi lehet a bűne egy ilyen fiatal lánynak, mi? de egyszer ugye elmondja, ugye?), felírt 7 receptet, és állítom, hogy azt a részt, hogy nagyon fáj a fejem meg szétdurran a homlokom két hete, aaazt nem hallotta meg.
na, most mindenki örüljön kurvára, hogy elmentem végre orvoshoz, de komolyan.

hétfőig

nagyjából ne is lássuk egymást, ha nem lesz a kutyának láza (majd dugdozok a seggébe higanyos lázmérőt, mi?!), mondta a doki. mellesleg megkérdezte, mit csinálok vele, de nem értettem, ezzel mit akar. az egyik vágásának helyét pl. öt percig keresgéltük, mert már nem is látszik, a nagyot meg már be se akarta kötözni, de azt meg én nem hagytam. napközben nem vagyok ott, nehogymá' piszkálja, vagy valami. hazaérvén nekiállt volna felmászni a másodikra, alig bírtam lefogni, aztán meg betolt egy tál rízst. mmint a kutya.

reggeltől szájon át antibiotikumolunk, azt még nem látom át, hogyan. szombaton leszedem a kötést és lekezelem, én. ma este lemegyünk már sétálni is, vagy vendégségbe, még nemtom. majd amihez kedvünk szottyan, ugye. (ápdét: mindegyik megvolt, ez egy ufó.)
jó márkák vagyunk.

ismét

előkotortam magamból a háziasszonyot - fertőtlenítek, gyulladás-csökkentek mint az istennyila, zöldséglevest meg rízst főzök, kamillás löttyel mosogatom az ebet. ő meg farokcsóvál boldogan, a hátsó lábát nyalogatja (eddig azt el sem érte méretei végett), és baszik a levesemre. a parizer meg a rízs bezzeg...
holnap meg magamat is elcipelem végre kedvenc üzemorvosunkhoz, mert így 12 nap fejfájás meg orrfújás meg ugatás után kicsit unom a szitut.

boldog

a zanta, teljesen, tisztára! annyira fura érzés, de nagyon jó!
na szóval, tegnap elmentünk a kuttyért testületileg, h-val meg zsuzzsal, pöttyet se néztek bennünket hülyének. először elég tartózkodó volt az ida, aztán amíg diskuráltam a dokival, lassan odabújt. (hashártyagyulladása van jelenleg). aztán szépen hazamentünk, ott okosan maga alá vizelt és bevonult a sarokba szomorkodni. ettől mi is szomorkodtunk kicsit, de aztán egyszercsak átvonszolta magát a lábomhoz az asztal alá, és addig ficergett, míg simogatni nem kezdtem. aztán kért a vacsimból is, 10 nap után először evett. aztán még parizert is tolt, és szerintem még bírt volna bármit, de nem szabad egyszerre, ugye. és ivott csomó kamillateát is, és ma reggel már a kulcscsörgésre is reagált, és egyáltalán - percről percre élénkebb, én úgy látom. a dokik aszonták, hogy ha ma is eszik, holnap már infúzió sem kell. szépen átkötözték, öt percenként jött hol az egyik, hol a másik doki ellenőrizni, de szerintem csak az ida miatt jöttek, hogy kicsit vele lehessenek, mert nagyon hiányzik nekik, az látszik messziről is, mert imádnivaló, meg minden. és egy hős.

haza jön a kislány/vénlány!

mindjárt megyek érte, ugribugrizok örömömben, komolyan!
a berzebútor-cuccolás, mosógép-hurcibálás holnapra marad, pályázatba még bele se szagoltam, de HAZAJÖHET A ZIDA!!!!!

jóóó

én azt nem tudom elmondani, mennyire jó melegben lenni, itthon lenni, dohányozni és sört inni orrba-szájba. bolond egy nő vagyok, az van.

jókedvemben kaptok is egy krisztanővéres fottót, szarok rá, hogy csúnya vagyok rajta. ez a kiccsaj, pont egyszer fogtam meg öt nap alatt.

home, sweet home...

na csókolom, hát itthon végre betegkutyaszagúnarancslakásban... sikerült tüzet csiholnom, szerintem órákon belül elérjük azt a temperatúrát, aminél már kamillás gőzölésnek is alávethetem magam. igen nagyon sok minden történt velem, bennem, köröttem, egyelőre sok a kavarc és a düh, ezért nem is mindenről írok. majd ha lesz kedvem, szólni fog egy poszt a hollandokról, jó pár a családról, egy-kettő az emberi/baráti csalódásokról, de leginkább most ida kell legyen a főtéma, és az is lesz, egy jó ideig. kurvára nem lehet mellette élni, ez az elmúlt napok fő tanulsága - te egyszer s mindenkorra felelős vagy azért, akit megszelídítettél, vagy hogy mondja az alföldi népi mondás. nincs olyan, hogy én nem vagyok kutyás, az lettem, azt kész, viselni kell és dolgozni, és mindig, mindennek a végére járni. el nem tudom képzelni, mit szenvedett ez a kis állat, még jóval azelőtt is, hogy hozzánk került, és azóta is egyfolytában, az elmúlt 3 hétben meg elmondhatatlanul. gennyes méhgyulladás, már gyomorba ürítve, totális összenövések és egyéb falánkságok, és kurvára nem a fogkőtől volt büdös, és nem a hájtól dagadt... ma még verdeshetem a fejemet egy kicsit a falba, és utálhatom magam, de holnap hazajön, csövek lógnak majd ki a gyomrából, és minden nap megyünk kezelésre/infúzióra, és talpra fogunk állni szépen lassan mind a ketten, ha már a vénlány így példát mutatott nekem. na, így.

kint

na, itten vagyok batyameknal nagy hollandba. mivel taknyomnyalam tovabbra is egybe, kislanyt csak messzirol nezhetek. egy hatalmas takaroba bugyolalva szedolgok osszevissza, es varom otthonrol a hireket. idus megmutve, egyelore doktoreknal vendegsegbe, mar most kozeliti a kezelesi koltseg a havi fizumat, nemtom, mi lesz. csak eljuk tul ezt a par napot, en aszondom.

talaj nélkül

voltunk ismét, röntgen, vérvétel, este lesz eredmény. lehet, h meg kell műteni. a családom őrjöng, utazni kell holnap, le van szarva a kutya meg h én is döglődöm. nem hiszem el!
szóval most nem tudni, mi lesz, mergő jön-e operáltatni, vagy ki marad vele, vagy mi van egyáltalán?!
boldog egy évforduló ez.

helyzetjelentés

anyu összetörte az autót (magát szerencsére nem!); iddanccsal 3-kor van jelenésünk a doktorbácsinál; pályázat leadva; beteg vagyok szüntelen.

kutyabaj

(kicsit sok itt a kutyabaj, kutyabaj, kutyabaj, nem?!)
mondogatom a kislánynak, és simogatom órák óta... szegényke már nem tud mit kihányni, max. vizet, és iszonyúan szenved, nyüszög, szuszog, néz bánatosan a polcok közé, én meg mingyá' bőgök. nem tudom, mi a fene lesz velem, ha a gyerekem lesz beteg, de nem túl enyhe hiszti képe úszik el előttem, ha erre gondolok.
---
már majdnem fürödtem, mikó' vki a lépcsőházban kezdett el nyüszögni és rosszul lenni, lázasan kopogtatva az ÉN ajtómon. részletek holnap, előzetesként legyen elég ennyi: idegbaj, alkohol, hatóságok, rádió...

az úgy volt,

hogy a sok bejegyzésből péntek végére szinte mindent kipipálhattam, mert én még betegen is leány vagyok a gáton. megszereztem a kulcsot, tovább is adtam a vevőknek, beszéltem a bútorszállítókkal, leadtam zsuzsinak a kajajegyet, előredolgoztam a ma éjjel írandó pályázatomban, és akkora volt a lendület, hogy még a színésznőt is felhívtam. ez mondjuk nagy szerencse, mert rögtön levezette, hogy én bizony a szerelem betege vagyok, és el is fogok sorvadni, ha ez a továbbiakban is így marad. szóval félre minden vérussal és infulenziával, megvan a gyóccer. na gartula - amúgy kész van a könyvével, nekem még csak elolvasnom sem kell, megy nekem a köcsögölés, ha nagyon rákapcsolok. most biztos csúnyákat írt rólam, mert cserbenhagytam a munka közepén, ezért én azóta is álmatlanul forgolódom.
na, aztán gumicsizma helyett idén vmi gyógycipőben taknyoltam végig a disznóvágást, ami legalább negyvenkettes volt, viszont azóta is fáj a labdáktól a lábom, ami beléjük volt építvel. viszont tündibündi kislány rakta a tüzet, fűszerezte a kolbászt, gyártotta a fröccsöket, töltötte a nemtommiket, ezért este nyilvánosan meg lett dicsérve az egész vendégsereg előtt, akik után 11-kor még el is mosogatott. idus sajnos annyira beleélte magát a kóstolásos feladatba, hogy félő, halálra zabálta magát - én nem tudom, hogy ez a gyerek mérnem tanul soha a hibáiból?! most szegénykém csak fetreng, nem is tudott egyedül feljönni a másodikra, anyai szívem egyszerre dühöng és aggódik.
mivel egész éjjel hauszt néztem és köhögtem, most kissé remegek a fáradtságtól, és csendben anyázok a pályázat végett, amit holnap estig be kéne fejeznem, és belekezdenem rögvest egy újba. jaj, jaj.

havazik

erősen a mi udvarunkban; az ida egész éjjel hányt; én csak izzadtam és köhögtem. izgalmas utunk lesz pécsre mindjárt - tutttira lesz vmi kis kaland!
----
semmi kaland se volt - az utak szárazak, tankoltam és új az akksim is, és még a zida se hányt a nyakamba. vmi elromlott velem, az a gyanúm...