zarek számára, mély tisztelettel.
én nem tudom, más hogyan van vele, de a szabadidőruha szótól már akkor kiment a biztosíték, mikor még anyukám állította össze a ruhatáramat, és még nem voltam olyan ostoba, hogy a pink szettekért rajongjak. akkoriban volt divat, hogy a friss- és egyébházasok egyforma susogós melegítőket húztak, amit szintén értetlenül szemléltem, mint jelenséget, s mint a világ legértelmetlenebb ruhadarabját, de nem szóltam. biztosan lehet benne valami, gondoltam az évek során sokszor, a kollégiumban is gyakran húztak olyant fel a lányok, és ha ennyi ember csinálja, akkor csak velem lehet a baj. akkor győződtem meg végül mások igazáról, mikor az általam nagyra becsült tanárembert is abban láttam fröccsöt önteni otthon, bár még mindig nem gondolom szexiesnek a nyakig felhúzott mackó alsót, és továbbra is azt érzem, hogy a sporttal összefüggésben tudom csak elképzelni a magam életében a dolgot. (megjegyzem itt ülök megfürödve, a pártnerem az imént mondta le a vagány gyúrást, amit ma délelőtt akartam tudományos alapokon abszolválni, szerencsére a piacon a nagycsokor barka mellé egy kis üveg rumot is vettem magánéleti megborulásból kifolyólag, így most felhúzom a macinacit, és tejázgatásba fogok, az mindig jó, és máris áthúzom előző mondatomat.)
szóval sport. 3 évnyi szertornát bírok összesen felmutatni e tárgykörben, meg azt a kis elhanyagolható túrácskát spanyolhonban, egyébként még csak beszélni sem szeretek róla, mert az kitartás- és szorgalomhiányomat bizonyítaná, amit inkább titkolni szoktam. de mint minden értelmes lénynek, néha azért eszembe jut a kedves egészségem, és olyankor elképzelem, hogy túl tudok lépni bizonyos határokon...
először úgy öt éve vettem a kínaiban macinacit, és mentem el aerobikra - ott hamar kiderült, hogy nem bagós-sörös lányoknak való dolog az. mivel a szett is 3 mosás után gusztustalanul kinyúlt, feladtam.
aztán 2006 körül volt a jóga, majdnem egy évig - ott pizsoma alsóban is lehetett tolni, nem kellett beruházni - teljesen rendben lévő sztori, nekem való, nem kell benne ugrálni, mégis odabasz és szépen alakformál (életemben nem írtam le ezt a szót), de oda meg nem merek visszamenni. nem is a sanyibácsi miatt, mert ő egy tündér, hanem a csoport miatt. kétszer tűntem el belőle, és az zavarba ejtős.
ezért most új terveket szövögetek. szkanderben sose voltam erős, van mit a karomra tenni, hátha. nagy bizodalmam nincs, csodaszép fekete macinacim viszont igen, rendes boltból, szóval nem az a 13 ezer forintos, de jónak tűnik így a tejázáshoz mindenképp.
(azért szóljatok, ha szürke pamut alsót húzok passzéval az alján, és megkötöm a mellem alatt, légyszi.)
én nem tudom, más hogyan van vele, de a szabadidőruha szótól már akkor kiment a biztosíték, mikor még anyukám állította össze a ruhatáramat, és még nem voltam olyan ostoba, hogy a pink szettekért rajongjak. akkoriban volt divat, hogy a friss- és egyébházasok egyforma susogós melegítőket húztak, amit szintén értetlenül szemléltem, mint jelenséget, s mint a világ legértelmetlenebb ruhadarabját, de nem szóltam. biztosan lehet benne valami, gondoltam az évek során sokszor, a kollégiumban is gyakran húztak olyant fel a lányok, és ha ennyi ember csinálja, akkor csak velem lehet a baj. akkor győződtem meg végül mások igazáról, mikor az általam nagyra becsült tanárembert is abban láttam fröccsöt önteni otthon, bár még mindig nem gondolom szexiesnek a nyakig felhúzott mackó alsót, és továbbra is azt érzem, hogy a sporttal összefüggésben tudom csak elképzelni a magam életében a dolgot. (megjegyzem itt ülök megfürödve, a pártnerem az imént mondta le a vagány gyúrást, amit ma délelőtt akartam tudományos alapokon abszolválni, szerencsére a piacon a nagycsokor barka mellé egy kis üveg rumot is vettem magánéleti megborulásból kifolyólag, így most felhúzom a macinacit, és tejázgatásba fogok, az mindig jó, és máris áthúzom előző mondatomat.)
szóval sport. 3 évnyi szertornát bírok összesen felmutatni e tárgykörben, meg azt a kis elhanyagolható túrácskát spanyolhonban, egyébként még csak beszélni sem szeretek róla, mert az kitartás- és szorgalomhiányomat bizonyítaná, amit inkább titkolni szoktam. de mint minden értelmes lénynek, néha azért eszembe jut a kedves egészségem, és olyankor elképzelem, hogy túl tudok lépni bizonyos határokon...
először úgy öt éve vettem a kínaiban macinacit, és mentem el aerobikra - ott hamar kiderült, hogy nem bagós-sörös lányoknak való dolog az. mivel a szett is 3 mosás után gusztustalanul kinyúlt, feladtam.
aztán 2006 körül volt a jóga, majdnem egy évig - ott pizsoma alsóban is lehetett tolni, nem kellett beruházni - teljesen rendben lévő sztori, nekem való, nem kell benne ugrálni, mégis odabasz és szépen alakformál (életemben nem írtam le ezt a szót), de oda meg nem merek visszamenni. nem is a sanyibácsi miatt, mert ő egy tündér, hanem a csoport miatt. kétszer tűntem el belőle, és az zavarba ejtős.
ezért most új terveket szövögetek. szkanderben sose voltam erős, van mit a karomra tenni, hátha. nagy bizodalmam nincs, csodaszép fekete macinacim viszont igen, rendes boltból, szóval nem az a 13 ezer forintos, de jónak tűnik így a tejázáshoz mindenképp.
(azért szóljatok, ha szürke pamut alsót húzok passzéval az alján, és megkötöm a mellem alatt, légyszi.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése