vadállat

ez a fejfájás, január közepe óta állandóan, fárasztó, kényelmetlen. egyrészt drága dolog az aszpirin ilyen tömegesen, másrészt meg csak egy dologra tudok egyszerre figyelni, mint a fiúk, és ez unalmas. nade jöjjék inkább hihetetlen pörgős napom csúcspontja, miszerint ilike könyvelőből jövet leszólít a ház előtt, megdicsérve a cipőmet, ami de kiválóan pásszol hozzám s a sálamhoz. most lehet, hogy gondolkozóba esek a jövőmet illetően.

(és ha már itt tartunk, reggel realizáltam, mily hihetetlen gyenge s ostoba nőnek* nézhetek ki jelenleg, hogy minden férfi, aki az anyósülésre ül mellém, olthatatlan vágyat érez magában a navigálásra. namost azért ilyet korábban csak az apukám merészelt, ő is hamar le lett állítva.)
*pl. bambultam egyet a hajnali indítás előtt, mire egy munkásember odajött segíteni: kicsit hátratolat, és úgy erősen alászedi balnak. még mosolygott is kevés fogával.