hogy a sok bejegyzésből péntek végére szinte mindent kipipálhattam, mert én még betegen is leány vagyok a gáton. megszereztem a kulcsot, tovább is adtam a vevőknek, beszéltem a bútorszállítókkal, leadtam zsuzsinak a kajajegyet, előredolgoztam a ma éjjel írandó pályázatomban, és akkora volt a lendület, hogy még a színésznőt is felhívtam. ez mondjuk nagy szerencse, mert rögtön levezette, hogy én bizony a szerelem betege vagyok, és el is fogok sorvadni, ha ez a továbbiakban is így marad. szóval félre minden vérussal és infulenziával, megvan a gyóccer. na gartula - amúgy kész van a könyvével, nekem még csak elolvasnom sem kell, megy nekem a köcsögölés, ha nagyon rákapcsolok. most biztos csúnyákat írt rólam, mert cserbenhagytam a munka közepén, ezért én azóta is álmatlanul forgolódom.
na, aztán gumicsizma helyett idén vmi gyógycipőben taknyoltam végig a disznóvágást, ami legalább negyvenkettes volt, viszont azóta is fáj a labdáktól a lábom, ami beléjük volt építvel. viszont tündibündi kislány rakta a tüzet, fűszerezte a kolbászt, gyártotta a fröccsöket, töltötte a nemtommiket, ezért este nyilvánosan meg lett dicsérve az egész vendégsereg előtt, akik után 11-kor még el is mosogatott. idus sajnos annyira beleélte magát a kóstolásos feladatba, hogy félő, halálra zabálta magát - én nem tudom, hogy ez a gyerek mérnem tanul soha a hibáiból?! most szegénykém csak fetreng, nem is tudott egyedül feljönni a másodikra, anyai szívem egyszerre dühöng és aggódik.
mivel egész éjjel hauszt néztem és köhögtem, most kissé remegek a fáradtságtól, és csendben anyázok a pályázat végett, amit holnap estig be kéne fejeznem, és belekezdenem rögvest egy újba. jaj, jaj.
na, aztán gumicsizma helyett idén vmi gyógycipőben taknyoltam végig a disznóvágást, ami legalább negyvenkettes volt, viszont azóta is fáj a labdáktól a lábom, ami beléjük volt építvel. viszont tündibündi kislány rakta a tüzet, fűszerezte a kolbászt, gyártotta a fröccsöket, töltötte a nemtommiket, ezért este nyilvánosan meg lett dicsérve az egész vendégsereg előtt, akik után 11-kor még el is mosogatott. idus sajnos annyira beleélte magát a kóstolásos feladatba, hogy félő, halálra zabálta magát - én nem tudom, hogy ez a gyerek mérnem tanul soha a hibáiból?! most szegénykém csak fetreng, nem is tudott egyedül feljönni a másodikra, anyai szívem egyszerre dühöng és aggódik.
mivel egész éjjel hauszt néztem és köhögtem, most kissé remegek a fáradtságtól, és csendben anyázok a pályázat végett, amit holnap estig be kéne fejeznem, és belekezdenem rögvest egy újba. jaj, jaj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése