hétfőig

nagyjából ne is lássuk egymást, ha nem lesz a kutyának láza (majd dugdozok a seggébe higanyos lázmérőt, mi?!), mondta a doki. mellesleg megkérdezte, mit csinálok vele, de nem értettem, ezzel mit akar. az egyik vágásának helyét pl. öt percig keresgéltük, mert már nem is látszik, a nagyot meg már be se akarta kötözni, de azt meg én nem hagytam. napközben nem vagyok ott, nehogymá' piszkálja, vagy valami. hazaérvén nekiállt volna felmászni a másodikra, alig bírtam lefogni, aztán meg betolt egy tál rízst. mmint a kutya.

reggeltől szájon át antibiotikumolunk, azt még nem látom át, hogyan. szombaton leszedem a kötést és lekezelem, én. ma este lemegyünk már sétálni is, vagy vendégségbe, még nemtom. majd amihez kedvünk szottyan, ugye. (ápdét: mindegyik megvolt, ez egy ufó.)
jó márkák vagyunk.