hosszú idő

utáni első péntek délután, mikor nem állnak plusszfeladatok stócban, hogy majd hajnalban, vagy éjjel, vagy valamikor még hétfőig megcsinálom... ha akarok, egész szombaton fetrengek és sorozatokat nézek, érted.

izgulok is.

és hazajön a boldogság is pár óra múlva. szóval most egy kicsit jó lesz. végre.

továbbra sem

tudom jól szervezni a napjaimat - mire beesek éjjel az ajtón, semmihez sincs energiám, pedig a munka még akkor kezdődne. 1-2 napig még próbálom elfogadni, hogy ez a megérkezés utáni mindenkiveltalálkoznikellazonnal-ügy, de aztán már nem húzhatom ezt tovább. nagymunkák, tele felelősséggel, önmagában is beszaratós. ilyen szétesetten meg kifejezetten ijesztő.

közben a tekknikai életem is rendeződik - kb. 5 év után először érzem szükségét egy megbízható asztali gépnek, amin vindóz van. újszécsényiterv, kurvaannya, ja. 

a gépet ma kölcsönkértem, és nem tudom, hová kell felállítani. hol van az otthon, de most komolyan??

ahol egy fél szekrényi ruhám van, meg net, meg úgy általában én, vagy ahol minden cucc, de sosem vagyok ott és netse? meddig kell ezt így csinálni? hetente 2-3x összepakolni kosarakba és ide-oda vándorolni, mint a cigányok?

eleinte nem volt ezzel bajom, de mostmár nagyon fáradok. szeretnék otthon lenni valahol, működőképes dolgok és a saját kis szarjaim közt.

ja, nem most kell ám ezt megoldani, se idő, se más erre, csak kisóhajtottam.

kedves kolleginák,

gondolják végig, kérem, önök mihez, kihez hasonlítanak reggelente, mikor elhagyják otthonukat? namert az egyik fiú ismerősöm szerint olyanokat csinálunk, hogy kisfiúnak öltözünk, gyári munkásnak, konyhai kisegítőnek, leszbikusnak, esetleg a saját anyánknak. és csak nagyon kevesen öltözünk nőnek. eszonta, na.

beszámolóféle 3.

... végül majdnem minden elkészült lipcsében, a virágok égtek a kanálison, mondjuk a lámpaolaj sokkal frankóbb meríteni, mint a parafin, csak mondom. (képek itt vannak, és angnál is lehet keresgélni a faszbukon)

az utolsó két nap hajrájában igyekeztem csöndben dolgot találni magamnak, és örültem, hogy végül az onkel is velünk tartott az estén, mely hatalmas vacsorába és citerálásba-éneklésbe fulladt. a tetőn még kerestem kicsit a holdat, hogy üzenhessek vele 1500 km-re, de képzeljétek, lipcsében nincs hold. egyszerűen nincs. vagy nekem nem mutatta meg magát. az is lehet.

hazajönni nagyon fárasztó volt, szétszakadni még nehezebb, sírva-nyögve vágytam/vágyok már egy kis egyedüllétre és nagy alvásra, de nem adja meg most ezt valamiért a jóisten. a fáradtságtól és az itthoni szomoroktól csak csöndesen sírdogálok - nincs más baj, remélem.

beszámolóféle 2.

tekknikailag nem állok úgy, hogy képeket rakosgassak, bocsánat. 3 rencer 4 gépen, holnet, holnemnet, nem buzizok most ezzel, majd otthon (ha a netbukom agylágyulása valaha is elmúlik.)

végül nem sikerült még mindig tornázni, pedig jó lenne - helyette városba beséta volt, meg másik esti séta, meg folyamatos anyag- és kajaszerzés, főzés, megbeszélés. a képecském holnap megy nyomdába, a pasim egy kicsit buzerál még rajta előtte, hogy aztán molinóra mehessen, onnan meg a ház falára. szóval én végülis jól állok. a többiekről nehéz megmondani - készül a hangjáték vasdarabokból, a doboz-léleksöprés fából, gipszből, az angyali segglyuk és a plattform gumibelsőből és külsőből, a bűnbak szenes fadarabokból, a szivárvány gondolatban, a performansz pedig minden nap új irány felé. most itt tartunk... aztán hamarosan megyünk a focipályára, ahol 3 térfél van, és három csapat játszik, és egy itteni művész találta ki a rendszert, akibe nem szerettem bele, mikor találkoztunk, de beleszerettem, mikor egy kiállítását az egyik fiú itt végigmesélte.

azóta lemásztam a nemlétező lipcsei dombok tetejéről is, igyekszem figyelni, hogy ne vigyen a lábom megint arra...

beszámolóféle 1.

... szóval a szívességbankról is beszélgettünk, így a 12 éves ma 7.50-kor meg is jelent egy termosz necceskávéval, egy reklámszatyornyi bögrével, meg cukorra és friss tejjel, diszkréten zörögve kelteni. nem tudom még, mit vár cserébe, de izgalommal várom a megoldását - elég kreatív a csávó, bár az arcsimogatást ellébecolta, pedig az is benne volt a kívánalomban. mindenesetre ágybakávé, este filókamese, közte nagy alvás, és jobban is vagyok fizikailag egyébként. a doktorit gyorsan kivégeztem, tornázni akarok még (a többek anyagbeszerzésen), és csinálni néhány fotót a fürdőszobában. aztán majd megmutatom, az lesz az "én művem" lipcsében, mert amúgy mindenkinek lesz műve. szevasz, ezért is jöttünk. meg lesz közös mű is: bűnbakot úsztatunk folyón lefelé, mely elviszi a bűneinket messzire. talán égni is fognak a bűnvirágok, ez nagy vágyam már régóta (a folyón úszó égő valamik, csak én sosem bűnökként gondoltam rájuk. eddig.) de még csak alakulgatunk, péntekre kell készen lenni a dolgoknak. 

addig 10-en, 12-en élünk a varázslatosan szép bérelt házunkban a város nemannyiraközepén, de azért jó helyen, gondolkodunk meg keresünk, meg összerakjuk, meg kipróbáljuk - remélem, én is, bár kimondtottan a logikusnak és racionálisnak lettem kinevezve a csoportban egy ügy kapcsán, de mindegyis ez.

majd még mindenképp, képpel is.---

nyolcszázadik bejegyzés,

azaz willkommen in leipzig, wie war die reise, dankegútnuranstrengend... ahogy az előtte hét is, kiszállt az erő a lábaimból, kiszálltak a gondolatok a fejemből, mint valami csecsemő, csak aludnék mindig  vetett ágyban. egyelőre 3x reggelizünk, végülis az egész nap egy nagy reggeli, hol itt a művészet, kérem, kapcsolja ki.

négykor kel

(kell), ír, fürdik, nyolckor bemegy, ír, tízkor átmegy, módosít, nyomtat, aláír, kész. vissza, ír, ír, ír, megkér, ír, átnevez, feltölt, lement, nyomtat, kiír, ráír, boríték-bélyeg, kész. felhív, levelet ír, befizet, faxol, kész. kocsiba, haza, etet, hajtogat, takarít, mosogat, öntöz, szart szed, felhív, üzenetet küld, kész. kocsiba, há-ért, macskakajáért, kajáért, fényképezőgépért, szív, májat süt, esznek, faszacucc. telefon. haza, felpakol, etet, átöltözik, vodkaszóda, kávé, beszélget, el. házatmaj'delad, számot cserél, megígér. el. találkozik, visszafordul, fröccs, mégegy, mosolyog, elszámol, éjfél, haza. alompucol, fürdőtgányol, összepakol, leveleket ír, mosogat, napirendet ír, letölt, feltölt, útlevél, egyéb instrukciók, sör. fáradt. egyedül. ágybaesik. szépet álmodik, hétkor kel (kell).

kioldottak, megint

képek itt.

az érzések jók. melengetőek, mint egy (vagy sok) ölelés, kézen fogás. homlokomathozzádnyomom, te homlokodhoz az enyém, és együtt fordul velünk a világ.
tele volt a park sassá (is) lényegült, szépséges emberekkel, hangokat morajlókkal, játékra- és szépségre éhesekkel.
tele van a szívem jósággal és hálával.

még nem tudom,

hogyan is lehet összefűzni egy történetté a csirkemájas-parát és a keszegrozi sztoriját, de majdcsak kialakul. például azt is biztos szupervimenesen készítené el a keszegrozi (pont, mint én), mert az olyanokra képes, teee! történt, hogy a háború idején minden éjjel átúszta a drávát, és úgy cuccolta ide a familiáját szigetvár mellé, és ez mondjuk olyan sok kilóméter (nem az úszás-rész), hogy cinkostársat is vélek a történetben felfedezni, ami eléggé a kémnősség felé viszi el a fonalamat. meg hét nyelven beszélt (konkrétba' el is tudom sorolni, legfeljebb megkérdem a mancimamát újra), és ezért tolmácsolt a zoroszoknak, és nem lőtték agyon a nagy fánál, mikor mást meg igen. meg megszöktette a bátyját a horogkeresztes muszklijával együtt egyenesen kettőször is (barcsnál meg eszéknél a német vagonokról). és még hasonló nagyságokra volt képes, hogy én rögtön keszegrozi akartam lenni, amíg meséltek róla tegnap... azóta már nem akarok annyira keszegrozi lenni, jó ez így nekem, ahogy van, de majd a lányomat azért rozinak fogom hívni, amúgyis úgy akartam. és majd neki elmondom még egészen kiskorában, hogy nem kell fosni a májsütéstől (aki mást mond, az hüje), mert az kábé a világ legegyszerűbb dolga. sajnos anyám nekem ezt nem mondta, majd meg is szólom érte, amint újra tereferélgetünk, bár most nem úgy áll a széna, hogy hamar.

benne van

a levegőben egy jobb élet ígérete. néha érzem.

barátságot kötnék

cserebere jeligével és céllal olyan nőkkel, akik egy méretben vannak velem testügyileg, korosztályilag és stílusilag is hasonlóan gondolkodnak. levelezgetnénk, tapasztalatot és ruhát cserélgetnénk egymás közt, és rendezhetnénk éves bajnokságot "ki költ kevesebbet" versenyszámban. idén mondjuk én elég jól állok (egy teszkós, fehér hosszú ujjas pólót (800 Ft), egy pizsomaalsót (1200 Ft), és 4 db papucsot (kb. 4000 Ft) vettem összesen), hála a támogatóimnak (retextil, há anyukájának alsónemülieg és a csereberepiacoknak).
na? szépen levelezek. de tényleg...

tócsit meg zellersalátát

meg úgy kell csinálni, hogy veszel krumplit, meg fokhagymát, meg zellert a zöldségesnél, mindösszesen 380-ért. aztán beszaladsz a boltba tejfölért (jóesetben te veszel is, és nem otthon veszed észre, hogy azt elfelejtetted), közben meginterjúvolhatod a boltosnénit, hogyan kell szerinte tócsit csinálni (persze ő nem fogja tudni, azért mondom most neked én. ahogy anyád sem tudja, a zöldséges se, és egyik ott lévő vásárló sem). szerzel még tojást (én a mártonuccai hűtőbe nyúltam érte), hazafelé pedig imádkozol, hogy liszt, só, bors azért legyen már otthon, az végülis minden normális háztartásban van.

hazaérve tekerj egy cigit, ücsörögj a kertben kicsit, és persze még felhívhatsz valakit, hogyan csináld (a pasim apukája például végül tudta, juhéééjj), azzal is megy még az idő. négy mosatlan pohárból kettőt széttörnöd nem muszáj, én is csak magánszorgalomból vagdostam vele össze a lábomat, neked tényleg nem kell, igyál nyugodtan egy fröccsöt (ha találasz valahol bort, én a kocsi hátuljában leltem egy üveg kövidinkát). aztán neki is lehet állni főzni, persze csak akkor, ha te vettél tejfölt - nekem még ezt is meg kell oldani, mielőtt végre. szerencsére kedves a fiúm; még arra is képes, hogy a szetteket lereszelje nekem - te is mindenképpen keríts magad helyett valakit, mert elég fárasztó mulatság. közben pucolhatod a fokhagymát, meg azért a krumpli- és zellerhámozást is te csináld. az alábbi mennyiségekből hárman laknának jól, ketten a hüjérezabálás esete forog fenn ennyiből:

majdnem kiló krumplihoz (ez lesz a kétharmad rész, figyelj!) 1/3-nyi lisztet teszel, kettő-három tojást, sót, borsot, 3-4 gerezd reszelt fokhagymát, majd sütögeted szép pirosra bő olajban (ja, olyat én a főbérlő konyhájából szereztem végül, te végül is vehetsz is). kicsit kemény lesz a cucc, vagyis ilyen jóropogós, de most olvasom, hogy tejföl is kell bele, lehet, hogy az például puhítaná, kitudja. mindenesetre ízre így is elég fasza élmény.

salátailag meg egy közepes fej zellert reszelve pirítsz kis olajon sóval, aztán 2-3 deci tejföllel, borssal, kis reszelt füstölt sajttal (ez extra, találtam a hűtőben) kikevered. friss bazsalikomot is morzsolhatsz bele, de az sem kötelező. hidegen finomabb, nem baj, ha kicsit hűtőbe teszed kaja előtt. és finom hozzá a paradicsom is. (meglepődsz, de a szőlő is működik, mondjuk azt alapvetően desszertnek gondoltam, csak máshogy alakult a dolog végül nálunk tegnap este.) 

tájékoztatásul

közlöm, hogy idén is nélkülem zajlott le a csatkai búcsú, ezen végül is már meg sem lepődöm - kb. 10 éve nem sikerül megjegyezni, hogy szeptember első hétvégéje... mindenesetre a mieink 5 liter duplán szentölt vízzel jöttek haza, így nagy baj azért tán nem érhet bennünket jövő ilyenkorig.

aztán majdnem elmentünk p-vel úszni - most a hullámka kapujából fordítottak vissza a marcona nénikék, hogy most edzés van, mitképzelünk. még bedobtam egy nemááá-t, meg egy akkor bosszúból sörözni megyeket, de kurvára nem hatotta meg őket az érzelmi zsarullásom. majd még azért próbálkozunk máskor is.

aztán majdnem lesz ma pilatesem is, de az edzőnéni lemondta az eseményt, majd pénteken pótoljuk.

szóval van énbennem elszánás, csak valahogy ezek a fránya körülmények nem segítenek különösebben a sporttémában... és közben ezerszer gondolok per nap ildibabra, aki két nap múlva indul kamionozni. én is akarok kamionozni. gyalogolni hónapot, itthagyni mindent és mindenkit, azdejólennebaszki.

lassan haladok

a belső utazásomon - sokat kell most kifelé is figyelni. elkezdődött az ősz, az éjjel hivatalosan is, amit különösebben nem bánok, mert szeretem az őszt. a hétvégén otthon elég jó volt, a nyárzáró nyugalom jól sikerült. olyanokat csináltunk anyuékkal, amit még tán soha. régi szőlőkbe mászkáltunk, ment a nosztalgia, és egészen természetes volt minden. este aztán odáig jutottam, hogy itt is megint az idő a tulajdonképpeni kulcskérdés... időt adni a másiknak az együttlétre, figyelmet adni, érdeklődést, és minden olyan más lesz hirtelen. szomorkodhatnék az oda nem adott időkön, de nem teszem. csak jegyzem meg, hogy erre (is) kell mostantól mégjobban figyelni.

pécsen meg munka van, görcs, meg fosás. meg sem lepődöm. csak igyekszem a legnagyobb szeretetet és türelmet gyakorolni...

abból is gondolom,

hogy jobb a helyzet most már, hogy hétfőn csináltam lecsót (aka sültpaprika). abból tudtam enni kedden is, szerdán isteni tepsis krumpli mellé tettem belőle, csütörtökön meg a fokhagymás-bazsalikomos-paradicsomos tésztához is jutott. nem aprózom el a helyzetet, amíg van, addig kitartóan és örömmel fogyasztom a cuccot.

mindenesetre tetszik nekem, hogy sokat voltunk a vikkendházban, és esténként gyertyafény mellett ment a vacsorálás, és volt idő majdnem mindenre... ennyit tesz, ha nem törődöm labordolgokkal. mert olyankor van élet a munkán kívül is, legalábbis így érzékelem.

csak a görcsök ne lennének reggel, azt még szeretném - de gondolom, a mai gyűlés sok nyitott kérdésre választ ad majd. ennek örömére a parkolóban el is sírtam magam reggel, a pasim nem is nagyon értette, miafaszt csinálok, de komolyan. én ennek is csak a féligtele részét látom, miszerint legalább nem_egész_nap stresszülök, csak a hajnali órákban. meg hogy nemsokára vége lesz ennek a szarnak is valahogyan.

meg hogy holnap HAZAMEGYÜNK a béke szigetére, a tónak a partjára, és az majd nagyon jó lesz. még akkor is, ha közben megvalósíthatósági tanulmányokon és cselekvési- és ütemterveken kell dolgozni.

hellókisszékely, holnap ilyenkor találkozunk!