tudom jól szervezni a napjaimat - mire beesek éjjel az ajtón, semmihez sincs energiám, pedig a munka még akkor kezdődne. 1-2 napig még próbálom elfogadni, hogy ez a megérkezés utáni mindenkiveltalálkoznikellazonnal-ügy, de aztán már nem húzhatom ezt tovább. nagymunkák, tele felelősséggel, önmagában is beszaratós. ilyen szétesetten meg kifejezetten ijesztő.
közben a tekknikai életem is rendeződik - kb. 5 év után először érzem szükségét egy megbízható asztali gépnek, amin vindóz van. újszécsényiterv, kurvaannya, ja.
a gépet ma kölcsönkértem, és nem tudom, hová kell felállítani. hol van az otthon, de most komolyan??
ahol egy fél szekrényi ruhám van, meg net, meg úgy általában én, vagy ahol minden cucc, de sosem vagyok ott és netse? meddig kell ezt így csinálni? hetente 2-3x összepakolni kosarakba és ide-oda vándorolni, mint a cigányok?
eleinte nem volt ezzel bajom, de mostmár nagyon fáradok. szeretnék otthon lenni valahol, működőképes dolgok és a saját kis szarjaim közt.
ja, nem most kell ám ezt megoldani, se idő, se más erre, csak kisóhajtottam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése