hogyan is lehet összefűzni egy történetté a csirkemájas-parát és a keszegrozi sztoriját, de majdcsak kialakul. például azt is biztos szupervimenesen készítené el a keszegrozi (pont, mint én), mert az olyanokra képes, teee! történt, hogy a háború idején minden éjjel átúszta a drávát, és úgy cuccolta ide a familiáját szigetvár mellé, és ez mondjuk olyan sok kilóméter (nem az úszás-rész), hogy cinkostársat is vélek a történetben felfedezni, ami eléggé a kémnősség felé viszi el a fonalamat. meg hét nyelven beszélt (konkrétba' el is tudom sorolni, legfeljebb megkérdem a mancimamát újra), és ezért tolmácsolt a zoroszoknak, és nem lőtték agyon a nagy fánál, mikor mást meg igen. meg megszöktette a bátyját a horogkeresztes muszklijával együtt egyenesen kettőször is (barcsnál meg eszéknél a német vagonokról). és még hasonló nagyságokra volt képes, hogy én rögtön keszegrozi akartam lenni, amíg meséltek róla tegnap... azóta már nem akarok annyira keszegrozi lenni, jó ez így nekem, ahogy van, de majd a lányomat azért rozinak fogom hívni, amúgyis úgy akartam. és majd neki elmondom még egészen kiskorában, hogy nem kell fosni a májsütéstől (aki mást mond, az hüje), mert az kábé a világ legegyszerűbb dolga. sajnos anyám nekem ezt nem mondta, majd meg is szólom érte, amint újra tereferélgetünk, bár most nem úgy áll a széna, hogy hamar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése