szomszédok, névnapok, barlang és tó...

nagyjából ezek a kulcsszavak az elmúlt pár nap történéseivel kapcsolatban, de menjünk sorban, ne kapkodjunk...
pénteken szomszédolós ünnep volt - a király utcai civil forgatagot a lab szervezte főleg egyrészt, de voltak más részek is. és szerintem ez egy kurvajó kezdeményezés, nagyon szeretnék egyszer szomszéd lenni, és nem mondjuk csapos/pálinkatöltögető - de ezt nem panaszként mondom, hanem csak kíváncsiságból, mert igazán érdekelne, milyen érzés a másik oldalon lenni. amúgy szerintem helyt álltunk, a buli a végén a bajai halászlével (csók p-nek meg emese bartnéjának) meg a nagy traccsolásokkal igen jó lett. megismertem megint 2-3 szívemnek nagyon kedves embert, trallala. a csapat kantában, majd kinóban folytatta a lazulást, jelzem, a második helyszín szokás szerint már a kutyának sem hiányzott.
szüleimet aztán szombaton reggel esőben és előző napi szettben fogadtam nem kicsit, hanem nagyon fáradtan - szerencsére nem azok a nézzünkvárostmúzeumotazonnal-típusok, így elüldögélni velük 2 órát nem volt olyan megerőltető.
a délután trabanttal vitt bennünket orfűre, ahol úszás, stégen fetrengés, sok nevetés, csónakázó tavazás és fantasztikus vacsorázás történt - kb. 400 kép bizonyítja a jóléreztükmagunkat-ot, és én csak annyit mondanék, hogy régen volt ennyire nagy béke bennem...
vasárnap reggel nyolckor ida telehányta a lakást, miután előző este megkaparintotta a hazai csomagot nem kevés fifikával, és nem volt rest be is zabálni az egész heti elemózsiámat - most tehát büntiben és diétán van szegény eb, én meg próbálom a sokkot törölni az emlékezetemből.
hogy az izgalmak tovább fokozódjanak egy kis barlangászást is bedobtunk a délutáni programba, és hát kéremszépen eléggé bekészültem az élménytől... trió barlang, orfű, dagonyázás az agyagban aligrések közt, seggen csúszás, szarrá ázás, alig menő visszakapaszkodás - szerencsére nem volt időm beparázni, különben lehet, most is ott gubbasztanék valahol, és várnám a halálomat. sokat nem csinálok többet ilyet, mert annyira nem értem, mi ebben a jó, de nagyon nagy kár lett volna kihagyni.
a hétvégét a. barátnénk gyermek-és névnapi partijával zártuk, ahol sokkal kevesebbet csapoltam a sört, mint gondoltam, viszont legalább kocsival érkeztem, és hamar hazapályáztunk nagyot aludni. 8 egész órát aludni. elmondhatatlan élmény...

ezek olyan lányos dolgok...

nem tudom, ki hogyan van vele, de már biztosan mondtam itt is, mennyire nem bírom a nőket... és aztán gyorsan körbetekintek magam körül, és meg kell állapítanom, hogy ehhez képest mennyi olyan lányka/asszonyka van, akiért meg rajongok. máskor zsenge agyfaszt kapok attól, hogy a nők nő- meg csajbuliba mennek, majd észre sem veszem, és heti százötvenszer magam is megemlegetem a "lányebéd" meg "lánybuli" eseményeket... úgyhogy kezdem a hitelemet veszteni magam előtt is - innen már csak egy lépés, hogy elismerjem - tulajdonképpen van egy valag barátnőm, és rohadtul bírok velük lenni, sőt, szórakozni is.
natessék, kimondtam.
az örökfiús, nőgyűlölő vallott.
nade, mesélem akkor sorban. nyilván tibikével kezdtünk barniban, de a terítéken most nem a nagy iszogatásos sztorik voltak, hanem sokkal komolyabb és mélyebb és szívszaggatóbb események kerültek szóba - annyit mondhatok, tele volt az ügy hűtlenséggel, szerelemmel meg könnyekkel, szóval illet a szépségünkhöz, még inkább az alkalomhoz (ti. csajbuli, mondom, h fúúúj). következett aztán idakisasszony sétije, útba ejtve csabicigit és rabul ejtve aranyváros férfijainak szívét - mint mondtam korábban, kitettünk magunkért szett-szinten! - és máris a paulusban találtuk magunkat mind a négyen martinik tengerében. (szeretném megjegyezni, hogy én nem szeretem a martinit, és nem tervezem, hogy jövő héten dajjeroltatok, aztán pedig áttérek a császárkörte likőrre... ennyire rohamosan nem öregszem!) a négy nő csacsogását most nem részletezem, mindenki el tudja képzelni - mondjuk amikor az almaecetes fogyókúra részletei jöttek, akkor azért szóltam, hogy héhahó! egyrészt én is akarok ilyet, másrészt dohányozzunk és csúnyán beszéljünk inkább, mert ez már túlzás! könnyed séta jött, a zöldben LB sztárzenekarával és már fiúsabb italokkal próbálkoztunk, majd vonulás kinóba tükezoo-ra bólogatni/dülöngélni/vigyorogni. aztán még megnéztük, mi maradt a zöldben, és hát maradt még mosoly is meg zene is bőven, mi is maradtunk hát cseppet. az éjt szokás szerint a taxisbácsi meghódításával és jutyubbal zártunk, mert szeretjük a hagyományokat. és mert szeretjük a csajbulikat, már tervezzük is a következő eseményt...

valaki kedvesem meg 25

éves lett ma, és nagyon remélem, hogy inkább örvend annak, hogy írok egyet róla, mint nem. (...)
ercsikislánnyal úgy indult a történetem, mint általában a nőkkel szokott, hogy én aztán nem fogok vele barátkozni, szeretni meg pláne nem - és úgy folytatódott, hogy a második reggelen kb. két óra kávé-cigeretta-kávé stb. kör után úgy kellett egymást bezavarnunk dolgozni, mert nem bírtuk abbahagyni a csacsogást (ezt a jó szokást azóta is tartjuk). ercsikének hatalmas, barna szemei vannak, amelyek olyan tiszták és őszinték, hogy ha fiú lennék, mindig abban szeretnék úszni, barna békéjében, barna jóságában, barna biztonságában. és ercsikének olyan kedves és őszinte is a szava, hogy mellette néha szabályos szégyen kerülget, hogy sunnyogok el dolgokat, kerülök meg, menekülök el - ez a kislány meg csak áll egyenesen, megy egyenesen és egyetlen egy olyan elv sem vezérli, amiért én valaha az életben vitába szállnék vele. és ő az, aki 30 éves koromban leültetett egy pohár irsai mellé, és olyanokat kérdezett nemes egyszerűséggel és magabiztonsággal, amiket én sosem mertem magamtól... és ő az mégis, akivel a legjobban tudunk dedózni, de hallgatni is tudunk, és sírni is tudunk együtt, de röhögni meg mégjobban, és mondanék még szépeket róla, de inkább csak azt kívánom neki, hogy legalább ilyen boldog és elégedett legyen az egész élete, mint az utóbbi pár éve. a többiek meg egyszerűen kérjenek meg, hogy szervezzek le vele egy találkozót - onnantól majd tudni fogják, amit én elmondani nem.

mostan

meg nem nagyon jól. én gondolom, h a lelkem kisszékelyben maradt, és azért is vagyok olyan elveszett állatka, de majd elmúlik, tudom én azt is. legfeljebb visszamegyek érte, aztán megkeresem - sok helyen nem lehet, nem olyan nagy területet jártunk mi be.
kicsit most nem tudni, mi lesz mh1-el, aztán velem, aztán mh2-vel, aztán a legénnyel, aztán meg a fiúval, meg is állapítottuk, hogy nagy a káosz. aztán azt is, h elismerni a káosz létét már egy nagy előrelépés - mondjuk a következő lépcsőfokot nem látom.
mindenestre a legdögösebb szettben készülök a délutánra-estére ünnepelni céhbarátnőket, és csak halkan mondom, h ma éjjel holdtölte is lesz... szóval vigyázz, pécs, jövünk.

cigeretta, pálinka, könnyek

helló asszonysors/férfisors/embersors, mittomén, kinek köszönök jóestét. (...) olvastam ma sokmindent, világ legszebb szerelmeslevelét, másik barátnémból kiszakadó végtelen sikítást, okos ember számolatlan és tehetetlen miértjeit, jajistenem, szakad meg a szív megin', meg megin', meg megin', meg megin'. és kurvára fölösleges századszor is föltenni a kérdéseimet, hogy hogy a rohadásba nem értik meg azok egymást, akik meg bizonyára a világon a legjobban a másikat, hova köll tenni az értelmetlen dühöt, makacsságot, csakazértist, bazmeget, hova lesz a testnek a vágya, a lélekség barátsága, mivanmár, ki engedi ezt a sok szart meg és miért, jóembereknek nem fájhatna semmijük soha, én nem engedném.
magamnak is csak néha, de nektek sose engedném!
tudom, hogy fölösleges, mégis fölteszem az összest, és még sokabbat, szövök bele majd sajátélményt, el nem temetett, újra lángba boruló szerelmet, meg nem született, csak megfogant bármilehetettvolnát és az egészet leöblítem majd, ahogy szoktam, törköllyel, legyen nekem vörös, duzzadt szemem és erős szagom, mikor jelenésem van holnap a főnöknél...

szeretünk téged kisszékely nagyon, az van...

meg az is van, hogy százezer kép készült, amik többet mondanának bármely szónál, de momentán nálam szokás szerint egy se' nincs, szóval csak képzelődjenek egyelőre.

nagyon vigyorgok kettő óra alvással a hátam megett, pedig nem csak jó volt, hanem rossz is volt kicsit, de pont nem érdekel, mert ma reggel az akácosunk végében elsétáltam egy magaslesre, körbetekintettem a tolnai dombokon-lankákon-babaszón-erdőkön, és megjegyeztem diszkréten, hogy "bassza meg, de jó élni". és aztán azt is kihoztam félig pityókásan, hogy én eléggé boldog vagyok mostanában, és ha bántani akarnak sem fogom hagyni azt én, mert erős vagyok és csak néha szomor, és van egy olyan fasza kis közösségem (barátok lassan), akik akkor is ölbe kapnak, ha véletlenül mégis megbotlanék.

jó volt megmutatni minden tavat, sétálni a vadászházhoz, fetrengeni a kocsmaudvaron/tópartokon/stégeken/tüzek mellett, mesélni sokat, hallgatni sokat, emlékezni sokat, kezeket megfogni, fröccsköröket bonyolítani, sok pálinkát inni, dalolni, roger dj tánczenéjére hajnalig ropni, házigazdiskodni, sok ölelést meg kedvességet kapni/adni, nagyokat nevetni, kutyázni, főzni, enni, inni, vagy egyszerűen csak együtt lenni, együtt lélegezni, együtt nyaralni, ja, valszeg ennyi.
rövid volt nagyon.
mennék vissza azonnal. velük. esetleg a legény is jöhetne, de ez nem biztos.

szépen elhalkult

a hét közepi förgeteg - lecsendesültünk otthon-estével, sok beszélgetéssel, aztán a legény is megbékélt, ha egyáltalán haragudott hisztis fejemre. készülödünk ezerrel a hétvégére, nagy szülőfalus projekt jön, lab testületileg beköltözik nagyanyám birtokára, és összeolvad kicsit jelen-múlt-jövő-pécs-család-barát. vagyhát én ilyennek képzelem, és jónak képzelem, és izgatottan várom. p., a legderekabb bicillista már úton, kapja sorba nyakába a zuhét, a tervek szerint éjjel már a tóparton sátrazik finn barátnőnkkel és némi lélekmelengetővel.
nekem addig még nagybevásárlás, rádiózás (jééézusom!), este egy nagy beszélgetés, és csak aztán indulás.
szép hétvégét nektek is.

tetoválós rágót,

- amiben ha állatos a tetkó, akkor szmájlis kitűzőt kapsz bónuszba - szintén a tommarkitban köll venni, egyelőre nem látom át, hogyan kell a cuccot feltenni, de a bross már a táskámon virít. tulajdonképpen csak ezért mentünk a boltba h-val, aki kifigyelte a lehetőséget, aztán kiderült, hogy a rágós akcióval együtt van a dolog, nem lehet csak úgy a levegőbe megvenni a szmájlit. nem keveset röhögtünk, hanem sokat, azonnal öt rágót vásároltunk, hogy biztosan nyerjünk. ezek közül egyben sem ismertük fel az állatot, de a kislány inkább adott kitűzőt, csak húzzunk már haza.
ezen eseményen felül még autót mentettünk ki kerítésből - a tegnap esti kaland végül így zárult - és aggódtunk is sokat, de már jobban vagyunk.
majd kialusszuk a bánatot, én úgy vagyok vele.
maga hogy van vele?

míg szürcsögtem

a dobozos jegeskávét jutott eszembe, hogy milyen béne egy csaj vagyok. mondjuk pont napok óta rossz kedvem van, vagy vmi mélyenszántó szomorúság bújkál a konyhapadlóról fel-felkönyöklő szívemben, isten se tudja... lehet csak emiatt gondolom olyan bénának magam, meg a zesső végett is világvége a hangulat amúgy.

nosztiparti hegyek

egyrészt három éve ilyenkor kamion, tudjátok, olvasgatni jobboldalt lehet, én is szoktam ilyentájt röhögni vagy könnyezni egy-egy sort... most nézem, h e napon fromistában jártunk, épp el akartunk kezdeni spórolni, nem meglepő ugye, hogy nem sikerült. meg szomorúak is voltunk, mert elhagytuk a pajtásainkat verhetetlen tempónkból adódóan.

aztán most már van szakirodalom is mellé - akik régebb olvasnak emlékeznek még a színésznőre, akinek gépelgettem ihletett naplóját nem túl lelkesen. szóval ha nagyon akarnánk, pelegrina és én is bele-bele olvashatnánk, ő hogy élte meg adott napot, adott várost, de jobb az úgy, ha nem tesszük, nektek sem ajánlom. (kivéve azt a fél oldalt, ahol rólam ír - igen, rólam, mit nézel?! - sportos járásomról meg szorgalmas életvitelemről - mit nevetsz, mi?! igenis azom van.)

aztán még az is történik éppen a mostban, hogy pelegrina itthagy bennünket a férfi végett, akibe fent említett úton esett szerelembe, és mostan a feketeerdőbe teszi át székhelyét a gondolatok szerint örökre... ez vegülis egyezik közös B tervünkkel, mert mire öregek leszünk, ő már bedolgozza magát a német iparba', és biztos lesz mindenféle biztosítása, és kapunk helyet a nyugdíjasklubban, és akkor élhetjük a hőn áhított vénasszony-életünket keddenként bridzzsel, csütörtökön kórussal, vasárnapi viszkis sütizéssel, sífutós kirándulásokkal és a többi és a többi. szóval a szép életünk éppen a mostban alapozódik, és amúgy meg drukkoljon mindenki, hogy az előtte lévő 20-30 évben pedig boldogan éljen az ifjú pár.

említettek örömére voltunk búcsúpartiban, kertemben és rohamban, éjjel ettünk hármasban sniclit, aztán ikebanáztam (figyeldoda!) pelegrina kedves barátjával, végül a gőteintézetben ittunk búcsúkávét unikummal, és semmi értelmesset nem tudtunk mondani egymásnak. na. gondoljunk a szép életünkre, aztán az időjárás meg húzzon a faszba, most!

lelkesedek egyet gyorsan

aztán tovaszaladok/repülök százfelé, ezerfelé...
hogy tegnap végre drága tibikénk tiszteletét tette a barna nevű vendéglátóipari egységben másfél sör erejéig, nagy ölelésekkel felszerelkezve, az jó volt nagyon. sajnos előző este budapesten ünnepelte 50 éves barátját, így erős fáradtságában és másnapjában alig mesélt röhögcséges történeteket az amerikástibiről, meg a magyarjózsiról, pedig azokat mi imádjuk hallgatni - node majd jövő héten!
aztán toltunk brassóit meg velővel töltött izéket, és a nyár slágerét, a citronyos sört, majd lenge túrába fogtunk aranyváros közepiben ida barátnőnkkel, hogy a fontos és titkos megbízatásunkat (sajnos nem tudom megnevezni azt az alkatrészt amit végigcipeltünk a városon) eljuttassuk a célterületre. nyilván rossz irányban indultunk el eleve, aztán megfáradás után már csak kacagtunk az árnyas fák alatt bénaságunkon, és aggodalmaskodtunk ida szívroham-lehetőségin, de végül minden jóra fordult. innen már csak a csajbuli volt hátra, meg néhány hortobágyi húsos palacsinta és további sörös megoldások, nomeg a koncert, ami végül csak nem ott volt és nem akkor, de legalább a mélyzöldben találtunk kellemes zenét és nyugodalmas beszélgetés áldozatai lettünk. a csajparti lezárását nyilván jutyubdiszkó fémjelezte és alaszka, mi más. szépeste volt ez is, hála és köszönet érte. valóban.

olyat is jáccottam,

hogy mh1 szabadnapján mh2-be mentem pótolni az elmaradásaimat. és mondjuk ezeregy dolgot megcsináltam, de az elmaradások pont nem fogytak el, viszont elkezdtem arra vágyni, hogy labos lehessek teljes időmben... és a munkát kötetlenül kezdjem mondjuk tízkor egy kávéval a teraszon a szép virágok közt, aztán a szitiben ebédelhessek a csajokkal, aztán hogy elmehessek kötetlenül mindenféle hivatalokba fetrengeni meg intézkedni, és ne legyen gyomorgörcsöm egy nyamvadt ebédszünettől vagy egy ötperceskéséstől. szóval kell majd ezen gondolkodni, jó lenne. sok a kettő munka, és egyikben sem vagyok patent, az a nagy igazság.
aztán meg voltunk földet lopni/szerezni, ami azért elég morbid, de nem jutott jobb eszünkbe, mint a szántóföldről zsákokban behordani a veloba a cuccot. és a szántón nagyon sütött a nap, kukoricaföldből termeltünk konkrétba, és kedvünk lett volna elterülni ott egy cigire, de józanéletű vagyok és szigorú, nem engedélyeztem a projektet. (szóval virágültetések, el ne feledjem!)
és este meg finomat főztek, míg mi kutyázni voltunk, majd táncházban is jártunk, bár nagy forgások-pörgések nem történtek.
a fiú meg elment reggel, aztán sose látom majd, csak vasárnap.

a legkedvesebb

labostársnak ünnepeltük tegnap a születésnapját, természetesen a kantában. előzményként apukám vegyesével (sárgabarack-körte, 2007. márciusi főzés) alapoztunk és sonkával és kolbásszal, és én kaptam egy kisebb ideget, de szerencsére jó viszonyban vagyok a vegyessel meg a fiúval, és hamar vígaszt nyertem. tiszta szívvel és sok kávéval, vetítőkkel, muffintortával, eskápólóval és húszévesekből álló, nagyon teheccséges népizenekarral vártuk az ünnepeltet, aki háromnegyedéjfélkor már meg is érkezett és nagyon boldognak látszott a meglepetésében. aztán nótázás és tánc hajnalig. kicsit fáradtnak tűnök, lehet. mindenestre kérek egy pirospontot tudatos és mértékletes fogyasztásom végett (ő is fogyaszt?), mert megérdemlem.

a majálisokról

alapvetően hullára nem emlékszem, nem volt sok élményem ezzel az intézménnyel kapcsolatban... mondjuk dereng az első májfám, amit anyukám állított tesómmal, 3 éves lehettem mindössze, és volt ilyen autókerék félig beásva az udvarban lovacskázás céljából, na, annak az oldalában lengedezett a kis fácska a sok szalagokkal.
aztán már mindenféle fiúk állítottak, volt év, amikor 2 csapat is jött kitáncolni, és egyik nagyobb volt, mint a másik (mmint a fa), milyen blamázs ez már a gyengébbik csapatnak... voltak felvonulások, akkor még sör nélküli virsli, biztos vattacukor és fúvószenekar, körhinta, ilyesmi. majd kisebb snitt, és pár éve a sörgyári megmozdulás a rókusdombon, ami egyik legmegdöbbentőbb pécsi élményem volt - ott hullámzott kb. 8000 ember (fogalmam sincs mennyi, sokan, az biztos), és 9 évnyi ittartózkodás után egyetlen egy fia arcot sem ismertem, csak néztem, hogy kik ezek itten, és hol laktam én eddig, vagy ezt most mégis hogy. (pécsen a wc-re nem tudsz úgy elmenni, h ne ismerj fel innen-onnan vkit)

nade most aztán kiélvezhettem ezt a műfajt ezerrel: múlt héten a krétakörmajálison örvendezgettem, isteni jó fíling volt a falfestéssel, a sok gyerekekkel, a függőágyakkal, a cigányzenekarra,l a bányászkórussal, az ovistáncosokkal, a bográcsgulyással és a pécsbányai kocsmával, ahol 12-en ittunk kávét-söröket-nyalókákat úgy 1345 ft-ért.

most meg ez a EM, veszettül rávert a hangulat a korábbi sörmajálisokra, és nehezen tudom eldönteni, hogy a 3 megtekintett koncertből mellik is volt a legeslegjobb... mindenestre a tegnap délutáni kovácskatis megmozduláson is nagyon vigyorogtam - nénikék ropták a rokkendrollerkaphatnékra, fiatalok bólogattak mosolyogva a taktusokra, az ingyen gerbera meg kifejezetten jól állt minden korosztály lányának-asszonyának - nekem is került egy a hajamba. elégedett vagyok, kellemes, fűben fekvős, barátkozós napok, frankós zenékkel.
ha ilyenek a majálisok, kérek jövőre is. köszönöm.

léptem

át kettő lépcsőt, hogy gyorsabban, aztán lett egy nyekk - valszeg nem kell ugrálni repedt bordával - szó bennszakad, levegővételnél tökéletes leizzadás, remegés és pereg az élet filmje... nagyobb adag fájdalomcsillapító bevétele után így aztán logikusan inkább jazzanovára mentem (nem az ügyeletre), sütött a nap, feküdtünk lazázva vágottal kezünkben a fűben és csak jó volt. nagyon jó. utána meg előbújt belőlem az asszonyállat - déndzsör, pozor, pozor!!! - és hazarohantam mosni-főzni-takarintani, túl sok szó érte a héten a házam elejét.

és este még bekukk kvimbire, aztán hatalmas tekerés és ki vidékre csöndbe, tűz mellé búcsúztatni új barátot, tinikkel együtt pecózni hajnalig (nemjó, hanem rossz, hüjetinik!), és madárcsicserre ölelgézve ébredezni.

most anyuéknál. lezuhan a fejem, hüjére etettek és már megvolt a lecseszés a törött autó végett is, lassan ágyba lehet bújni száz órát aludni 2 hét őrület után. lehet, h tényleg mámoros ez a tavasz.

az év

koncertélménye egyelőre az esti parov stelar - speckón kurvajó volt minden tekintetben. végigzizegtem-mosolyogtam-csacsogtam egy nagyon kedves emberrel, tele voltam nosztalgiával a rókusdomb végett és közben zavaros jövőképek szaladgáltak a fejemben össze-vissza. a zöldbe és a kinóba viszont már nem kellett volna elmenni, majd' 12 óra iddogálás-társaságolás az én koromban már kicsit sok. és nem volt jó egyedül hazamenni sem. de mosmegmá megint sallalalala és szmájli.

szoktatni

próbálom az agyam az új helyzethez, de azért így is előfordulnak olyan bakik, hogy hazarongyolok h-val kutyázni munka után közvetlenül, aztán az ajtóban realizálódik, h énnekem nincs is lakáskulcsom jelenleg. muszáj volt átmenni kutya nélkül a kockába hát, bár ez mellékszál.
számoltunk még el projektvezetőkkel, megölelge egymást, nembőg, mer' nem meghalás van ugye, csak munkavége. aztán elcsattogtunk még ide zenehallgatni, gondoltuk, mozdulni sem fogunk meg, végén mégiscsak lett messzivel 1-2 tánc. kb. hat év után azért fura és bátortalan volt, de az uccsó számra felderengett a sokéves tapasztalatainkból vmi, amitől megnyugodtam.
csendes hazagurulás után iduval megkaptuk az eligazítást a kedvenc tommarkitos csajszinktól (25) párválasztás tekéntetében pontban éjfélkor, eléggé röhögtem magunkon, aztán elmeséltem a sztorit otthon is több másik kíséretében. ismerkedés on. szépeste.

malacsült

előtt beszámolok még a tegnapról, mert ezekre is akarok azért emlékezni, de mondjuk főképp az estére, ahol végre meg tudtam nyugodni két órára egy csodaszép kertecskében olyan kedves emberek társaságában, hogy ihaj. nem gondoltam, hogy ennyire bájosan barátságosak is tudnak lenni a művészek - egymást sosem látottak üccsengtek hatalmas tűz mellett és szerették meg nagyon hamar egymást. mondjuk nekem túl gyorsan kellett behozni borbéli lemaradásomat, de nem kell izgulni, végül sikerült. a feketeerdős palacsintatorta zseniális lett (p-t dícséri elsősorban, aztán csak engem), hajnalfelé pedig slambucot eszingéltünk (szerintem én most először) és csendesen hazatámogattuk egymást. lassan talán mindenkinek a zsebéből-szívéből kifolyik az a hatalmas stressz, amit a majális-projekt okozott, az ilyen esték sokat segítenek ebben. és az érzelmeimmel is kezdeni kellene vmit, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.

ujjongani

tessenek most meg, mert meglett a családom és itt köszönök meg minden elrebegett imát mindenkinek, köszönöm tehát!
végül a poszterolás segített ki bennünket, egy csudakedves motoros lány csapta el majdnem az út közepén az este, ahogy kétségbeesetten rohangált. egymást még egyelőre nem találjuk - a kislány bűntet, én meg bűnhődök és utálom magam most már nyíltan. szóval az élet szép, vagyis remélem, nemsokára tényleg szép lesz. h-nak legalábbis azt ígértem!

ápdét: nemrég telefonált egy bácsi is, és állította, h nála van a kutyám. mondom de nálam van. mondja de nála van. most akkó' hol van? :)

idának

egyelőre nincs nyoma. délután beszórtam a környéket plakátokkal, és minden telefoncsörgésnél kb. a szívbaj kerülget. persze ilyen ügyben nem hívnak.
most nem is olyan nagy baj ám, h nem vagyok sokat otthon - amúgy biztos meghüjülnék, hogy nem vár rám, hogy üres a kis vizestálja és a büdös birkabőrén sem trónol senki. azon gondolkodom, ennyire nem lehet egális (nincs ilyen szó, mi?) az isteni igazságszolgáltatás - ugyanazon a napon elvesz és ad is fontosot?! napra pontosan?!

különben meg kurvaszép tavaszi este volt - újraszerelték a bringám, hazaértem esés nélkül, és a szomszédban még fogyasztottunk éjfél tájt némi panyolait, szalonnát és frisskenyeret...

az utóbbi

napokról sokat lehet beszélni, de az unalom szó biztosan nem kerül majd bele az áradatba...
szóval voltam péntek este középeurópa legszarabb házibulijában, aztán hagytam magam megvigasztalni rozé és legény által, aztán átrepültem a széchenyi teret és elrepedt újra egy bordám, aztán még volt kocka és bringaelhagyás, ám a magyar rendőrség végül jól teljesített, mert előkerült a csoda. szombaton jött aztán pelegrina, zarándokoltunk nagyot forrástól aknáig, néztünk performanszot, szorongatták a fájós derekamat, voltam csajbuliban, aludtam szabad ég alatt, hagytam el kutyámat - szakad szét a szívem jelenleg is -, játszottunk keresztanyásat, majálisoltunk, ittam pálinkát cigányokkal, táncoltam fűben és vasárnap éjjel trafikban, fetrengtem hintaágyban - voltam/vagyok hát nagyon boldog és nagyon szomor.
ez bizonyosan így igazságos.