egyrészt három éve ilyenkor kamion, tudjátok, olvasgatni jobboldalt lehet, én is szoktam ilyentájt röhögni vagy könnyezni egy-egy sort... most nézem, h e napon fromistában jártunk, épp el akartunk kezdeni spórolni, nem meglepő ugye, hogy nem sikerült. meg szomorúak is voltunk, mert elhagytuk a pajtásainkat verhetetlen tempónkból adódóan.
aztán most már van szakirodalom is mellé - akik régebb olvasnak emlékeznek még a színésznőre, akinek gépelgettem ihletett naplóját nem túl lelkesen. szóval ha nagyon akarnánk, pelegrina és én is bele-bele olvashatnánk, ő hogy élte meg adott napot, adott várost, de jobb az úgy, ha nem tesszük, nektek sem ajánlom. (kivéve azt a fél oldalt, ahol rólam ír - igen, rólam, mit nézel?! - sportos járásomról meg szorgalmas életvitelemről - mit nevetsz, mi?! igenis azom van.)
aztán még az is történik éppen a mostban, hogy pelegrina itthagy bennünket a férfi végett, akibe fent említett úton esett szerelembe, és mostan a feketeerdőbe teszi át székhelyét a gondolatok szerint örökre... ez vegülis egyezik közös B tervünkkel, mert mire öregek leszünk, ő már bedolgozza magát a német iparba', és biztos lesz mindenféle biztosítása, és kapunk helyet a nyugdíjasklubban, és akkor élhetjük a hőn áhított vénasszony-életünket keddenként bridzzsel, csütörtökön kórussal, vasárnapi viszkis sütizéssel, sífutós kirándulásokkal és a többi és a többi. szóval a szép életünk éppen a mostban alapozódik, és amúgy meg drukkoljon mindenki, hogy az előtte lévő 20-30 évben pedig boldogan éljen az ifjú pár.
említettek örömére voltunk búcsúpartiban, kertemben és rohamban, éjjel ettünk hármasban sniclit, aztán ikebanáztam (figyeldoda!) pelegrina kedves barátjával, végül a gőteintézetben ittunk búcsúkávét unikummal, és semmi értelmesset nem tudtunk mondani egymásnak. na. gondoljunk a szép életünkre, aztán az időjárás meg húzzon a faszba, most!
aztán most már van szakirodalom is mellé - akik régebb olvasnak emlékeznek még a színésznőre, akinek gépelgettem ihletett naplóját nem túl lelkesen. szóval ha nagyon akarnánk, pelegrina és én is bele-bele olvashatnánk, ő hogy élte meg adott napot, adott várost, de jobb az úgy, ha nem tesszük, nektek sem ajánlom. (kivéve azt a fél oldalt, ahol rólam ír - igen, rólam, mit nézel?! - sportos járásomról meg szorgalmas életvitelemről - mit nevetsz, mi?! igenis azom van.)
aztán még az is történik éppen a mostban, hogy pelegrina itthagy bennünket a férfi végett, akibe fent említett úton esett szerelembe, és mostan a feketeerdőbe teszi át székhelyét a gondolatok szerint örökre... ez vegülis egyezik közös B tervünkkel, mert mire öregek leszünk, ő már bedolgozza magát a német iparba', és biztos lesz mindenféle biztosítása, és kapunk helyet a nyugdíjasklubban, és akkor élhetjük a hőn áhított vénasszony-életünket keddenként bridzzsel, csütörtökön kórussal, vasárnapi viszkis sütizéssel, sífutós kirándulásokkal és a többi és a többi. szóval a szép életünk éppen a mostban alapozódik, és amúgy meg drukkoljon mindenki, hogy az előtte lévő 20-30 évben pedig boldogan éljen az ifjú pár.
említettek örömére voltunk búcsúpartiban, kertemben és rohamban, éjjel ettünk hármasban sniclit, aztán ikebanáztam (figyeldoda!) pelegrina kedves barátjával, végül a gőteintézetben ittunk búcsúkávét unikummal, és semmi értelmesset nem tudtunk mondani egymásnak. na. gondoljunk a szép életünkre, aztán az időjárás meg húzzon a faszba, most!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése