előtt beszámolok még a tegnapról, mert ezekre is akarok azért emlékezni, de mondjuk főképp az estére, ahol végre meg tudtam nyugodni két órára egy csodaszép kertecskében olyan kedves emberek társaságában, hogy ihaj. nem gondoltam, hogy ennyire bájosan barátságosak is tudnak lenni a művészek - egymást sosem látottak üccsengtek hatalmas tűz mellett és szerették meg nagyon hamar egymást. mondjuk nekem túl gyorsan kellett behozni borbéli lemaradásomat, de nem kell izgulni, végül sikerült. a feketeerdős palacsintatorta zseniális lett (p-t dícséri elsősorban, aztán csak engem), hajnalfelé pedig slambucot eszingéltünk (szerintem én most először) és csendesen hazatámogattuk egymást. lassan talán mindenkinek a zsebéből-szívéből kifolyik az a hatalmas stressz, amit a majális-projekt okozott, az ilyen esték sokat segítenek ebben. és az érzelmeimmel is kezdeni kellene vmit, de ez nem tartozik szorosan a tárgyhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése