át kettő lépcsőt, hogy gyorsabban, aztán lett egy nyekk - valszeg nem kell ugrálni repedt bordával - szó bennszakad, levegővételnél tökéletes leizzadás, remegés és pereg az élet filmje... nagyobb adag fájdalomcsillapító bevétele után így aztán logikusan inkább jazzanovára mentem (nem az ügyeletre), sütött a nap, feküdtünk lazázva vágottal kezünkben a fűben és csak jó volt. nagyon jó. utána meg előbújt belőlem az asszonyállat - déndzsör, pozor, pozor!!! - és hazarohantam mosni-főzni-takarintani, túl sok szó érte a héten a házam elejét.
és este még bekukk kvimbire, aztán hatalmas tekerés és ki vidékre csöndbe, tűz mellé búcsúztatni új barátot, tinikkel együtt pecózni hajnalig (nemjó, hanem rossz, hüjetinik!), és madárcsicserre ölelgézve ébredezni.
most anyuéknál. lezuhan a fejem, hüjére etettek és már megvolt a lecseszés a törött autó végett is, lassan ágyba lehet bújni száz órát aludni 2 hét őrület után. lehet, h tényleg mámoros ez a tavasz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése