nagyjából ezek a kulcsszavak az elmúlt pár nap történéseivel kapcsolatban, de menjünk sorban, ne kapkodjunk...
pénteken szomszédolós ünnep volt - a király utcai civil forgatagot a lab szervezte főleg egyrészt, de voltak más részek is. és szerintem ez egy kurvajó kezdeményezés, nagyon szeretnék egyszer szomszéd lenni, és nem mondjuk csapos/pálinkatöltögető - de ezt nem panaszként mondom, hanem csak kíváncsiságból, mert igazán érdekelne, milyen érzés a másik oldalon lenni. amúgy szerintem helyt álltunk, a buli a végén a bajai halászlével (csók p-nek meg emese bartnéjának) meg a nagy traccsolásokkal igen jó lett. megismertem megint 2-3 szívemnek nagyon kedves embert, trallala. a csapat kantában, majd kinóban folytatta a lazulást, jelzem, a második helyszín szokás szerint már a kutyának sem hiányzott.
szüleimet aztán szombaton reggel esőben és előző napi szettben fogadtam nem kicsit, hanem nagyon fáradtan - szerencsére nem azok a nézzünkvárostmúzeumotazonnal-típusok, így elüldögélni velük 2 órát nem volt olyan megerőltető.
a délután trabanttal vitt bennünket orfűre, ahol úszás, stégen fetrengés, sok nevetés, csónakázó tavazás és fantasztikus vacsorázás történt - kb. 400 kép bizonyítja a jóléreztükmagunkat-ot, és én csak annyit mondanék, hogy régen volt ennyire nagy béke bennem...
vasárnap reggel nyolckor ida telehányta a lakást, miután előző este megkaparintotta a hazai csomagot nem kevés fifikával, és nem volt rest be is zabálni az egész heti elemózsiámat - most tehát büntiben és diétán van szegény eb, én meg próbálom a sokkot törölni az emlékezetemből.
hogy az izgalmak tovább fokozódjanak egy kis barlangászást is bedobtunk a délutáni programba, és hát kéremszépen eléggé bekészültem az élménytől... trió barlang, orfű, dagonyázás az agyagban aligrések közt, seggen csúszás, szarrá ázás, alig menő visszakapaszkodás - szerencsére nem volt időm beparázni, különben lehet, most is ott gubbasztanék valahol, és várnám a halálomat. sokat nem csinálok többet ilyet, mert annyira nem értem, mi ebben a jó, de nagyon nagy kár lett volna kihagyni.
a hétvégét a. barátnénk gyermek-és névnapi partijával zártuk, ahol sokkal kevesebbet csapoltam a sört, mint gondoltam, viszont legalább kocsival érkeztem, és hamar hazapályáztunk nagyot aludni. 8 egész órát aludni. elmondhatatlan élmény...
pénteken szomszédolós ünnep volt - a király utcai civil forgatagot a lab szervezte főleg egyrészt, de voltak más részek is. és szerintem ez egy kurvajó kezdeményezés, nagyon szeretnék egyszer szomszéd lenni, és nem mondjuk csapos/pálinkatöltögető - de ezt nem panaszként mondom, hanem csak kíváncsiságból, mert igazán érdekelne, milyen érzés a másik oldalon lenni. amúgy szerintem helyt álltunk, a buli a végén a bajai halászlével (csók p-nek meg emese bartnéjának) meg a nagy traccsolásokkal igen jó lett. megismertem megint 2-3 szívemnek nagyon kedves embert, trallala. a csapat kantában, majd kinóban folytatta a lazulást, jelzem, a második helyszín szokás szerint már a kutyának sem hiányzott.
szüleimet aztán szombaton reggel esőben és előző napi szettben fogadtam nem kicsit, hanem nagyon fáradtan - szerencsére nem azok a nézzünkvárostmúzeumotazonnal-típusok, így elüldögélni velük 2 órát nem volt olyan megerőltető.
a délután trabanttal vitt bennünket orfűre, ahol úszás, stégen fetrengés, sok nevetés, csónakázó tavazás és fantasztikus vacsorázás történt - kb. 400 kép bizonyítja a jóléreztükmagunkat-ot, és én csak annyit mondanék, hogy régen volt ennyire nagy béke bennem...
vasárnap reggel nyolckor ida telehányta a lakást, miután előző este megkaparintotta a hazai csomagot nem kevés fifikával, és nem volt rest be is zabálni az egész heti elemózsiámat - most tehát büntiben és diétán van szegény eb, én meg próbálom a sokkot törölni az emlékezetemből.
hogy az izgalmak tovább fokozódjanak egy kis barlangászást is bedobtunk a délutáni programba, és hát kéremszépen eléggé bekészültem az élménytől... trió barlang, orfű, dagonyázás az agyagban aligrések közt, seggen csúszás, szarrá ázás, alig menő visszakapaszkodás - szerencsére nem volt időm beparázni, különben lehet, most is ott gubbasztanék valahol, és várnám a halálomat. sokat nem csinálok többet ilyet, mert annyira nem értem, mi ebben a jó, de nagyon nagy kár lett volna kihagyni.
a hétvégét a. barátnénk gyermek-és névnapi partijával zártuk, ahol sokkal kevesebbet csapoltam a sört, mint gondoltam, viszont legalább kocsival érkeztem, és hamar hazapályáztunk nagyot aludni. 8 egész órát aludni. elmondhatatlan élmény...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése