helló asszonysors/férfisors/embersors, mittomén, kinek köszönök jóestét. (...) olvastam ma sokmindent, világ legszebb szerelmeslevelét, másik barátnémból kiszakadó végtelen sikítást, okos ember számolatlan és tehetetlen miértjeit, jajistenem, szakad meg a szív megin', meg megin', meg megin', meg megin'. és kurvára fölösleges századszor is föltenni a kérdéseimet, hogy hogy a rohadásba nem értik meg azok egymást, akik meg bizonyára a világon a legjobban a másikat, hova köll tenni az értelmetlen dühöt, makacsságot, csakazértist, bazmeget, hova lesz a testnek a vágya, a lélekség barátsága, mivanmár, ki engedi ezt a sok szart meg és miért, jóembereknek nem fájhatna semmijük soha, én nem engedném.
magamnak is csak néha, de nektek sose engedném!
tudom, hogy fölösleges, mégis fölteszem az összest, és még sokabbat, szövök bele majd sajátélményt, el nem temetett, újra lángba boruló szerelmet, meg nem született, csak megfogant bármilehetettvolnát és az egészet leöblítem majd, ahogy szoktam, törköllyel, legyen nekem vörös, duzzadt szemem és erős szagom, mikor jelenésem van holnap a főnöknél...
magamnak is csak néha, de nektek sose engedném!
tudom, hogy fölösleges, mégis fölteszem az összest, és még sokabbat, szövök bele majd sajátélményt, el nem temetett, újra lángba boruló szerelmet, meg nem született, csak megfogant bármilehetettvolnát és az egészet leöblítem majd, ahogy szoktam, törköllyel, legyen nekem vörös, duzzadt szemem és erős szagom, mikor jelenésem van holnap a főnöknél...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése