5/31/2012

a műanyagdobozokról

meg a nőkről akartam írni legközelebb, csak közben elment a jókedvem, és maradt helyette hektárnyi fáradtság, levertség, fejfájás, gyomorfájás, mennyire unom a saját nehézségeimet meg a másokét is, az azért elképesztő.
néha kimegyek azért a napra melegedni, az mindig jó. 

5/26/2012

kicsit még

rihiröhizek azon, hogy bemegy az ember dolgozni, hogy tudjon nyugodtan, meg intenzíven,
direkt nem a cigányokhoz, hogy csönd is legyen,
erre a másik munkahely udvarán buliznak a cigányok pont. közben a lajosbát verik a sarkon, ezek meg nem sietnek megmenteni, hát milyen cigányok ezek? 
asszem, feladom. a szombat úgysem arra való, hogy dolgozzon az ember.

5/24/2012

mindeközben hősünk

könnyek közt felszámolta legszebb albérletét evör. pakolászott segítséggel éjjel négyig, majd másnap mindent átszállított a közös lakás kapualjába. néhány napig duzzogott még azon, hogy nincs rendesen helye, majd mikor a pasija elkezdett vele üvöltözni, hogy majd szóljál, amikor TÉNYLEG össze akarsz velem költözni, kicsit meglepődött, és elszégyellte magát. 
nálunk így kezdődik az új élet. és maguknál?

5/23/2012

épp írtam

egy üzenetet az új gasztroenterológusomnak, hogy írasson be legyen kedves oda, ahova kell, május 29., gyomortükrözés. visszaírta, hogy jó. 
ötezerér' az ember azonnal ilyen viszonyba kerül, érted. hogy első látásra felnyúl a seggedbe, kétszer visszakérdez, hogy tényleg nem iszol-e rendszeresen (alkoholista vagyok, de nem iszom másfél éve. ezt kéne válaszolnom? a nem iszom rendszeresen miért nem válasz?), és megadja a számját, hogy másnap figyelmeztesd, hogy beírasson a vizsgálatra, valamint megkér, hogy a receptet csak másnap váltsad ki, mert a számlázás meg a hivatalosan, meg a blabla.
ez van ötezerér'.
más problémával, hivatalos úton, ambulanciára beesősen meg így néz ki ugyanez:
a recepción lebasznak, hogy nem kell sorba állni, mire mondom, sejtettem, de nem tudom, HOVA kell menni, mert csak annyit árultak el a telefonos bejelentkezéskor, hogy FŐÉPÜLET. utána lebasznak, hogy nincs TAJ-kártyád. (az elmúlt 10 évben ezért vért se adhattam, szóval ki kell váltani ezt a buzi kártyát, nem elég, hogy százezreket adsz az államnak havonta, és hogy tudod a számod, nem bazmeg, az nem elég), belépve pedig rád szólnak, hogy ne a kanapéra tedd a táskád, hanem ülj le a székre, és fogd a kezedben. (mér?) utána a miért nincs leleted-értetlenkedés következik, elmondod, hogy mi miatt vagy itt, ki küldött ide, és hogy NEM ADOTT LELETET, de azért még kétszer visszakérdeznek, hogy lelet nélkül mit csináljanak velem. (ez egy ambulancia. talán vizsgáljanak meg, nem? vagy tegyenek fel két kérdést...) a vizsgálatot nem részletezem, nettó 5 perc alatt tízszer basztak le/szégyenítettek meg, pedig esküszöm, semmi rosszat nem mondtam/csináltam, én csak egy egyszerű beteg vagyok, bazmeg.

na, ez a két élményem van frissen. mindkettőtől hányok (miközben minden szereplőt borzasztóan sajnálok, megértek, beleérzek a helyzetébe. pláne.) mindkettő magyarországon van. most, kettőezertizenkettőben. 
de eddig se politizáltam, közéleteztem, egészségügyeztem, eztán se fogok. ez a kivétel volt.

5/22/2012

15.45-ig

egyedül leszek. most kezdődik, és addig fog tartani. nem is emlékszem, mit szoktam ilyenkor csinálni. ha otthon lennék, biztos pakulnék, mint ágika, de nem vagyok otthon...

5/16/2012

a szerelőket

én tulajdonképpen tökre szeretem, mert elvisznek mindig ugyan egy csomó pézt, de amit hagynak maguk mögött, az mindig több hétig napi szinten örömet okoz. például, hogy nem rohad szét minden kaja a hűtőben 3 nap alatt, és nem kell minden héten ganyézni meg ecetezni, az szerintem nagyon frankó. a csávó pedig kedves volt, és mindent szépen megmutatott, legközelebb hogy csináljam végig egyedül. de a legközelebbre nem gondolok, mert most jó a berendezés...
a gázossal is jó lett a bizalmi kapcsolat - ugyan szerelgetett mindenfélét, de meleg víz továbbra sincs, szóval majd vizes szakembert is kell keresni (a gázos adott is vicces tippet személyére, jövő héten felhílom). a sütő eddig is jó volt, kár volt 3 hónapig hisztériázni meg a szomszédba járni sütni, de a jobb félni mint megijedni-elv alapján tettem így, az meg egy régi magyar mondás, nem?
emellett nekiálltunk a költözés-témának: kapualjakat gányolunk, bútorokat hurcibálunk fel s le. péntek éjjel összecsomagolom a saját holmim (jobban mondva kidobom a felét, a másik felét összedobozolom), szombaton átszállítjuk oda, ahol eddig is laktam, csak nem voltak ott a cuccaim, és ezzel vége a papkertes pályafutásomnak, a nyári laknak és az önálló életnek, ilyen értelemben.
amúgy továbbra is szorongok sokat, a magányomba nem engedek be senkit, nem mondom, hogy könnyű velem. fekély is van, most magánrendelést kajtatok, addig szedem a gyógyszert, legalább nem éjjel-nappal fáj a gyomrom.
apám közben 60 éves lett, sütöttem tortákat, énekeltem magyarnótát bőgve, sajnos mindez kevés volt a boldogsághoz, mert a hajam meg túl rövid lett, és különben is 12 perccel később keltem fel, mint megbeszéltük. ezért most haragot tartunk. nálunk ilyen a család...


5/07/2012

konkrétizálva a hablatyot

a könnyebb érthetőség végett írok ismét, hogy az olvasóra is gondoljak, ne csak mindig magamra. hogy végül voltunk butapesten, de ami miatt mentem, azt persze nem intéztem be, mert szomorú volt az állapotom, meg vagy 3 napot késtem is ahhoz képest, ami ki volt gondolva eredetileg. ezért aztán sokat barátkoztunk inkább, meg gyalogoltunk is rengeteget, kicsit izomlázam is van, de ez meg biztos a kamion-megérzésem, mert az ötéves évforduló is most van, halleluja. ha lesz kis időm, jön a nosztalgia és az újraolvasás, előtte azonban igyekszem hasznosan eltölteni az időt (azaz haladni régi elmaradásokkal, amíg a pasim berlinezik, a szemét.)
ennek fényében hüje orvosokhoz jelentkeztem be, gáz- és hűtőszerelőkkel egyeztettem időpontot, sarushoz is megyek, trallala. jelentős életminőség-javulást várok egyébként attól, hogy ezekkel az emberekkel összetalálkozom végül, és segítenek megoldani régóta aktuális problémáimat (hasfájások, gyomorfekély?, lábizzadás, nemtok sütni, nemtok fürödni stb.), erre áldozom most a kétszázas keretet, családilag leegyeztetve persze.
a hűtőssel kezdek reggel, csak hogy tudjátok...

kicsit

hümmöve nézek itt körül - valahogy aktuálisan nem vagyok itthon, az a tapasztalat.
amik így foglalkoztatnak igen erősen, azokról nem ildomos írni, vagy nincsenek meg a kiforrott álláspontok, a mitfőztem témát meg írják sokan már, érted.
annyit azért feljegyzek mégis, hogy végtelen szomorok ezek a napok, annyi a döntéshelyzet körülöttem meg velem, hogy beleszédül a mérlegségem erősen, és alig osztom magam meg személyesbe is, annak is a nagyobb százalékban az lesz a vége egyébként, hogy jobb lett vóna csöndben maradni. 
de aztán, ha képes vagyok kinézni a gödörből, amit magamnak ások főleg, csak néha más is beleesik, akkor látom ám erősen, hogy nincs annyira nagy baj, nem kell befosni.
a lényeg, hogy úton vagyunk sok dologban: a pasimmal szépen tudunk üvöltözni a dunaparton, mégis nagy a szerelem, és az végülis elég jó alapszitu, sőt, terveink is vannak, ehhe és hehhe. meg elindult a kétéves projekt, sokkal több izgalommal, mint gondoltuk. és körvonalazódik, miket csinálok még projekten belül is, kívül is. meg keressük az új helyünket, keresem az új helyemet én is, és valahol ez is inkább jó, hisz feltételezi, hogy néhány döntés azért már megszületett. 

némelyik meg meghalt. lettünk megint kicsit felnőttebbek, ha nem azok végleg.
és rendületlenül hiszem, hogy minden fájdalom bennünk most azért van, hogy aztán a végén,
mostmár nemsokára,
minden rendben 
legyen.






Powered By Blogger