kicsit

hümmöve nézek itt körül - valahogy aktuálisan nem vagyok itthon, az a tapasztalat.

amik így foglalkoztatnak igen erősen, azokról nem ildomos írni, vagy nincsenek meg a kiforrott álláspontok, a mitfőztem témát meg írják sokan már, érted.

annyit azért feljegyzek mégis, hogy végtelen szomorok ezek a napok, annyi a döntéshelyzet körülöttem meg velem, hogy beleszédül a mérlegségem erősen, és alig osztom magam meg személyesbe is, annak is a nagyobb százalékban az lesz a vége egyébként, hogy jobb lett vóna csöndben maradni. 

de aztán, ha képes vagyok kinézni a gödörből, amit magamnak ások főleg, csak néha más is beleesik, akkor látom ám erősen, hogy nincs annyira nagy baj, nem kell befosni.

a lényeg, hogy úton vagyunk sok dologban: a pasimmal szépen tudunk üvöltözni a dunaparton, mégis nagy a szerelem, és az végülis elég jó alapszitu, sőt, terveink is vannak, ehhe és hehhe. meg elindult a kétéves projekt, sokkal több izgalommal, mint gondoltuk. és körvonalazódik, miket csinálok még projekten belül is, kívül is. meg keressük az új helyünket, keresem az új helyemet én is, és valahol ez is inkább jó, hisz feltételezi, hogy néhány döntés azért már megszületett. 

némelyik meg meghalt. lettünk megint kicsit felnőttebbek, ha nem azok végleg.

és rendületlenül hiszem, hogy minden fájdalom bennünk most azért van, hogy aztán a végén,

mostmár nemsokára,

minden rendben 

legyen.