egy üzenetet az új gasztroenterológusomnak, hogy írasson be legyen kedves oda, ahova kell, május 29., gyomortükrözés. visszaírta, hogy jó.
ötezerér' az ember azonnal ilyen viszonyba kerül, érted. hogy első látásra felnyúl a seggedbe, kétszer visszakérdez, hogy tényleg nem iszol-e rendszeresen (alkoholista vagyok, de nem iszom másfél éve. ezt kéne válaszolnom? a nem iszom rendszeresen miért nem válasz?), és megadja a számját, hogy másnap figyelmeztesd, hogy beírasson a vizsgálatra, valamint megkér, hogy a receptet csak másnap váltsad ki, mert a számlázás meg a hivatalosan, meg a blabla.
ez van ötezerér'.
más problémával, hivatalos úton, ambulanciára beesősen meg így néz ki ugyanez:
a recepción lebasznak, hogy nem kell sorba állni, mire mondom, sejtettem, de nem tudom, HOVA kell menni, mert csak annyit árultak el a telefonos bejelentkezéskor, hogy FŐÉPÜLET. utána lebasznak, hogy nincs TAJ-kártyád. (az elmúlt 10 évben ezért vért se adhattam, szóval ki kell váltani ezt a buzi kártyát, nem elég, hogy százezreket adsz az államnak havonta, és hogy tudod a számod, nem bazmeg, az nem elég), belépve pedig rád szólnak, hogy ne a kanapéra tedd a táskád, hanem ülj le a székre, és fogd a kezedben. (mér?) utána a miért nincs leleted-értetlenkedés következik, elmondod, hogy mi miatt vagy itt, ki küldött ide, és hogy NEM ADOTT LELETET, de azért még kétszer visszakérdeznek, hogy lelet nélkül mit csináljanak velem. (ez egy ambulancia. talán vizsgáljanak meg, nem? vagy tegyenek fel két kérdést...) a vizsgálatot nem részletezem, nettó 5 perc alatt tízszer basztak le/szégyenítettek meg, pedig esküszöm, semmi rosszat nem mondtam/csináltam, én csak egy egyszerű beteg vagyok, bazmeg.
na, ez a két élményem van frissen. mindkettőtől hányok (miközben minden szereplőt borzasztóan sajnálok, megértek, beleérzek a helyzetébe. pláne.) mindkettő magyarországon van. most, kettőezertizenkettőben.
de eddig se politizáltam, közéleteztem, egészségügyeztem, eztán se fogok. ez a kivétel volt.
