nagy része azzal a kimentéssel nem valósul, hogy egy előző terv nemmegvalósulása miatt haragszom a környezetemre és magamra, ezért dacból a következőt meg el sem kezdem csinálni... ilyen az adventi nyitogató is, helló.
sok esély nincs arra, hogy legalább ezt a sort rendezzem, meg motivált sem vagyok túlzottan. nincsenek ugyanis szép történetek a fejemben - szörnyülködések inkább és félelem, szakad a világ össze körülöttem, nemjók a rezgések, boldogtalanok az emberek, fáradtak, nyűgösek, türelmetlenek, elválnak, kirúgják őket, elárverezik a házukat, becsapják egymást, bár szerintem tudod, miről beszélek, hisz te is itt élsz, vagy legalább a rokonaid lehetnek ilyen szerencsések.
szép történet tényleg kevés van, és alig van érzékem rá, hogy azokat egyáltalán észrevegyem
viszont leesett az első hó a hétvégén, és hát mit mondjak, a hegynek ez is igen jól áll, csinoskaság, szépség. ennek például tudtam örülni kicsit. volt néhány olyan órám is a napokban, amikben nem volt kötelező csinálni valamit, és így önszántamból, kedvem szerint tehettem régnemtett dolgokat.
és kedvem lenne a következő 21 napot úgy tölteni, mintha ezek lennének az utolsók. szemberöhögve minden nehézséget, minden káoszt, minden szart, félelem nélkül. na, pl. ilyenekre kéne használni az 53 kilónyi dacot, ami bennem van. ennek még értelme is lenne.
na, majd próbálkozom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése