a telepi munka, meg a komplex is - ott elvileg nem dolgozom, gyakorlatilag meg azért mindig van valami, amit még légyszi, csak most, csak itt... - közben dübörög a retekmeló is. gyakorlatilag 2 fajta állapot van - vagy munka (napi 10-14 óra), vagy ülés és kifelé bámulás, szívfacsaró szomorral, hogy most akkor tényleg csak ennyi az életem?
igazából én csináltam ezt is. és ilyen értelemben nem is sajnálom. csak nem tudom, meddig lehet úgy élni, hogy nincs örömre képesség, nincs honnan energianyerés, nincs lelkesedés.
talán majd a két ünnep közötti napok. talán ha eljutok odáig, hogy legyen vágyam a havas erdőben mászkálni egyet. talán ha le tudom törölni a számról a dacot. talán. meg ha. én is unom ezt, rég.
az idei jézuskától mást nem kérek én, csak megnyugvásra való képességet. de azt nagyon kérem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése