kezd olyan lenni az életem, amilyet nem biztos, hogy szeretnék - nevezetesen most a betáblázásokra gondolok, amik miatt a barátaimmal is úgy találkozok, hogy sehogy (esetleg felhívnak vasárnap délután, miközben főzök, vagy átvisznek a szomszéd pékségbe kávét inni, mert arra majdnem mindig hajlandó vagyok, akkor is, ha sok a dolog), és a családi programok is annyik, hogy ájultan megnézzük a castle következő fél részét, kb.
és mondjuk az ember ne csodálkozzon ezen, ha két fél állása van meg egy egész. tulajdonképpen nem is csodálkozom, csak gondoltam, ha valahol lehet rinyálni, akkor mondjuk itt legalább lehet.
és akkor elég fáradt is vagyok, meg közben tök beteg is, ami így kipihenés nélkül pont nem múlik el, hiába tolom a rubofenistennyilákat a fejbe. ezt megintcsak értem, tehát nem az értelmi képességeimmel van a baj, énszerintem.
ahogy azt is értem, miért vagyok mostmár a pehelysúlyúak kategóriájában (nemtom, amúgy az mennyi, szerintem 50 kg, azt kész), mondom, nem az agyammal van a baj.
hanem még fejtegetem, hol a baj.
(addigis: itt is írok néha - majd olvass itt is néha!)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése