namost a legjobb szakirodalom ebben a témában nyilván pelegrina blogja, ahol az érdeklődő 2-4 évre visszamenőleg vicces és tudományos írásokat olvashat a svarcvaldi farsangi játékokról. így aztán ezt a hagyományos részét nem is elemezném - az egyszerű (külföldi) látogató számára látható/érzékelhető oldalt azonban szívesen lenyomom:
... azaz ilyenkor kezdődik az ünnepség a mocskos csütörtökkel (ez úgy emlékszem, hetedikén volt), aminek a lényege az, hogy aznap indulnak az események: este mindenki hálósipkában, hosszú hálóingben és piros-fehér csíkos zokniban mászkerál, és kábé mocsokmód sokat iszik, ünnepelve a farsang kezdetét. és valami fát is felállítanak mindeközben a norma (ottani lidli típusú bolt) meg a városháza közt a forgalmas utcán. a fa egyébként a májusfához hasonlít, mondom zárójelben - de ezt pont nem tudom szépen mesélni, mert mi még ilyenkor bőven a dzsípieszről vitatkoztunk valahol salzburg környékén, mikor ezek az események történtek.
nade másnap már az volt a program, hogy a pelegrina fúvószenekara szépen felöltözött jó melegen, és találkozott a bluméban (amit még nem láttam nyitva eddigi életemben, de most volt szerencsém), és a bolond-egyesületükkel egyetemben megkezdték az egyik közeli faluban a körjátékot, aminek az a lényege, hogy kocsmába be, néhány számot lenyomnak, isznak egy páleszt (vagy amivel megkínálják őket), aztán vonulódnak a következő helyszínre és örülnek egymásnak az utcán, mert amúgy sok ilyen fúvószenekar és hozzá kapcsolódó bolond-egyesület van, egyenruhákkal, meg csodás maszkokkal (amilyet a pelegrina férje is szokott amúgy faringálni, pl. link.). az egyszerű emberek különböző álarcokat vagy jelmezeket öltenek magukra (mi például a férjemmel eredetileg gengsztereknek öltöztünk, de ő végül jobban hasonlított egy nyúorlinszi trombitásra a hózentrágerjával, mint valami maffiásra, és szerintem én is inkább csinos voltam, mint bármi más), de amúgy alig vannak egyszerű emberek - mindenki egyesületes vagy zenekaros, nekem legalábbis úgy tűnt. ezen az estén mi tán 3 helyszínt bírtunk, aztán magukra hagytuk a csapatot, és hazamentünk alunni, mert mi már nem iszunk féktelenül, se nem szórakozunk ennyi idős korunkban. sokkal jobb éjfélkor már ágyban nézni a treme-t, érted.
akkor aztán voltunk a következő napon gyalogtúrán csodás napsütésben a bluméig megint, sütikéztünk és barátkoztunk a hatalmas havas fenyők alatt, és az egész teljesen olyan volt (meg szerintem általában az ottlét ezzel a festői környezettel), mintha egy mesében sétafikálnánk... aztán ezen az estén alapból mi nem mentünk a zenekarral, akinek ismét valami vonulós-ivós elfoglaltsága volt, hanem bőszen terveztük a havaji jelmezt másnapra, a bálra. igen, voltunk bálban is, bazmeg, vasárnap, egy hatalmas tornacsarnokban, ahol az alapszitu a többi naphoz volt hasonlatos: maszkosok, fúvósok, vonulás, svarcvaldmari... itten szépen villogtunk a pelegrinával a selyemorhideás füzérjeinkkel, amiket napközben varrogattunk (na jó, pelegrina takkerolt, én rendesen tűvel varrtam, mint az állatok) álmodozva a jövőről (merthogy öreg napjaink a német appartmanban ugye ilyenek lesznek - én főzök-sütök, ő ténykedik, aztán likőrkézünk és kártyázunk csendesen). bálilag végül a táncig nem fajultunk, mert mégiscsak van bennünk tartás, meg ez az autszájder-kérdés tán itt volt a leginkább tapintható, úgyhogy hamar eljött a treme-idő ekkor is.
a többi napon aztán még volt olyan, hogy másik faluban kocsma-vándorlás, meg egész napos felvonulás (itt például pont ágyba vitt egy csinos maszkos ember iszonyú gyengéden és teátrálisan többször megdugott, miközben vihogtam a piros-fehér kockás ágyneműben, a csapat pedig ordítva drukkolt a csávónak), meg voltunk a felbdergben is szánkázni, főzögetés, vacsorálgatás, pénzügyi-tervező-megbeszélés, és persze rengeteg alvás. meg egy napot rá kellett húznunk, mert jött a hóvihar-felhő-ciklonság, de mondjuk én ezt sem bántam. sőt, ujjongva folytattam volna még hetekig a háziaknál a mosogatógép ki-bepakolást és főzőcskézést, mert ez nekem igazán pihentető volt, és bármikor csinálnám megint.
annyiban azért maradtunk, hogy a szilveszteri hagyományosság inkább testre szabott esetünkben - legközelebb majd mindenképpen inkább nem farsangkor megyünk, de ez nem az ottani játékok hibája, hanem a miénk, akik már nem tudnak önfeledten vonulászni meg vedelgetni vadidegenekkel, pedig régen milyen jól ment ez is - amikor még fiatalok voltunk. viszont javaslom bárkinek az eseményeket megtekintésre, meg a festői környezetet is - aki mohácsot szereti, az itt egy hétig naponta többször juthat orgazmushoz, az tutter.
és most meg az van, hogy mégis megyek amszterdamba, szóval majd arról is riportolok, persze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése