mindenféle fogadalom meg értékelés meg egyebek nélkül. nem mintha nem töltöttem volna sok órát el ilyen gondolatokkal, mert dehogynem. csak mittudomén - valahogy az istenért sem akaródzott erről írni. hanem majd biztos lesz annak is ideje, vagy ha nem, hát nem.
mindenesetre e sorok már a blogolás 8. évében születnek, túl vagyunk a kritikus pontokon, hogy úgy mondjam. és úgy döntöttem végül, hogy marad, ami marad, mert nekem mégiscsak fontos ez itt. még ha hiányos is néha. hiszen a hiányok mibenlétére úgyis emlékszem majd, amíg kell - ha kell egyáltalán.
egyelőre úgy néz ki, hogy az utóbbi egy hónapban számolatlanul jönnek a feladatok, csak hogy biztosan ne tudjak maradni abban a nagy tál fehér tejfölben, ami a jövő káoszos ködjét jelképezte mostanság számomra. kicsit azt is érzem, hogy nincsen itten munkanélküliség, vagy nem jól van, ha van, hogy nekem heti 9 napra lenne bőven elfoglaltságom, ha belekezdenék mindbe, ami röpül felém. és közben meg vagyok illetődve, mert egyszerű, mezei feladatokra/posztokra nem jut eszembe megfelelő végzettségű és azonnal munkába állítható kolléga. furavilág, mondom.
de a legnagyobb műsor nem is ez, hisz dolgozni napi száz órát mindig is tudtam. hanem a köcsög depresszióm, ami már mindenkinek kiviszi az agyát, de nyilván a legjobban én szenvedek tőle, lassan egy éve. mondjuk mostmár legalább szenvedek annyira, hogy tegyek is valamit - apró lépések, de vállveregetősek mindenképp, ofkorsz.
helló újév, hellónapló 8 évad!
1 megjegyzés:
próba
Megjegyzés küldése