biztosan nem gondoltam pár éve, hogy egyszer majd az anyámnak előbb írok őszintén arról, mi van velem, mint a blogomnak, de végül is nem bánom.
persze anyámnak van helyzeti előnye - ő ha kíváncsi, azonnal ír levelet a titkos e-mailcíméről, amit másik böngészőből nyit meg, mint a családi mail-t, mert anyám okos is, meg a korral is halad*... és olyankor kérdez, és hosszasan aggódik, és a véleményét is odaírja rendesen, ami mind végül is kurvajó dolog**. nem hagyja, hogy ne gondoljam végig, nem hagyja, hogy ne válaszoljak, és ez nekem is jó. valahol.
szóval majd évek múlva, ha ezt a pár hónapot keresem az emlékeim közt, a mailboxomat kell nézegetni. mert most oda írok a legtöbbet. meg néha támblizok is azért.
most ilyen ez a zélet.
*és mert apámnak nem kell mindent tudni.
**érdekes, a minden mondat végén negyven felkiáltó-jel jelensége - eddig azt hittem, ez a mi korunkban a tinik ismérve, de nyilván nem vagyok tájékozott a világ dolgaiban.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése