gutes neues

mondta a néni fent a hegyen a kedves étteremben, ahol az éjfél ért bennünket (ő egyébként kedvesen azt is megkérdezte több embertől, hogy milyen cigit szív, és valamiért nem az én pirosbondomat választotta). többféle tüzes terméket is kipróbáltunk, ez nekem viszonylag új élmény, mert egy petárdát se gyújtottam meg még egész életemben, eddig. tüzijátékoltunk tehát, és az új ikeás pezsgőspoharakkal koccintottunk, majd szánkóra szálltunk, és a töksötétben lezúztunk kb. 200 méternyi magasságot és egy kilóméter hosszat. nagyon állat, én egyáltalán nem értem, hogy a svarcvaldiak a mi fenéért nem szánkóznak reggeltől estig és estétől reggelig... pöttyet még a házunk oldalában is csúszkáltunk, aztán ittunk és csúnyán beszéltünk 5.19-ig, meg szivaroztunk is. különösebben nem szeretnék hazamenni innen megmondom az őszintét.
most lencselevest főzök, amibe kapor valszeg nem kell, de elnéztem a petrezselyemmel sajnos, de majd mindenkinek aszondom, hogy ez az én spacialitásom. (eddig sose főztem ilyent, csak nagymamasegítséggel.)
na, elmegyünk a titizéhez szánkóval, juhéj!