heti hírek

nos, az amúgy sem felemelő pünkösdölés után erősen megszállt a depresszív hajlam. munka után követlenül több órát ücsörögtem a konyhában, és szomorkodtam (kedd). a segítség baloldalról jött, szóban nem teljesedett ki, viszont ölelésben igen. másnap tovább gyűrűztek az események: felhívott a bankom, hogy feledkezzem meg a személyi kölcsönről (mely a vészesen közelgő végrehajtási ügy kiegyenlítésére szolgált volna), mivel nem rendelkezem saját jogú telefonnal (az persze mindegy, hogy annak idején mind az anyámét, mind az exemét mind pedig a pótgyerekét a nevemre vettem, mert azok egy óvatlan pillanatban kilöktek a szerződésből. az is mindegy, hogy tavaly dupla telefont vásároltam a nevemre, hiszen a kedves épp angliásban volt, így hamar 60 ezer felettire rúgott a számla, amit azóta sem volt fontos befizetnem egyetlen keresetemből, amit a családba én hozok amúgy. a lényeg, hogy nekem olyanom nincs.) akkor ismét ücsörögtem egy csöppet a konyhában, és hosszasan vertem a fejem a falba büdöscigányozás közepette, hogy vajon mi a szent szart csinál az állam az én br. 180 ezer forintom után/és ból járó járulékokkal, és vajon miért lehet az összes "rendes" embernek a 21 ezres segélyből plazmatévétől kezdve A-hitelig, B-hitelig és kiskutyafaszáig mindene, ha felennyit nem tudnak felmutatni, mint én 16 évi önfenntartás után. ebben kis igazságtalanságot éreztem, ahogy abban is, hogy közben kiszaladt hozzánk egy úriember, és leszerelte a melegvízórát. sajnos az csak a tegnapi nap folyamán derült ki, hogy kb. 2006-ban vki nem fizetett be úgy 60 ezernyi fűtést, és ezért most rajtunk állnak bosszút. mindezt csöppet soknak éreztem, estére már hullajtottam tovább záporesős könyeimet, és hiába is a számra vettem az istenem nevét, hogy rohadna meg, amiért így kibaszik velem. ekkor a megértés már messze járt - különböző kocsmákban, végül megkaptam, hogy húzzak a rossebbe, ha pityeregni merek 11-kor, hiszen ő semmi másra nem vágyik, csak egy kis nyugalomra. ekkor - ha lehet még idegesebb az ember, és én az szoktam lenni, így tegnap éjjel is, - kiprovokáltam hát, hogy ugye a családom látogatása is fölöleges dolog az ő életében, minek is támogatna meg engem, önálló, magamat megvédeni tudó nőt.
ma reggel meg egy 2,5 emeletes szekrény tetejéről a fejemre zuhant egy nagyobbacska televízió.
mondja, kedves doktor úr, mit várjak én még a világtól?