egészen

elképesztő fáradtság, nyugalom és szomorúság van bennem. azt hittem, ezt már nem lehet fokozni, de szombat reggel bebizonyosodott, hogy mégis. a restiben kávézgattam, örültem a pesti útnak amikor anya hívott, hogy a keresztanyám elment. egy pillanat alatt kizökkent alólam a talaj, szerencsére apa fájdalmában volt annyira bunkó, hogy hamar magamhoz térjek. ehhez 2 kisviszki is hozzájárult, amikor könnyekkel a szememben kiléptem a kricsmiből és hatalmas pelyhekben hullni kezdett a hó. elmosolyodtam - mostanában mindig nagyon különlegesek az első havazások (úgy egy pár éve), nos, ez is az lett. a nap további részében úgy döntöttem, hogy szabadságolom magam - képzés helyett sétálok, sörözgetni fogok és találkozom régi emberekkel, akikkel isteni, meleg és nyugalmas lett a végén minden. kislányékkal főztünk, börzsönyben szakadó hóban házépítettünk (na jó, én festettem), délután az álmos havas háztetőket nézegettük és ment a szokásos vetítés, amit én annyira szeretek. pesten ismét sörök, nagy beszélgetés, ma meg csak a fáradtság és a laza harmadnap.
hiányzik már az ida is, demennyire!