menj innen,

kibaszott szomorság, nem szeretlek! tegnap vmi olyan mély és üres voltál, hogy először nagyon megijedtem tőled. de aztán megnyugodtam, hogy ez most jó, és ez most kell és ez most így szép, a szemerkélő esőben, a vizes kutty bújásával, a keresztapám elveszett hangjával, a szívszaggató mergő hiánnyal. olyan szomorság, ami tiszta. nem vegyül haraggal, sem perlekedéssel, sem idegességgel, sem dühvel, sem elvárással, sem semmivel. tiszta, egyértelmű, mint a tükörképem.
ma visszatért a vegyülős fajta - ez húzzon el a francba!
irányíts agy, mozogtass le biztosító-váltást, költségvetés-számolást, törlést, eltűntetést, egyedülállóra állítást, és küldd el a vegyülős szomort a faszba!