arra ébredtem, hogy mergő keresztben az ágyon, én meg zokogok, mint a rosseb. ágival álmodtam, a legkedvesebb lánnyal, akivel valaha találkoztam. camino óta nem beszéltünk, senki nem tudja megmondani, miért. és csak telnek a napok egymás után (úgy egyetlen egy sem, hogy ne jutna eszembe), és nem írok neki, és nem hívom, és ez borzasztóság.
álmomban elmentem hozzá, hivatlanul. vártam a lakáskában, ahová a szomszéd néni engedett be, ő csak később érkezett haza. próbáltam magyarázni, amit nem lehet, de egyre csak mondta, hogy már nincsen miről beszélnünk, és ennek én vagyok az oka.
néhány alaszkával vigasztalódtam hajnalban, sűrű szipogások közepette, mert én ezt a lányt nagyon-nagyon szeretem, és elmondani nem tudom, mennyire hiányzik, és gyűlölöm magam, amiért ilyen gyáva tetü vagyok.
a reggeli álmom azért jobb volt - hétköznapi hőst alakítottam benne - repülőtér, strand, hollandia, tábor, gyerekek, ida, mindegyis...
álmomban elmentem hozzá, hivatlanul. vártam a lakáskában, ahová a szomszéd néni engedett be, ő csak később érkezett haza. próbáltam magyarázni, amit nem lehet, de egyre csak mondta, hogy már nincsen miről beszélnünk, és ennek én vagyok az oka.
néhány alaszkával vigasztalódtam hajnalban, sűrű szipogások közepette, mert én ezt a lányt nagyon-nagyon szeretem, és elmondani nem tudom, mennyire hiányzik, és gyűlölöm magam, amiért ilyen gyáva tetü vagyok.
a reggeli álmom azért jobb volt - hétköznapi hőst alakítottam benne - repülőtér, strand, hollandia, tábor, gyerekek, ida, mindegyis...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése